Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 284. ben, egész életemen át az ország érdekét néztem s amint minden pozíciómban, amelyet elfoglaltam, kezdve a függetlenségi politikától, a liberálisok által kurzusnak nevezett időkig, mikor államtitkár voltam — az igazságot kerestem és sohasem vétettem az igazság ellen, bárkivel is állottam szemben, úgy önérzetesen és jogosan elvárhatom és elvárhatja ez a mozgalom is, hogy igazságosan viselkedjenek vele szemben is, mert ez a mozgalom, amint hatalomra jut, szintén csak az igazságot fogja szolgálni. Azon pedig, hogy hatalomra jut, már nem is mosolyognak az emberek úgy, mint mosolyogtak két évvel ezelőtt, amikor zászlót bontottunk. Ma, aki ismeri az ország hangulatát, aki kimegy a vidékre és látja a falu szegénységének, a jobb gazdáknak, a lateiner embereknek a helyzetét és hallja az emberek nézetét, az nagyon jól tudja, hogy azok az emberek igenis érzik és tudják, hogy a mostani helyett egy jobb időnek és egy jobb világnak kell következnie. Ez a titka a mi szédületes tejeszkedésünknek, ez a titka annak, hogy ma, anélkül, hogy kimennénk egyik-másik vidékre, hová talán a szél vitte el csak egy kis röpcédulánkat, az általunk elvetett kis mag olyan talajra talált, hogy rövidesen terjedelmes fa lesz belőle. T. Ház! Ha ez a mozgalom nem a magyar lelkületből fakadna, ha ez a mozgalom tényleg távol állna a magyar ember lelkétől, ha ezt a mozgalmat nem az igazságérzet hozta volna létre, akkor hiába járnának agitátorok, akkor hiába menne bárki a nép közé, Kossuthok mehetnének a nép közé, ha ez távol lenne a magyarság gondolatvilágától, talajra nem talált volna és követői nem lennének. Mert ez a mozgalom igenis egységesíteni akarja a magyar nemzetet, nem ismer osztálykülönbséget, nem ismer osztályharcot. Igenis, a dolgozó, a szenvedő, a verejtékező keresztény fajtestvéreket akarjuk egy egységes táborba egyesíteni és én őszintén megmondom Gömbös Gyula t. miniszterelnök úrnak, hogyha ő megmarad a fajvédők pártjában, ma fajvédő alapon kormányozhatná ezt az országot. Meg vagyok szentül győződve, 'hogy az a szeretet, amellyel iránta viseltettek a magyarság széles rétegei, odajuttatta volna minden más eszköz igénybevétele nélkül, mert a miniszterelnök úrnak is éreznie kell azt az igazságot, hogy nem a pártkeretek, nem a pártok ajtajai és nem a pártklubbok falai választják el egymástól az embereket, hanem a világnézet. Abban az egységesnek nevezett pártban, a komanypártban lehetnek . . . (Egy hang jobb felől: Elég egységes!) T. képviselő úr, ön is egyetért velem. Ne mondjon véleményt, csak gondolkodjék és azt fogja érezni, amit én mondok, hogy együtt lehetnek az urak abban a hatalmas nagy teremben, együtt lehetnek száz egynéhányan, — nem tudom, mennyi most a képviselők száma a kormánypárton — de a világnézet, amely elválasztja önöket egyiket a másiktól, sokkal erősebb válaszfal, mintha egy tenger lenne önök között. Higyjék el, hogy azok, akik egy világnézetet vallanak, hozzám is közelebb állanak, ha a keresztény világnézetet vallják,^ még ha a másik^ oldalon ülnek is, mert a jövő politikája, a jövő politikai harca nem kicsinyes, nem osztályalapon lévő pártoskodáson fog eldőlni, hanem igenis, a világnézetek fognak megjelenni a küzdőtéren és én szentül hiszem, fanatikusan át vagyok hatva attól a hittől, hogy itt megint csak Krisztus, a keresztény világnézet fog győzni. Ebből, amit most mondottam, azt hiszem, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 1934 május 28-án, hétfőn. 