Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-284

Az országgyűlés képviselőházának $84. ülése 1934- május 28-án, hétfőn. 271 tésnek és a kölcsönös bizalom kifejlődésének. Nemrégen, 'ha jól emlékszem, április elején volt a Tesz. ünnepe. A miniszterelnök úr egy beszédet mondott, amelynek folyamán azt a kérdést vetette fel a hallgatóság előtt, vájjon mit is jelent magyarnak lenni és erre ő tényleg márványba illő választ adott, amennyiben a következőkép felelt (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon. — Olvassa); »Jelenti a többek közt ragaszkodni az ország minden rögéhez, minden jogához, őseink adta nemzeti értékekhez; ezt jelentette a múltban és ezt jelenti a jelenben is. így élhettünk meg« — mondja ő — »ezer esztendőt és így, csak így érhetjük meg azt az új világot, amely meghozza^ munkánk gyümölcsét és betölti nemzeti igazságunkat.« Ezt mondta szórói-szóra a miniszterelnök úr és én, aki minden szavát aláírom és magamévá teszem, tisztelettel kérdezem, vájjon nem látja-e ő itt az az ürt, amely a nyilatkozata és a politikája közt van, mert bátorkodom kérdezni, van-e nagyobb értékünk, mint ^alkotmányos szabadságunk, mint minden polgár szabad elhatározási lehetősége, amelyhez alkotmányunk értelmében senkinek nyúlni nem szabad? (igaz! Ügy van! bal felől.) Vájjon nem látja-e a miniszterelnök úr, hogy amikor példának okáért kikezdi a fővárosi törvényhatóság autonómiáját, amikor mindenkit, akire hatalma kiterjed, uniformizálni akar, hogy a^ maga politikájának engedelmes eszközévé változtassa át, ugyanakkor éppen azokat a nagy nemzeti értékeket érinti és támadja, meg, amelyekre itt hivatkozott (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és amelyekről azt mondta, hogy ezek tartották fenn a nemzetet ezer éven át és amelyeknek a segítsége nélkül a jövőben sem érhetjük meg az új világot, amely meghozza munkánk gyümölcsét és betölti nemzeti igazságunkat. T. Képviselőház! Az ilyen momentumok, • amelyekre most rámutattam, kétségtelenül lehangolólag hatnak a politikai kedélyekre. Az emberek kezdik már nem érteni, vagy nem értékelni azokat a kijelentéseket, amelyeknek a tények^ ellentmondanak, (Ügy van! balfelől.) míg végre megszületik velük szemben vagy a reakció, vagy a teljes apátia. Ugyanez áll a kormányzati elvek rekonsziderációját illetően is. Minden elv nem illik bele minden irányzatba. Nem lehet minden elvet minden irányzatba beleszorítani, mert ha bizonyos irányzatokban olyan elveket akarunk megvalósítani, amelyek az illető irányzatoknak nem felelnek meg, akkor ezek nemcsak, hogy nem erősítik és nem támasztják alá azokat az irányzatokat, hanem egyenesen azoknak lerombolásához vezetnek, (örgr. Pallavicini György: Hol a kormány? — Rassay Károly: Azért van délutáni ülés, hogy ne legyen itt! — Imrédy Béla pénzügyminiszter- belép a terembe. — Fábián Béla: Na végre, csak emlegetni kell őket! — örgr. Pallavicini György: Pártvezér beszél az apropriációnál! Ilyenkor illenék itt lenni valakinek!) Mindjárt befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hol találjuk, t. Képviselőház, a következetséget a kormány politikájában a hirdetett elvek és cselekedetek között? Vájjon a közjogi téren? Voltam bátor rámutatni ennél egy eklatáns példára. Vájjon közgazdasági téren, ott, ahol a liberális gazdasági teóriákat alkalmazzák a gyakorlatban, a programúiban azonban modern, szociális teóriákat hirdetnek? Talán akkor, amikor a kormány magát keresztény irányúnak mondja, de tulajdonképpeni vajmi kevés érdeklődést tanúsít és mutat a keresztényszocializmus iránt? Abban talán, amikor a miniszterelnök úr nagy voná-sokban nagy Ígéreteket tesz, amikor olyan programmât állít a közvélemény elé, amelynek megvalósítása igen nagy anyagi áldozatokat igényelne és ugyanakkor a pénzügyminiszter úr talán igen helyesen, leereszti azokat a zsilipeket, amelyeken keresztül ezek a nagy tervek megvalósíthatók volnának? Vagy talán abban van a következetessége, amikor az orosz Szovjet ellen írásban és előszóban igén helyesen propagandát csinál és ugyanakkor megegyezik ugyanazzal az orosz szovjettel kölcsönös külügyi képviseletek felállítása tekintetében? (Petrovácz Gyula: Szégyen!) Következetesség van-e abban, amikor a kormány állandóan ellentétes pólusok között mozgott külügyi téren Ausztria és Németország között (Ugy van! Ügy van! balfelől.) miindaddig,amíg végre csak a viszonyok kényszerítő hatásának engedve (Ügy van! Ügy van! balfelől.) engedte magát rászorítani, hogy végre megtalálj J-t Ji homogenitás útját? Mert heterogén elveket, irányzatokat és törekvéseket egyesíteni akarni, a nyilatkozatokat cselekvések által megcáfolni a kormányzásban valóban nem jelenti az építő munkát. Csak a homogén elvek, törekvések, irányzatok és az erők egyesítése, valamint a szigorú következetesség, harmónia a cselekvés és, megnyilatkozás között' termelheti ki azt a bizalmat, amely a mai viszonyok között a kormányzat szempontjából erőt jelent. Nem a programúiban van a hiba, (Ügy van! Ügy van! balfelől) hanem a kormányzati •akarás és a kormányzati képesség közötti viszonylagos diszharmóniában, (Ügy van! a balközépen.) mert ebből ugyan keletkezhetnek látszatok, de erő nem «születhetik meg soha. (Taps a balközépen.) Már pedig nekünk nem látsza tokra van szükségünk, hanem élő erőre; (Ügy van! balfelől.) ia 'kormánynak olyan erőre, amely a polgárok spontán bizalmából ered, a nemzetnek viszont olyan erőre, amely a nemzetből származik, de egyiknek sem olyanra, amelyet a hatalom termel ki magából, mert míg az utóbbiból csak reakció keletkezhetik, addig az előbbi mindig újabb és újabb erők forrását képezi, {Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Miután ilyen törekvéseket és ilyen politikát a kormány részéről nem látunk, ezek nélkül pedig a mostani nagyon súlyos és nehéz viszonyok között sem megfelelő tekintély, sem megfelelő erő nem keletkezhetik, bizalommal a kormány iránt nem viseltethetvén, a jelenlegi törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a balközépen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Niamessny Mihály! Niamessny Mihály: T. Képviselőház! A véletlen által adott megtiszteltetésnek veszem, hogy alkalmam van a parlamenti életnek egy olyan régi kiválósága után felszólalni, mint előttem szólott gróf Zichy János mélyen t. képviselő úr, akivel a múltban is többször volt alkalmam találkozni ebben a teremben, akivel volt alkalmam szemben ülni, s aki mögött volt alkalmam állástfoglalni akkor, amikor kormányon volt s akivel azonban most, sajnálatomra, éppen a kormány iránt való bizalom kérdésében szembekerülök. Az igen t. képviselő iir kiinduló pontja a kormány iránt való bizalmatlanság, amelyet indokolásképpen megelőz a kormány egész te-