Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának 28U* ülése 19$% május 28-án, hétfőn. 279 között és neki joga van idegeskedni ebben a pillanatban, mert, amint beszédem során rá akartam térni, a kabinetnek egyetlen tagja, aki rideg, komor színekkel állítja oda a tényleges valóságot. Azonban azon túlmenőleg nem kell messzire visszamennem példáért. Itt volt a római tárgyalás. Heteken keresztül olvashattuk, hogy micsoda óriási nagy dolog, történik Rómában. Azt kellett olvasnunk a kormánypárti lapokban, nyilatkozatokban és beszámolóbeszédekben, hogy itt egészen új fejezete nyílik meg a magyar történelemnek. (Őr. Sigray Antal: Mondotta is a miniszterelnök úr!) Mondotta a minisztereinölt úr is. (Homonnay Tivadar: Nem lesz többet autarchia! — Simon András: Nem azt mondotta! — Zaj.) Bocsánatot kérek, én sohasem értettem meg ezt a kormányzati politikát, mert, ha én vezetném egy kormány ügyeit és külső tárgyalásokban volnék, sohasem azt hirdetném, hogy óriási sikereket értem el külföldön, különösen a tárgyalások során, amikor a külföldi érdekekkel való birkózásról van szó, hanem ellenkezőleg, a magam háta mögött biztosítanék egy közvéleményt, amely engem kényszerítene arra, hogy keményen megállhassam a helyemet. (Fábián Béla: Még vége sem volt a római tárgyalásoknak, már szállították a bizalmi nyilatkozatokat és köszönő leveleket a vármegyék által. — Zaj a. 'baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem, képviselő urak, maradjanak csendben. Rassay Károly: T. Ház! Nehézzé teszi az ellenzék szerepét az a körülmény is... (Zaj a balközépen. — Ernszt Sándor: A külföldi lapokban benne van!) Elnök: Kérem, képviselő urak, legyenek szívesek, maradjanak csendben! Rassay Károly: ... hogy a kormány a sohasem tapasztalt széleskörű rendeleti joggal élve,^ bizonyos befejezett tények elé állítja az országot, rálép egy bizonyos útra, amely úton én, aki ennek az útnak követését nem helyeslem, kénytelen vagyok kritkával kísérni egyes olyan akciókból álló tényekért, amelyeket alapjábanvéve elhibázottnak találok. Itt van például a gazdaadósság rendezésének kérdése, amelyről előttem szólott t. képviselőtársam is beszélt. Evek óta hirdetem, a pénzügyminiszter úr is elvileg elfogadja, hogy a kérdést máskép megoldani, mint egy sürgős likvidálással és a kényszeregyezségi elvek keresztülvitelével, nem lehet. Ehelyett mit tapasztalok? Tapasztalom a kétévi moratóriumot s a moratóriumon belül további adósságvédő intézkedések kibocsátását. T. képviselőtársam előttem beszélt arról, hogy le fog járni ez a moratórium és a rendezés ideje el fog jönni. Nem kell jóstehetség hozzá: meg fogják újítani. Az egész rendezésnek az volt a katasztrofális következménye, amire már évekkel ezelőtt rámutattunk, hogy ez egy morfiumos politika s nem lesz egy kormány sem, amelyben elég erő lesz, hogy ezt a morfiumot elvonja magától a nemzettől és a társadalmi élettől. T. Ház! Igen nehézzé teszi nekünk az ellenzéki szerepet az a körülmény is, hogy tulajdonképpen a kormány intézkedéseiről kellőleg tájékozva nem vagyunk. Itt van a legutóbb említett római tárgyalások eredménye. Természetes dolog lett volna, hogy az igen t. miniszterelnök úr vagy a külügyminiszter úr összehivatja a külügyi bizottságot vagy a 33-as bizottságot és tájékoztatja legalább ezeket a bizottságokat római útjának eredményéről, az egyezségek lényegéről. Végre nem lehet indifferens a magyar közéletre és gazdasági életre^ hogy mik foglaltatnak abban a megegyezésben. Mi .nem tudjuk a megegyezés feltételeit, sem az átvételi árat, sem azokat az árakat, amelyeket viszontszolgálat formájában kell teljesítenünk, sem az egyéb kondíciókat, amelyek esetleg egy rossz termés esetén nekünk bizonyos könnyebbséget jelenthetnének. Nem komoly parlament az, t. Ház, amellyel ezt végig lehet játszani, .hogy ez a parlament egyszerűen a bizalom álláspontjára helyezkedve, belenyugszik abba, hogy ezekben a kérdésekben közelebbi felvilágosításokat nem kap. Itt van a búzaértékesítés problémája. Sürgetős időben sürgetős a maga komoly jelentőségében ez a kérdés. Senkinek halvány gondolata sincs, hogy az igen t. kormány milyen megoldáshoz fog hozzányúlni. Engedelmet kérek, mi még formailag mégis csak a nemzet megválasztott képviselői vagyunk s formailag a kormány házisa mégis csak az a támogatás, amelyet az igen t. túloldal nyújt a kormánynak. Pedig én azt hiszem, hogy elérkezett az az idő, amikor teljes nyíltsággal kell a magyar állam problémáival foglalkozni, (Meskó Zoltán: Ügy van! Teljes nyíltsággal!). A kormánynak is érdeke ez, mert ha a kormány komolyan akarja a nemzeti egység gondolatát megvalósítani, akkor azt nem lehet a régi Bach-korszakbeli szisztémákkal elintézni, 'hogy egyszerűen parancsszóra egységbe tömörüljön ez a nemzet, mert ez még sohasem sikerült egyetlen kormánynak sem. Itt van a nemzeti egység gondolata, amelyet tulajdonképpen beszédem gerincévé akartam tenni s amely kérdés teljesen összevág előttem szólott t. képviselőtársam témájával. A nemzeti egység lényegét senki sem fejti ki. Ellenkezőleg, azt láttam, hogy maga ez a gondolat mindjobban diszkreditálódik. Diszkreditálják a különböző diktátorok, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) akik a maguk egyéni törekvéseinek palástolására és a maguk tehetetlenségének palástolására (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ehhez a gondolathoz fordulnak, amely a maga valóságában a legtehetségesebben alkotmányos népnek, az angol népnek kormányzatában mint valóság működik. (Ügy van! balfelől.) De az a forma, amit ott ad a kormányzatnak a nemzeti egység gongondolata, természetesen Szófiának,. Rómának, Berlinnek urai számára nem követhető út. Az igen t. miniszterelnök úr is komolyan és keményen kiáll a nemzeti egység gondolata mellett, de sohasem mulasztja el, hogy valami módot találjon, hogy ugyanakkor a pártviszályokról, a pártoskodásról és a pártokról is mondjon elítélő szavakat. (Ügy van! balfelől.) Legyünk tisztában azzal: vagy akarunk parlamentáris kormányzatot, vagy nem akarunk. Ha a nemzeti egységet parlamentáris kormányzással akarjuk megteremteni, akkor a pártok létét el kell fogadni. (Ügy van! balfelől.) Mert ezt a fából vaskarikát, parlamentet pártok nélkül, még a világon sehol nem találjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A középkorban!) De legyünk tisztában azzal is, hogy nemzeti egységet akár a kaszárnyaelgondolás, akár az egy akol, egy pásztor elgondolás alapján nem lehet megvalósítani. Nem lehet megvalósítani, mert a XX. század emberét eszmék és gondolatok foglalkoztatják és osztják csoportokra, osztályokba, partokba vagy felekezetekbe. Nincs