Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-285
Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 193b május 29-én } kedden. 339 zetünkben, rémséges nehézségeink közben, ami valóban az egyének és a családok életébe belemarkol és a legrettenetesebb tragédiákat szüli, úgy az az, hogy sohasem volt még nemzedék annyira tanuja az erkölcsi erők magas hatóerejének, mint mi vagyunk. Múltkor egy kifejezetten protestáns társaságban voltam és ott a külügyi helyzetről lévén szó, azt mondtam, hogy a külpolitikának számolni kell azzal is, hogy a katolicizmus — most nem mint felekezetről beszélek a katolicizmusról, hanem mint adott, meglévő erkölcsi erőről —nagy szerepet fog még játszani a fajok harcában, a nemzetek tusakodásában és nekünk nem szabad eltéveszteni ezt a körülményt. Ezt ma itt is elmondom, mert a külügyi hivatalokban állandóan kísért a középeurópai megoldás terve. A középeurópai kérdés megoldására különböző tervek voltak és vannak. Ezidőszerint is tárgyalások folynak ebben a tekintetben. Talán már a cseh külügyminiszter úr sem mutatja azt az ellenállást ebben a kérdésben, amelyet eddig tanúsított. Természetesen ő a Tardieu-féle tervet helyesli, azzal a szuppozicióval, hogy cseh hegemónia alatt rendeződjék az egész középeurópai kérdés. Pedig ez nem maradan dó m egoldás és ezért nekünk, igenis, foglalkoznunk kell — mint azok a protestáns vezérférfiak, akik eszmecseréinkben résztvettek, maguk is elismerték — a katolicizmussal, amely, mint erkölcsi erő még nagy történelmi feladatot van hivatva teljesíteni, s értem ezalatt elsősorban a lengyel, a felvidéki tót, a magyar és a horvát katolicizmus összefogását. (Igaz! Ügy van! Taps a középen.) Ez az a kérdés, amelynek komolysága ponderanciája sokkal nagyobb, mint a Tardieuféle tervé. Ennek az erkölcsi erőnek az útján nekünk is van lehetőségünk arra, ihogy ezekből a nagy bonyodalmakból dicsőségesen kivezethessük nemzetünket. Kivezethetjük elsősorban annak gondos előkészítésével. Végeredményben nem frázis az, ha hangoztatják a lengyel összeköttetést, mert hiszen Németországnak Lengyelországgal való 'kapcsolata olyan dokumentum!, amely bizonyítja e terv kivitelének lehetőségét. A felvidéki tótság lelkületét pedig nagyon jól ismeremi Nem akarok ebbe a kérdésbe semmi olyan részletet bedobni, ami szétválást hozna a felfogás egységességébe, de kijelentem, mint felvidékinek, Összeköttetéseim alapján nyert konkrét adataim, információim vannak, hogy a felvidéki tótság között csodálatos varázsa van a. Szent Koronának. (Ügy van! Ügy van! — Taps half elől.) En a Szent Koronáról beszélek, nem másról. Ennek csodás varázsa van. A legkisebb árvamegyei faluban éppen úgy megvan ez a nagy, csodálatos 'varázs, mint a magyarlakta vidékekhez közelebb eső falvakban. Ezzel a varázzsal számolnunk kell De ez a varázs megvan Horvátországban is. Ez a varázs olyan erkölcsi erő, amely ínég nagy szolgálatokat van hivatva tenni a magyarság ügyének. Ezért említettem meg a katolicizmust, mint nagy erkölcsi erőt. Ügy-e. el méltóztatnak hinni, hogy én. aki a keresztény felekezetek hátsógondolatnélküli, szoros egybefogásának vagyok híve a nemzeti ügy szolgálatában, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) amikor erről beszélek, ezt olyan általános nemzeti érdek szempontjából mondom, amelyet egyaránt honorálnia kell minden