307 mindenki megérezhette, hogy igenis, nem lehet a keresztet, Krisztust, az evangéliumot kisajátítani. Pártok, ha fel is veszik jelszavukba, címükbe ezt a szót, hogy »keresztény«, azért ne vonják kétségbe, hogy lehet keresztény egy másik párt is, egy másik irányzat is, amely talán nem címében hordja Krisztust, a keresztet, hanem a szívében, tehát erősebben és meggyőződéssel teljesebben. Nagy vonásokban ez a világnézeti különbség közöttünk és a neoliberalizmus között, a szabadkőművesek között és azok között, akik oly könnyedén még ma is felekezetnélkülinek vallják magukat ebben az országban. De csak azáltal, hogy valaki azt mondja, hogy ő nacionalista, hogy ő keresztény alapon áll, még nem tett eleget kötelezettségének, még nem szerezte meg a létjogosultságot sem, de még a levegőt sem érdemli meg ebben az országban. Itt, ebben az országban csak szociális téren való munkálkodással, szociális megértéssel szabad dolgozni. És amikor — nyíltan és őszintén megmondom — a múltban a magyar középosztály, a magyar gentry-osztály, főképpen a főúri osztály rengeteget vétkezett a magyar nép ellen, mert nem törődött úgy vele, ahogy törődnie kellett volna, mert nem foglalkozott vele, hanem foglalkoztak azok, akik pedig nem kívánatosak arra, hogy foglalkozzanak vele: akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar dolgozók tekintélyes része megtántorodott, tekintélyes része olyan vizekre evezett, amelyen nem jut el ahhoz a célhoz, hogy Magyarországot újból ezer évig fenn tudjuk tartani. Nem tartozom azok közé, akik könnyen rámondják valakire, hogy destruktív, felforgató, kommunista, A kommunizmus, ez az elmélet, ez a botorság valóban távol áll a magyar ember lelkétől. Hiába jönnek azzal, hogy egyenlőség és testvériség kell. A magyar munkásember, a legszegényebb falusi ember is érzi és tudja, hogy egyforma ember a világon nines, tehát teljes egyenlőség sincs, hogy a szorgalmasabb munkásnak jobb sora kell hogy legyen, mint a tunyának, s a józannak más a soiva, mint a részegesnek. Ezért vagyunk mi nemzeti szocialisták, akik elsősorban arra törekszünk, hogy azt az óriási szakadékot, amely az egyes osztályok között, különösen a mezőgazdasági szegény nénosztály és a többi osztály között támadt, minél hamarabb és intézményesen sikerüljön áthidalni. Ha a pénzügyminiszter most itt volna, részletesebben foglalkoznék egy-két kérdéssel, de maguk az igen t. miniszter urak dokumentálják legfényesebben, hogy teljesen csődöt mondott a délutáni, illetőleg éjszakai ülések rendszere. Azt mondhatnám, hogy a magamfajta polgári gondolkodású és foglalkozású képviselő, aki kora reggeltől késő estig dolgozik, ilyenkor már pihenés után vágyódik és azt hiszem, akkor cselekszünk az ország érdekében, ha az ország ügyeinek előbbrevitére nem fáradtan, hanem pihenten, felkészülten jövünk össze a törvényhozás termében. Kérvekérem tehát a kormányt, változtassa meg sürgősen ezt a rendszert. Én nem helyezek nagy siílyt arra, hogy hányan hallgatnak, — _ régi képviselő vagyok, nincs bennem ilyen hiúság — de higyjék meg képviselőtársaim, hogy nekünk tizenegyünknek, akik most itt vagyunk, sok ez a világítás, túlsókba kerül az államnak és feleslegesen költjük erre a pénzt, mert ezt az ülést délelőtt is meg tudtuk volna tartani. Nem akarok témámból kizökkenni s ezért 44