Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

336 Az országgyűlés képviselőházának ahol ezek a nagybirtokok még meg voltak, betelepítették a maguk népét, betelepítették a cseheket, a románokat és a szerbeket s ezáltal ezeknek a színtiszta magyar vidékeknek a népét telepítési politikájukkal vegyessé tették. Ha pedig egyúttal figyelembevesszük az utódállamoknak céltudatos és erőszakos nemzetiségi politikáját, amelyet különösen támogat az a telepítési politika, amelyre egy olyan nagybirtokrendszer mellett, amilyet mi az elszakított részeken hagytunk, nagyon is mód van, akkor ebből azt a szomorú következtetést kell levonnunk, hogyha a határok néhány évtizeden keresztül még így maradnak, akkor azokon a vidékeken, amelyek az elszakításkor még színmagyar vidékek voltak, néhány évtized múlva már nem fogunk magyar szót hallani, mert akkorra az utódállamok telepítési politikájukkal ezeknek a vidékeknek a lakosságát teljesen asszimilálni fogják. T. Képviselőház! A világháború előtt is jelentek meg térképek, amelyeken a mostani határok voltak már berajzolva. Mi akkor ezeket a térképeket őrültségeknek és agyrémeknek tartottuk. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ezek az agyrémek valaha is valósággá váljanak. Nem tekintettük ezeket a térképeket mementóknak arra, hogy akkor, amikor a NagyMagyarország területén még mi tudtunk volna berendezkedni a mi nemzeti szempontjaink szerint, úgy, amint nekünk jólesett volna, hogy akkor a magyar népet hozzárögzítsük a magyar földhöz. Ki tudja, hogy az az agyrém, amelynek írásbeli bizonyítékát nemrégiben, há rom héttel ezelőtt Fenyő Miksa t. képviselőtársam letette a Ház asztalára, nem fog-e egyszer ugyancsak valósággá válni, ha Wotan megjelenik Hegyeshalomnál és dárdáját előrenyújtja a Balaton felé. Ki tudja, mi lesz ennek a maroknyi magyarságnak a sorsa itt a nagy germán és szláv tengerben, ha jön egy újabb szélvihar, amely ezt a háborús feszültséggel terhes európai atmoszférát újra meg fogja rázni. Én a magyar nép és a magyar nemzet fennmaradásának egyetlenegy biztosítékát látom csak: ha mi itt a magyar népet valóban hozzákötjük, hozzárögzítjük a magyar földhöz, a magyar röghöz egy helyes telepítési politikával. Mert ha ezt nem tesszük meg most, amikor még erre módunk volna, könnyen megtörténhetik, hogy egy újabb szélvihar le fog minket radírozni Európa térképéről. Cselekedjünk, amíg még nem késő! Az appropriáeiót nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és tavs a baloldalon. — A szónokot <sőJcan üdvözlik.) Elnök: Dési Géza képviselő úr, mint a közjogi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Dési Géza előadó: T. Ház! Mély tisztelettel benyújtom a Képviselőház közjogi bizottságának az ország Szent Koronája mindkét őrének megválasztásáról szóló 726. számú jelentését Tisztelettel kérem, hogy a jelentést kinyomatni, szétosztatni és tárgyalására a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A benyújtott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Minthogy az előadó úr a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárult. Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Strausz István! 285. ülése 198% május 29-én, kedden. Strausz István: Igen t. Ház! (Halljuk! halljuk!) Több jeles külföldi politikus és kitűnő egyetemi tanár azt az álláspontot vallja, hogy az appropriációs törvényjavaslat, a költségvetési törvényjavaslat szabad bírálata mellett a törvényjavaslat feletti szavazásnál nem helyes a pártpolitikai szempont érvényesítése. Ennek az elvi álláspontnak az az elgondolás az alapja, hogyha nincs joga az embernek egy másik embertől elvenni az élet lehetőségét, annál kevésbbé van joga az országgyűlésnek elzárni az államtól az appropriációs törvényjavaslat megszavazásának megtagadása által az átlami élet lehetőségét. Én azonban nem erre a felfogásra alapítom a törvényjavaslat megszavazását, hanem azokra az eredményekre, amelyeket a t. pénzügyminiszter úr a legnehezebb viszonyok között a pénzügyi kormányzatban elért és amelyeket minden komolyan ítélő kell, hogy elismerjen, Imrédy t. pénzügyminiszter úrnak, főleg országunk csonkasága miatt, operálnia is kellett, hogy keresztülvihesse az országgyűlés által az ország érdekéből elhatározott megtakarításokat. Az operáció fájó volt, de nem volt elviselhetetlen, mert kíméletesen járt el a t. miniszter úr. Itt hangsúlyozom, hogy részletesen megbíráltam az 1934— 35. évi költségvetésbe beállított megtakarításokat, ami jogot ad nekem arra, hogy felhívjam at. pénzügyminiszter úr figyelmét a megtakarítások keresztülvitele körül észlelt hézagosságokra. Mit észleltem? A közalkalmazottak létszámáról szóló és a pénzügyminiszter úr által a költségvetéssel együtt benyújtott kimutatás szerint négy tárca körében 43 új állás rendszeresítetett az 1933—34. évi létszámmal szemben, amit súlyosbít az, hogy a rendszeresített állások egyrésze magas fizetési osztályú. Sérti ezenkívül a törvényben előírt takarékosság mértékét az, hogy 50 új, magas fizetési osztályú állás szerveztetett a következő kisebb fizetési osztályú állás megszüntetése mellett. Tizennyolc esetben pedig a magasabb állás úgy szüntettetett meg, hogy a következő kisebb fizetési osztálybeli állások ugyanannyival szaporíttattak. Kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy a személyi járandóságok csökkentésének megkerülésére irányuló rendszerek lehetőségének érvényesülését meggátolni szíveskedjék. Ha szabad volna alkudni a létszám szaporításának tilalmával, — mint ahogy nem szabad — akkor is csak a legalsóbb fizetési osztályba tartozó állásokat lehetne szaporítani, az állástalanok elhelyezésének támogatása végett. A magas állások számának megállapításánál nekünk a békebeli arány elérésére kell törekednünk, amelytől még messze vagyunk. A költségvetés anyagának tanulmányozásából folyólag legyen szabad felvetnem azt a kérdést, nem lehetne-e a külügyminisztérium körében a külföldi szolgálat 3-9 millió pengőt kitevő személyi járandóságát tetemesen csökkenteni? Az egyes állások pénzjavadalmazását nem kívánom elemezni. Elégnek tartom a csökkentés gondolatának felvetésére, ha utalok arra, hogy a külügyminisztérium központi igazgatásában 235 alkalmazott együttvéve 920. GO0 pengő javadalmat élvez, míg a külföldi szolgálatban 222 alkalmazott 3-9 millió pengőt. A költségvetés adatai szerint a külszolgálatbéliek az ötszörösét kapják annak a pénz javadalomnak, amelyben a minisztériumbeliek részesülnek. Külön megjegyzem, hogy a központ-