Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés''képviselőházának 285. ülése 19$ U május 29-én, kedden. 341 mások legnagyobb része a jobbágyságból került ki. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyar rendi alkotmány sohasem volt abszolút: mindig szabadságszerető volt. Büszke vagyok nemzetemre, hogy a múlt századokban sem a hűbériség, sem a rendi alkotmány nem jelentkezett abban a szélsőségben, mint a többi európai államban. Igenis, a szabadság jegyében állott. (Ügy van! a jobboldalon.) A magyar jobbágy nem volt pária. Tessék tanulmányozni a régi törvényeket: nem volt pária. Lehetett ügyvéd, lehetett királyi ügyész. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Ulain Ferenc: Menjünk vissza a jobbágyságra!) Wolff Károly: Nem mondom ezt. En egyáltalán nem akarok egyénileg vitatkozni a t. képviselő úrral, mert akkor nem értem el azt a célomat, hogy bizonyos idő múlva befejezzem beszédemet. Ilyen szuppozició, hogy menjünk vissza ebbe a koriba, egyáltalán nem

1 is logikus. Mert a múltból merítem azt, hogy igenis a rendi alkotmány is megőrizte a társadalom szabadságát és ma nem látom a társadalom szabadságát, mert az állami omnipotencia elnyeli^ a független társadalmat. (Ügy van! a balközépen.) Ilyen centralizációt nem tartok helyesnek, mert az ilyen centralizáció nem fogja a társadalmat szabadságot szerető, fejlődésre alkalmas tényezővé tenni, amely pedig szükséges egy nemzetnél. Sokszor hangoztattam ezen a helyen, hogy a jellemet még a tehetségnél is sokkal többre értékelem és igenis, egy szabadságszerető társadalom, amely független egyénekből áll, nagyobb kincs a nemzetre nézve, mint ha az etatizmus elnyeli az egész szabad társadalmat. Látom, hogy leselkednek koncra, érvényesülésre, mindig kérnek valamit. Bocsánatot kérek, az erkölcsi erőket szolgálva, igenis az önzetlenséget akarom hirdetni, az önzetlenség kötelessége az állampolgárnak és ne csak ő várja azt, hogy mit kap, s akkor ellenértékül ő is teljesíti kötelességét. Ez az erkölcsi erőkből folyó következtetés. Es ezért akarok én szabad társadalmat, szabad fejlődés alapján és még azért, mert a korszellem alakul. A korszellemben csábító példák vannak. Köröskörül diktatúrák keletkeznek, de én azt mondom, a diktatúra a magyar géniusszal sohasem lesz összeegyeztethető. (Ügy van! a balközépen.) Mi merítsünk abból az erkölcsi tartalomból, amely a mi Corpus Juris-unkban van lefektetve, amely a mi történelmünkben van lefektetve s egy szabad társadalom és egy etikai alapon álló kormányzás gondolata álljon előttünk. Az etikai alap pedig mi legyen ma? Azt hiszem, abban senki sem fog velem vitázni, hogy ma egyetemesen alakul ki és érvényesül az a nagy igazság, hogy csak a keresztény etikai alap lehet az az alap, amelyen az egyetemes békét, a fejlődést és az állami életet biztosítani lehet. Ez gyakorlatilag jó is mindenkinek, nem is kifogásolhatja semmiféle felekezet sem, mert a kereszténység etikai alap a kormányzásra, ellenőr a hatalmat r gyakorlókkal szemben s biztosíték a szabadságot és a jogot keresőkre nézve. Én így fogom fel a kereszténységet. Állítom, hogy igenis a kereszténység biztosíték a jogra nézve erkölcsi alapjánál fogva és biztosítók a hatalmat kezelő túltengésével és túlkapásaival szemben is, mert a keresztény lelkiismeret bármilyen helyen tudni fogja a kötelességét. És ez az új korszellemnek kiemelkedő igazsága, amelyhez