Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. niszter úr iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem. Ami itt orvosolni való hiba van, az nem őt terheli, hanem a multat, mert az igazságügyminiszter úr mindig megmutatta azt, hogy hol kell közbenyulni, bizonyos anomáliákat megszüntetni és legjobb igyekezetével azon volt, hogy ezek megszűnjenek. Csak azt kérem, hogy ezen az úton fokozottabb eréllyel haladjon és akkor fokozottabb hálában lesz része mindazok részéről, akik a jogért és igazságért harcolnak. Az elmúlt esztendőben az igazságügyminisztériumra igen súlyos feladatok hárultak, különösen a gazdavédelmi rendeletekkel kapcsolatban s az igazságügyminiszter úrnak és kiváló munkatársainak kellett a jogeszmét megvédelmezniök. Tudjuk mindannyian,, hogy rendkívüli időkben rendkívüli intézkedések szükségesek, de annál inkább érdemül tudom be, hogy a rendkívüli időkben és a rendkívüli eszközök alkalmazása közben az igazságügyminiszter úr a jogeszmét mindig igyekezett megvédeni és meg is tudta védeni. Ezért és mert az igazságügyminiszter úr iránt bizalommal viseltetem, a tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az igazságügyminiszter úr felszólalásával foglalkozzam és beszédemet ott kezdjem, ahol az igazságügyminiszter úr végezte. Az igazságügyminiszter úr olyan kijelentést tett beszédének végén, amely azt hiszem, a Képviselőháznak ezen az oldalán igen nagy sikert aratott. A t. igazságügyminiszter úr hivatkozott elődeire és ide idézte ebbe a Képviselőházba azokat, akik nem ugyanebben a Képviselőházban, de az igazságügyminiszteri székben az Ő elődei voltak és hivatkozott Deák Ferencre is. Azt mondotta az igazságügyminiszter úr, hogy Deák Ferenc szellemében óhajtja igazságügyminiszteri tevékenységét folytatni. Én nem azt mondom, hogy ő megfontolt mindent, mert hiszen Deák Ferencnek nem volt ideje a 48-as időkben mindent megfontolni, de egy irányban megfontolt volt, abban, hogy a szabadságnak és testvériségnek volt a híve. Ha a miniszter úr a szabadságnak, a testvériségnek és egyenlőségnek híve óhajt lenni a maga működésében és az 1848-as nemzeti tradíciókat akarja a maga működésében szem előtt tartani, akkor azt hiszem, teljes mértékben szembe kell helyezkednie nemcsak azzal a világfelfogással, világáramlattal, amely ma politikai divat, hanem azt merem állítani, hogy azzal a 15 esztendős kormányzattal is, amely 15 esztendős kormányzat alatt minden történt, csak egy nem történt meg, a deákferenci tradíció követése. A deákferenci tradíciókkal szemben történtek itt a sajtószabadsággal és a gyülekezési szabadsággal szemben intézkedések, (Rassay Károly: Az esküdtszékkel!) nem is szólva egyéb igazságügyi és belügyi intézkedésekről, olyan intézményekkel szemben, melyeknek ősapja tulajdonképpen a deákferenci gondolat, és az a rendszer, amely a deákferenci gondolat alapján épült fel. Nem tudjuk, hogy a miniszter úr kijelentése a magyar igazságügyi politikában és az egész magyar jogalkotási politika terén változást jelent-e. ff

Abban az esetben, ha a miniszter úr mint hősi bajnok ki fog állani a deákferenci tradíciók védelmében, legyen meggyőződve, hogy a legnagyobb Örömmel és készséggel fogKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. illése 193

