Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 28 h ciában is helyük van, de erről gondoskodik is a magyar törvényhozás, mert a mai jogállapot szerint, amennyiben ennek a tisztelt népnek egyszer eszébe jutna szeszélyesnek lenni és in­dulatosnak lenni, amire már hosszabb idő óta nincs alkalma, itt van a Felsőház, amely össze­tételénél fogva nem valószínű, hogy indulatos­kodnék vagy szeszélyeskednék, és itt van végül az államfő, aki ä visszavetés jogával és a ház­feloszlatás jogával a visszatartó erőt és kont­rollt teljes mértékében tudja gyakorolni. Beszéljek azokról az egyéb kautálékról, amelyeket Eckhardt t. képviselőtársam felho­zott s amelyek az ő meggondolása szerint kau­télaképpen szerepelnek! Beszéljek a közsegély­ből kizárandó választókról? (Esztergályos Já­nos: Borzasztó!) Nem is olyan borzasztó, mert benne van a törvényben. Hiszen ez a legérde­kesebb benne. T. képviselőtársam felháboro­dása is csak teoretikusan jogos, mert hiszen a ma érvényes törvényben benne va az, hogy aki közsegélyből él, annak bármilyen formájában, az nem gyakorolhat bármely egyéb kellék fenn­forgása esetén sem választójogot. (Zaj a szélső­baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Nem mondom, hogy ^ egy ideális társadalomban nem volna talán egészen indokolt elgondolás, hogy csak azok legyenek aktív részesei a választójognak, akik munká­juk révén a társadalomhoz hozzájárulnak, sőt én el tudok képzelni még olyan megoldást is, hogy még passzív választójoga is csak annak legyen, akinek kimutatható komoly foglalko­zása a társadalomnak értéke jelent, (Élénk taps a szélsőbalodalon. — Farkas István a jobboldal felé: Töhbnek nem lenne ott! — Vázsonyi Já­nos: Nem volna munkanélküli segély a kép­viselői fizetés!) olyan időkben élünk azonban, amikor őszintén meg kell vallanom, magát ezt a kérdést sem lehet ilyen elvi alapon ridegen elbírálni, mert őszintén megvallva, nem látom, hogy mi különbség van tannak a szükségmun­kára elhelyezett szellemi proletárnak helyzete és esetleg annak a közsegélyben részesülő mun­kásnak a helyzete között függetlenség szem­pontjából. Van azután egy másik kautálé is, amelyet képviselőtársam felemlített: a helybenlakás ha­táridejének kitolása. A mi törvényünkben van egy olyan szabályozás, hogy kétévi helyben­lakás szükséges — bizonyos kivételes esetektől eltekintve, olyan esetektől, amelyekben nor­málisan nem várható a szenvedélyek kitörése. Hová akarjuk ezt kitolni, t. Ház? Kétévi hely­benlakás nem elégséges, tízévi magyar állam­polgárság megkövetelése mellett, a választójog gyakorlásához, amikor Londonban, ha^ elmegy t. képviselőtársam, félévi ottlakás után mint idegen állampolgár résztvehet a helyi ön­kormányzati választásokban! Vegyük végre tu­domásul, — nem akarok rajta változtatni az adott viszonyok között és inkább védelmi vo­nalra vonulok — hogy a magyar választójog konzervatív választójog, a magyar választójog a 24 éves, a nőknél pedig a 30 éves életkoron épül fel. Magyarországon 4 elemi iskolai osz­tály elvégzése szükséges a választójog meg­szerzéséhez, tehát még az írni-olvasni tudás sem elegendő. Bocsánatot kérek, mit akarunk akkor még itt kautálét keresni? Itt ezeken az utakon nem a nép szeszélye ellen kapunk kautélákat, itt maga a nép ellen, a népakarat ellen kapunk kautélákat! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a politikában ilyen kautélák nem létez­üiése 193% május 28-án, hétfőn. 