Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 1934- május 29-én, kedden. 327 Anglia akkor vált a szabad gazdálkodás hiveve, amikor a zsebe azt jónak találta és kívánta, s abban a pillanatban, amikor a világháború gazdasági következményei folytán látta, hogy vezető hatalmát az anyaország csak akkor tudja megtartani, ha kolóniáit és dominiumait egy nagy gazdasági egységbe foglalhatja össze, egy pillanatig sem habozott, hogy ennek határán belül a védővám-rendszert teljes mértékben kiépítse és alkalmazza. És akkor jön egy hazánkban is ismert kiváló gazdasági és pénzügyi szakférfiú, Sir Arthur Salter, aki »The Framework of an Ordered Society« — »Egy rendszeres társadalom fékei« című munkájában elöljáróban is hangsúlyozza, hogy ő a megkötöttségnek elvi ellensége és a szabad gazdálkodásnak híve, de a tervszerűtlen és célszerűtlen termelési ellenőrzést egy előre megfontolt és bölcsen beosztott termelési és értékesítési politikával szeretné felcserélni. Mert — hangsúlyozza — sokkal jobb egy okos terv és egy helyesen és konzekvensen keresztülvitt mezőgazdasági termelési rendszer annál a kapkodásnál, annál az ad hoc létesített és mindig alkalomról-alkalomra megalkotott és újra félredobott termelési beavatkozásnál, amely eddig a különböző országokban létezett. Salter mondja, hogy a vámtarifákat, a gazdasági élet megkötését, az eddigi tervgazdálkodást ad hoc adódó konkrét helyzetekre szabták, és amint a helyzetek pillanatnyilag megváltoztak, mindjárt értéktelenekké, helytelenekké váltak ezek a megoldások is, de a gazdasági élet konzervativizmusánál fogva azokat még továbbra is fenntartotta saját kárára. Szerinte tehát ennek logikus konzekvenciája az, hogy addig, amíg a szabad gazdálkodást az egész vonalon keresztül lehet vinni, sokkal okosabb egy olyan tervszerű és átgondolt, az illető ország gazdasági életének és természetének megfelelő irányítás, amely bele tud illeszkedni a világ egész gazdasági mentalitásába, mint a kapkodó, ideig-óráig érvényes és hatékony irányító rendelkezések. T. Képviselőház! Azt hiszem, a magyar álláspont ezt az álláspontot nem teheti magáévá. Egy olyan irányított gazdálkodás Magyarországon, amely szakítana a magyar múlttal, amely a magyar mezőgazdasági kultúra fejlődését és adottságait nem venné tekintetbe, amely az éghajlati és csapadéki viszonyainkat nem respektálná, 'amely nem figyelné a magyar munkás- és szociális viszonyokat, továbbá a magyar fogyasztásnak a nyugati államokétól eltérő és különböző voltát, nem válnék be és nem állhatná meg a helyét. Azonban ez még nem jelenti azt, — mint hangsúlyoztam — hogy az állam az ő tanácsadó szavát ne emelje fel, ne mutasson olyan utakra, amely utaknak a követése átmenetileg a gazdasági élet javára válnék. E tekintetben mindjárt egy klasszikus példára is mutathatunk: a magyar búzanemesítés kérdésére. íme, állami erőszakos beavatkozás nélkül példaadással, helyes irányítással a kormányzat hosszú évek nehéz munkásságával jelentős eredményeket tudott elérni. A magyar búzanemesítés csodálatos eredményei az egységesített minőségre való törekvésben nyilvánulnak. A bánkuti 1014-es és 1201-es, a Székácsféle 1055-ös és 1242-es búzák ma már az egész világon általános elismerésre tettek szert és ha tekintetbe vesszük, hogy 1933-ban már a termelés 45%-a került ki ebből a nemesített búzából, akkor itt olyan jelentős eredményről kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. beszámolni, amelyet nem lehet egyszerűen negligálni. