Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 19 SU május 29-én, kedden. 331 gyón jellemző megállapítás. Azt hiszem, hogy azok a gazdasági szakértők, akik ezt a megálla­podást az olasz kormánnyal megkötötték és akik azután ezen a téren is 'hivatva lesznek majd a jöivőben a gazdálkodást irányítani, ma­guk sem tudták, 'hogy ez milyen hatással lesz az állatkivitelre, — különben nem könyvelték volna azt el olyan világrengető sikernek — ho­lott minden egyes gazda, aki Olaszországba im­portálni akar, már tudja, hogy a kivitelre en­nek csak káros lehet a 'hatása. (Magyar Pál: A saját bőrén!) Nem akarok részletesebben kitérni előttem szólott t. képviselőtársam beszédére. Amint mondtam, voltak 'megállapításai, amelyekkel egyetértettem, de beszédének nagyobb részével, sajnos, nem tudok egyetérteni. Ugyancsak nem tudok egyetérteni azzal a konklúzióval sem, amelyet az appropriáció elfogadására vonatko­zólag levont. T. Ház! A költségvetés általános vitájában elmondott beszédemben már részletesen meg­indokoltam azt, hogy miért nem tudtam elfo­gadni a költségvetést. Ha pedig a költségvetést nem tudtam elfogadni, akkor természetes, hogy a költségvetés végrehajtására vonatkozó tör­vényjavaslatot sem tudom elfogadni, kizárólag tárgyi okokból, ugyanazokból az okokból, ame­lyeket a költségvetési vita során elmondott be­szédemben ismertettem. Nein tudom megszavazni a költségvetés végrehajtására vonatkozó törvényjavaslatot elsősorban abból az okból, mert a költségvetés nem vonta le helyesen a mai gazdasági hely­zetnek, különösen pedig a gazdasági válságnak következményeit és ezáltal egyik nagyon is hathatós tényezője lett és maradt a válság ki­mélyítésének, annak, hogy ez a válság továbbiba is akuttá vált. Nem szavazhatom meg ezt a fel­hatalmazási javaslatot a miatt sem, mert a költségvetésben egyetlen egy olyan intézkedést sem látok, amely alkalmas lenne nem arra, hogy bennünket ebből a válságból kivezessen, hanem még arra sem, hogy ezt a válságot eny­híthesse. Nem szavazhatom meg a felhatalma­zási törvényjavaslatot abból a további okból sem, mert a költségvetés, illetve azok a terhek, amelyeket a kormány a költségvetés keretében az országra ró, nem állanak arányban sem az ország teherbíróképességével, sem a nemzeti jövedelemmel. Nem tudom ezt az appropriáeiót megszavazni abból a további okból sem, mert a kormány továbbra is változatlanul fenntartja azt a végzetes és szerencsétlen deflációs pénz­ügyi politikát, amely a mezőgazdaság, a mező­gazdasági termelés és a mezőgazdasági értékek elpusztításán keresztül az egész gazdasági élet elsorvadását fogja eredményezni. De nem tu­dom megszavazni ezt a felhatalmazási törvény­javaslatot amiatt sem, mert az egész költségve­tés tulajdonképpen egy végzetes fikcióra, a pengőérték stabilitására, a pengő vásárlóerejé­nek stabilitására van alapítva. A pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjá­ban egyebek között azt a kijelentést is tette, hogy (olvassa): »... kötelességünk, hogy a történelmi, gazdasági és szociális erők játékából eredő bi­zonytalanság közepette ne fokozzuk ezt a bi­zonytalanságot kalandos kísérletekkel és tart­sunk ki azon a szilárd, szolid bázison, amelyen egyedül épülhet fel rendezett gazdasági tevé­kenység. Ez a bázis: a pénzérték vásárlóerejé­nek stabilan tartása.