285 nek. Nekünk igenis biztosítékot kell szerez­nünk abban az irányban, hogy ez a változó népszenvedély ne kényszerítse a Házat arra, hogy gyors egymásutánban választások legye­nek. En' nem zárkózom el az elől, ha a Ház az országgyűlés időszakát meghosszabbítaná, — ne ez a Ház hosszabbítsa meg önmagát, hanem elméletileg — hogy ezekben a forrongó időkben bizonyos hosszabb idő és a népszerűségtől való függetlenség biztosíttassák az országgyűlés Házának működésére. Ez egy gondolat, amely ha körül van véve garanciákkal, talán lehet­séges, hogy ebben a tekintetben valamit jelent. Ne áltassuk magunkat, garancia csak az, ha a törvényhozás teljesíti a maga feladatát, ha a parlament nem narkotizálódik úgy, ahogy ma narkotizálódva van és teljesíti nemcsak azt a feladatát, amely a legfontosabb, hogy kifeje­zésre juttatja a közvéleménynek igazi akara­tát, annak hű tükrét adja, hanem egyúttal elég erkölcsi erővel rendelkezik arra is, hogy ma­gát ezt a Közvéleményt irányítsa és vezesse. Minden erőnkkel arra kell tehát törekednünk, hogy^ vezessük azokat, akiknek engedelmes szolgái kell, hogy legyünk, vezessük azt a köz­véleményt, amelyet tulajdonképpen kiszol­gálunk. Ehhez azonban magas erkölcsi emelkedett­ség^ szükséges és így ebben a tekintetben leg­első kellék volna, hogy az Összeférhetlenségi törvényt végre megalkossuk, (Taps a balolda­lon.) mert ez több biztosítékot ad, mint a mesterséges garanciák és kautélák. Mert ami­kor azt olvassa^ az a választópolgár, hogy kép­viselők a kormány képviseletében — és itt nem Eckhardt Tibor képviselőtársamra hivatkozom, ne értsenek félre, — kimennek ügyvédi ügye­ket vállalni és később látja, hogy az illető kép­viselő urak egy nemzetközi botrányban a költ­ségjegyzékben szerepelnek, — amely költség­jegyzéken feltüntetett összegeket jogosan vet­ték fel, mert klienseiktől vették fel, de mégis elkerülhetetlen, hogy ilyen botrányba ne keve­redjenek — akxor hiába akarunk mi a nép sze­szélye ellen garanciákat keresni, akkor hiány­zik az erkölcsi bázisunk, hogy ezt a közvéle­ményt irányíthassuk és vezethessük. A másik az, hogy nekünk azokhoz az elvek­hez, amelyeket hirdetünk, hűeknek kell marad­nunk, mert nincs olyan garancia, amely fel­érjen azzal a csalódással, amely a választópol­gár lelkében végbemegy, ha azt látja, hogy ami azelőtt bűn volt, az most esetleg a politi­kai, sőt taktikai változás következtében erény, vagy legalább is megszűnik bűn lenni. Ha ebben a tekintetben nem tudunk garanciákat adni, formalizmussá válik minden egyéb ga­rancia. Hallok Ötletekről, hogy az indirekt válasz­tás gondolatával foglalkozik a kormány. Meg­döbbenek, mikor ilyent hallok. (Zaj a balközé­pen.) A kormányt vádolják azzal, hogy ezzel foglalkozik s azt hiszem, képviselőtársam a kormány szándékával nincs teljesen tisztában. Ha így van, bocsánatot kérek. (Zaj a bal­középen.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Rassay Károly: Csak arra utalok, hogy én úgy vagyok informálva, hogy felmerült ez a gondolat is. Hát előre figyelmeztetem a t. kormányt, hogy ezzel a gondolattal ne foglal­kozzék, mert ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy ezt a magyar közéletet, amely már úgyis eléggé ki van téve a korrupció veszélyének, teljesen elmerítse a korrupció hullámaiba. 41*

Next

/
Thumbnails
Contents