h május 17-én, csütörtökön. 25 juk támogatni. Ha azonban a miniszter úr részéről ez csak trópus volt, csak szép gondolat, talán beszédének szép befejezése, amikor a haza bölcsére hivatkozott és az ő politikája által akarta magát megihlettetni, akkor — méltóztassék megbocsátani, t. miniszter úr — csak azt kívánom, hogy trópusok helyett inkább cselekedeteket kérünk. Cselekedeteket kérünk, mert amit ezen a téren eddig tapasztaltunk, homlokegyenest ellenkezett a deákferenci politikával. Most méltóztassék megengedni, t. miniszter úr, hogy beszédének egyéb részeivel abban a sorrendben foglalkozzam, amint beszédét elmondotta. At. miniszter úr legelsősorban a jogalkotási eljárásra hivatkozott. A jogalkotási eljárásban azt tapasztaltuk, hogy nem volt még olyan rendszer, — akármilyen jobboldali vagy baloldali erőszakos rendszer volt az — amelynek ne lettek volna meg a maga jogtudományi bölcselői. Semmi egyéb nem kellett, mint megállapítani, hogy milyen irányban akarnak haladni, s rögtön megvoltak hozzá a jogbölcselők, akik megalkották az elméletet ahhoz, hogy miért kell abban az irányban haladni. Amikor a miniszter úr a bírói kérdésről beszélt, azt mondotta, hogy a magyar bírák nem akarnak kimenni vidékre. Én örömmel üdvözölném a miniszter úrnak azt az ugyan anyagias kijelentését, — hiszen ma, sajnos, minden ezzel függ össze — hogy többet akar adni azoknak, akik kimennek vidékre, (Lázár Andor igazságügy miniszter: Előléptetést!) esetleg előléptetéssel akarja jutalmazni őket, (Rassay Károly: Ez mindig megvolt! Csak az a baj, hogy előlépnek és azután visszajönnek! — Zaj és mozgás.) de hozzá kell tennem, amit a miniszter úr valószínűleg nagyon jól tud, hogy ha a miniszter úr az igazságügyminisztériumban tanácskozni fog azokkal a tisztviselőkkel, akik a bírák kinevezésével és áthelyezésével foglalkoznak, hamarosan megtudja, hogy a bí^ rák r azért nem akarnak kimenni vidékre, amiért nem akar kimenni a kis faluba egy orvos sem és nem akar kimenni senki. Azért, mert a magyar vidéknek, sajnos, a legminimálisabb, legprimitívebb egészségügyi berendezkedései is hiányoznak. (Zaj és mozgás.) Nemcsak azért nem akarnak kimenni a bírák vidékre, mert attól félnek, hogy kultúrában el lesznek vágva a világtól, hanem azért, mert, sajnos, a magyar vidéken, sokszor még a középvárosokban is, hiányzik még a lehetősége is annak, hogy az illető higiénikusán éljen. (Zaj és mozgás.) T. miniszter úr, nekem több alkalmam volt kisebb-nagyobb, mondjuk 3000 lakosú városokban megjelenni. (Rassay Károly: Nem város, amelynek 3000 lakosa van!) Nem város, de ott járásbíróság van. Olyan helyről van szó, ahol bírót is el kell helyezni. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Javul a helyzet!) Nem mondom, hogy város, hanem nagyközség. Ott az volt a helyzet, hogy az egész községben csak a tiszteletes úrnál és egy kereskedőnél volt alkalma az embernek a legelemibb szükségleteit elintézni. Én, minthogy ellenzéki jelöltet támogattam, nem mehettem el egyikhez sem, mert a tiszteletes úr az egységespárt elnöke volt s így oda nem mehettem, de éppúgy nem mehettem a kereskedőhöz sem, akinél félnem kellett, hogy retorzióval fognak élni vele szemben. ' Ha ilyen szituáció van a vidéken, akkor ezen tes sék segíteni. (Gr. Somssich Antal: A miniszter úr tűri, hogy amikor az embereknek nincs jövedelmük, 8%-on felüli uzsorakamatot szedjenek!) Ha a magyar vidék kultúrnívója emelkedik, ha a vidékre kerülő úgynevezett intelligens 4