« T. Képviselőház! A pénzérték, a pengő vá­sárlóereje akkor stabil, ha ugyanolyan meny­nyiségű pengőért huzamos időn át az áruknak ugyanazt a tömegét tudom megvásárolni. A költségvetésnek, illetőleg a kormány pénzügyi politikájának ez az alapvető tétele azonban a mezőgazdasági vonatkozásban tiszta fikció. A költségvetés évről-évre úgyszólván változat­lanul fenntartja ugyanazokat a kiadási tétele­ket, ugyanazokat az adóterheket, amelyek az 5—6 évvel ezelőtti költségvetésekben szerepel­tek, sőt igen sok esetben ezek a költségvetési kiadási tételek, ezek az adóterhek még emel­kednek is. Ha összehasonlítjuk a mostani költségve­tést az öt-hat évvel ezelőtti költségvetésekkel, akkor azt látjuk, hogy sem a költségvetés egyes tételei, sem pedig a költségvetés végösszege valami jelentős csökkenést nem mutat fel az öt-hat évvel ezelőtti költségvetéssel szemben. Méltóztassék ezzel szemben összehasonlítani a mezőgazdasági produktumoknak, a termények­nek, az állatoknak az árát és egj^éb mezőgazda­sági értékeknek, így például a földnek, a te­leknek, valamint a házaknak az öt-hat évvel ezelőtt érvényben volt árait a mostani árfolya­mokkal. Méltóztatik látni, t. Képviselőház és t. pénzügyminiszter úr, hogy bármilyen mező­gazdasági produktumot, bármilyen mezőgazda­sági értéket veszünk is tekintetbe, a pengő vá­sárlóereje mezőgazdasági vonatkozásban az öt­hat évvel ezelőtti állapottal szemben legalább is háromszorosára, négyszeresére, igen sok cikknél azonban hatszorosára emelkedett fel. A pengő vásárlóerejének stabilitása tehát mezőgazdasági vonatkozásban nem áll meg, mert bármilyen mezőgazdasági cikk vagy ér­ték árát nézzük is, azt látjuk, hogy mezőgazda­sági vonatkozásban a legutolsó öt-hat éven be­lül legalább is négyszeresére emelkedett a pengő vásárlóereje. Mezőgazdasági vonatkozás­ban ma tulajdonképpen fordítottját éljük át annak a helyzetnek, amely itt a világháború és a forradalmak után bekövetkezett. Akkor az volt a helyzet, hogy állandóan esett a pénz ér­téke, állandóan csökkent a pénz vásárlóereje. Ezzel szemben a mezőgazdasági produktumok értéke, az állatárak, a földárak és egyéb reális értékek árai állandóan emelkedtek. Ma viszont ezzel szemben azt látjuk, hogy mezőgazdasági vonatkozásban állandóan emelkedik a pengő vásárlóereje, rövid öt-hat éven belül háromszo­rosára, négyszeresére emelkedett, míg ezzel el­lentétben, minden mezőgazdasági produktum­nak, minden mezőgazdasági értéknek az ára harmad- vagy negyedrészére szállott le. Ennek az állapotnak egyetlen konzekvenciája az lenne, hogy az értékek ilyen eltolódásának, a vásárló­erő ilyen eltolódásának következményeit min­den tekintetben és minden vonatkozásban le kellene vonni, különösen pedig le kellene vonni azoknak a terheknek és elsősorban a közter­heknek tekintetében, amelyek a. mezőgazdasági termelésre nehezednek. (Helyeslés.) (A% elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hogy egész világosan láthassuk, hogyan áll meg a pengő vásárlóerejének stabilitása, amely tulajdonképpen az egész költségvetésnek és a kormány pénzügyi politikájának alapté­tele, mezőgazdasági vonatkozásban, még pedig az ország egész mezőgazdasági termelésére vo­natkozólag, ezért vagyok bátor a következő adatokra felhívni a t. Ház figyelmét. Az ország egész szántóföldi termelésének értéke 1928-ban búzában 661*4 millió pengő volt és ez az érték az 1932. évig lesüllyedt 2004 mil­lióra. A rozs ára ugyanezen idő alatt — az or­szág egész szántóföldi termelésének adatairól

Next

/
Thumbnails
Contents