felekezetnek, amely csüng hazája sorsán és keresi a reálpolitikai lehetőséget, hogy ebből a rettenetes helyzetből miként tudjuk felszabadítani a mi szegény hazánkat? Igenis, vannak erkölcsi erők. A gazdasági erők rendkívüli jelentőségűek, de az erkölcsi erőknek mégis nagyobb a jelentőségük. Csak egy szerény példát hozok fel. A pénzügy min isz: ter úr Eassay Károly t. barátom beszédére adott válaszában — ha jól vagyok informálva — azt mondotta, hogy ő a gazdasági élet mezejéről jött, de szintén elismeri az erkölcsi igazságok nagy súlyát. Az erkölcsi igazságok súlyának, igenis, bele kell hatolnia a gazdasági kérdésekbe is. Talán méltóztatnák látni a korszellemet, mert ha. én nehézségekről beszélek külpolitikai vonatkozásban, akkor fel kell hoznom magát a korszellemet is. Hiszen döbbenetes jelenségekkel állunk szemben. Megint szinte robbanó erővel fejlődik a korszellem egyik végletből a másik végletbe. Nagy vívódások vannak a korszellem) kérdésében, mert azok az áltényezők, amelyek a 'korszellemet eddig irányították, elvesztették varázsukat. Elvesztette varázsát a marxizmus, elvesztette varázsát a szabadkőművesség és elvesztette varázsát a nagy nyugati demokrácia jelszava. Ezzel szemben, igenis, fejlődőben van egy új korszellem és ezzel számolnunk kell. ! Ha én külpolitikát csinálok, számolnom kell a korszellemei. Ha egy nemzet sorsát akarom irányítani, meg kell találnom azt az utat, amelyen a nemzetet vezessem, hogy ez a nemzet a feltámadás munkáját tényleg láthassa és meg is nyerje annak gyümölcsét. A korszellem átalakul és az erkölcsi igazságok meg fogják tanítani a nemzeteket arra, hogy nem lehet a gazdasági kérdéseket is olyan öncélokként kezelni, amelyek független államok legyenek az államban. Ezt értem elsősorban magára a pénzre. Végeredményben a pénznek át kell vennie azt a szerepet, hogy igenis eszköz és nem öncél. Az új korszellemnek bele kell nyomulnia a kapitalizmusba, amely korszellem a szociális tartalmat akarja bevonni az egész kapitalizmusba. Nem lehet a kapitalizmust a maga ridegségével továbbvezetni, hiszen végeredményben — én kapitalista alapon állok, de azt ki kell jelentenem — a kapitalizmust nem tudom ma sem feladni, mert nem látok annak pótlására alkalmas alapot, de igenis azt mondom: a merev kapitalizmus a korszellem ezen irányítása, illetőleg alakulása mellett nem tartható fenn. Lehetetlen, hogy a nemzetközi hitelszervezetek csinálják a külpolitikát; lehetetlen, hogy a nemzetközi kapitalisztikus érdekek diktál ják a békét és a háborút; (Rassay Károly: Azért kell a demokrácia!) lehetetlen, hogy az internacionális kapitalizmus belenyúljon a nagy nemzetek sorsába, függetlenül az egyetemes jó szempontjától, mert igenis, közgazdasági viszonylatban is úgy áll a helyzet, hogy egyik nemzet a maga közgazdasági rendjét a másik károsítása nélkül nem. boríthatja fel. Vannak bizonyos tudatalatti törvények, amelyek közgazdasági vonatkozásban is érvényesülnek, magában a termelés és az értékesítés kérdésében is. Lehet-e azzal a merev önzéssel, azzal f a bestiális önzéssel kezelni a termelés és az értékesítés kérdését, amellyel az internacionális kapitalizmus kezelte? Ez vezetett, ez a bestialitás, az autarchiának arra az őrületére, amelyben ma vagyunk, mert végeredményben nem lehet fenntartani az autarchiát azon az alapon, hogy én csak ki viszek egy más országba, de