nekünk ragaszkodnunk kell, mert ehhez az igazsághoz van hozzákötve Magyarország sorsa. És ha én ezen egyetemesebb, látókörből leszögezett okfejtésből speciális térre szállok le, azt tartom, hogy ez szintén az erkölcsi erő szolgálatában történik. T. Ház! Nem volt alkalmam a belügyminiszter úr megjegyzéseire reflektálni a fővárost illetőleg. En úgy fogtam volna fel a dolgot, hogyha nemzeti egységet akarok, akkor felhasználom a szervezett erőket e cél szolgálatában. Mert ha a rendi alkotmányt hoztam fel az előbb, azt is fel kell hoznom, hogy a rendi alkotmányt felváltó parlamentarizmus szintén meghal az egypártiság jegyében. (Rassay Károly: Ez igaz!) Lehet diktatúrát csinálni, s beszéltem is arról, hogy vonzó példák vannak mindenütt. Lehet diktatúrát csinálni nyíltan is, de lehet parlament útján is katonai természetű fegyelem alá helyezett párturalommal. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ebben a pillanatban meghal a parlamentarizmus és megvan a diktatúra. (Egy hang a baloldalon: Meg is van!) Ez pedig kihat a társadalomra is. Már pedig sohasem tudjuk, hogy milyen küzdelmek várnak a nemzetre. A múltban is voltak küzdelmeink, ezt leszögezem ; voltak küzdelmeink magával a dinasztiával szemben is, az osztrák centralizáló törekvésekkel szemben is voltak küzdelmeink, de az a rendi alkotmányban függetlenül élő társadalom ki tudott termelni a maga kebeléből egy Kossuthot, egy Eákóczit, egy Thökölyt, egy szolgalelkű centralizált társadalom azonban egy párt diktatúrája alá helyezett parlamenttel nem fog tudni kitermelni ilyen egyéneket. Ez pedig a nemzeti fejlődés szempontjából nagyon káros valami, mert sohasem tudjuk, hogy micsoda nagy erő fog esetleg szemben állani magával a nemzettel és milyen helyzetbe kerülhet még a nemzet. Nem látjuk a jövő századok méhében rejlő eseményeket, s azért kell, hogy gondoskodjunk olyan tételekről s olyan igazságok végrehajtásáról, amelyek a nemzetet a meglepetésektől megvédik. T. Ház! En ennek a jegyében igenis ragaszkodtam a főváros autonómiájához, ragaszkodom ma iis a multak tanulságai alapján és nem fogadom el azt a tételt, hogy most nincs Bécs, nincs tehát szükség autonómiára. ^ Az autonómia a szabad társadalmi erők kifejtésének egyik terrénuma. (Éber Antal: Ott is volt egyszer egy pártdiktatúra!) Sohasem volt! (Éber Antal: Nem is olyan régen! —- Gáspárdy Elemér: Mostanában!) Ehhez a kérdéshez belső meggyőződéssel azért szólok'hozzá, mert lelikem mélyében sohasem szolgáltam egy ügyet máskép, csak tiszta lelkiismerettel és meggyőződéssel. Én a székesfővárosban is csak ezek mellett a feltételek mellett dolgoztam és igenis a legjobb meggyőződéssel és tiszta szándékkal, (Éber Antal: És diktatúrával!) mindenek fölött azzal, hogy a közéletben csak olyanok szerepeljenek, akik semmit sem akarnak maguknak és nem akarnak Önérdeket szolgálni. (Éber Antal: Ez igaz, de diktatúrával!) Én ezt így fogom fel és ebből a szempontból teszek kifogást a székesfővárosi javaslatra vonatkozólag, mert itt egy valóságos vesszőfutásnak volt kitéve a székesfőváros, amikor nem tudtam jelen lenni a javaslat tárgyalásánál. A legsúlyosabb kritikákat t hallottuk, mintha ez a székesfőváros 15. éven át a legbű • nösebb gazdálkodást folytatta volna, mintha ez a székesfőváros nem tudta volna javait kezelni. Azóta egymás után jönnek elő a dokumentumok, hogy vagyonállagát ennyi és ennyi