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a nemrég Kanadában, Saskatchewan tartomány Regina városában tartott búzaversenyen a winipegi magyar konzul jelentése szerint a bánkúti 1201-es búza egyenrangúnak találtatott a Manitobául.-gyei sikértartalom, kelési képesség és vízfeltétel tekintetében s ha tekintetbe veszszük azt, hogy Hankóczynak egy nagyszerű és világraszóló találmánya, a Farinográf révén a legpontosabban meg tudjuk mérni a búzának értékét, akkor megállapíthatjuk, hogy itt a magyar búzanemesítés olyan lépéssel haladt előre és olyan jelentőséggel nyomult előre, hogy e mellett megemlékezés nélkül nem mehetünk el. Nem lesz érdektelen, ha kiemelem, hogy Hankóczy farinográfjának mérései szerint 361-féle 1933-as mintát elemzett és a következő eredményre jutott. Súly dolgában 86'8—88 kilogrammos volt hektoliterenkint a magyar búza, szemben a Manitoba I. 84'65 kilogrammos átlagsúlyával. A magyar búza nedves sikértartalma 35 60—47'40% volt, szemben a Manitoba I 39—75%-os átlagával. Végül száraz siker tekintetében 12 "5—16'5% volt a magyar búza átlaga és csak 138% volt a Manitoba I. átlagos sikértartalma. Annál meglepőbb azután, amiről itt meg kell emlékeznünk, a legelőkelőbb liverpooli gazdasági lapnak, a Corn Trade Newsnek és a legelőkelőbb német lapnak, a berlini Deutsche Getreidezeitungnak múlt ősszel- a magyar búza ellen irányított éles támadása. Lehetetlen e mellett a támadás mellett szó nélkül elmenni, éppen azért, mert erre a támadásra okot és alkalmat annak a búzának minősége adott, amely magyar cégér alatt ment ki német vásárlások révén az északi kikötőkbe, de a magyar búza oda már valószínűen nem érkezett meg, hanem közben német búzával cserélték fel. A magyar búza külföldi exportjánál hivatalos kontroll áll fenn. Lehetnek kisiklások, amint bizonyára voltak ilyen mennyiségben, ha azonban meggondoljuk, hogy a magyar búzából megfelelő mennyiségek termeltettek nemesítve, sőt sokkal több, mint amennyi exportra került, azok a támadások, amelyek a magyar búza ellen intéztettek, mindenesetre a magyar búza renomméíá.nak és becsületének tendenciózus módon való lekicsinyítésére irányultak. Az idén már 2500 vágón nemesített búzavetőmag kerül kiosztásra, ami további 250 000 katasz trális 'holdnak ilyen búzával való bevetését fogja eredményezni és a kormány jelentése szerint az 1936. évi termés Magyarországon már mind ilyen nemesített búzavetés alapján fog megteremni. Nyilvánvaló, hogy Magyarország egy irányított gazdaság keretében sem csökkenthetné lényegesen búzatermelését, hiszen 9,600.000 katasztrális hold szántóterületének 30% 2,800.000 katasztrális hold búzával van bevetve. De egész mezőgazdasági kultúránk . is erre van beállítva és az összes agronómiai szempontok is e mellett szólnak. Az irányítás súlypontja ezidőszerint nem is arra kívánna menni, hogy a gabona termelését irányítsa, mint inkább az ipari növények, magok, zöldségek, főzelékek és gyümölcsök termelésének irányítására. Es itt arra a momentumra kell a t. Képviselőház figyelmét felihívnom, hogy megdöbbentő, hogy amikor 1932-ben több, mint 30 millió pengő értékű zöldséget, főzeléket, borsót, takarmányrépa,!,, magokat, díszfákat hoztunk be, akkor mi nem gondoskodunk arról, hogy behozatal helyett idebenn fedezzük erre vonatkozó 47