Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279, szorul arra, hogy dicsérjem, mert ez olyan színben tűnhetnék fel, mintha védeni akarnám. Már pedig a magyar bíróságnak nincs szüksége erre a védelemre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Váry Albert igen t. képviselőtársam szóvá tette, hogy a magyar igazságszolgáltatás szervezetében, a bírói és ügyészi szervezetben, bizonyos aránytalanság mutatkozik, a békebeli állapotokhoz képest, a magasabhrangú bírák^ számának az alacsonyabbrangú bírák számához mért arányában. Erre vonatkozólag egy pár adatot jegyeztem fel magamnak, és kötelességem a t. Képviselőház tudomására hozni, hogy ez az aránytalanság az igazságügyi tárcánál a legkisebb. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Más tárcáknál ez az aránytalanság a békebeli állapotokhoz képest sokkal kirívóbb, az igazságügyi tárcánál egészen minimális, és ezt a minimális kilengést, — amelyet, megjegyzem, még így sem tartok egészségesnek és helyesnek — sajnos, igen szomorúan ellensúlyozza az illetményeknek az a leszállítása, amely a békebeli illetményekhez képest a magasabbrangú fizetéseknél történt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Itt csak két számot vagyok bátor felhozni. Az igazságügyi tárca keretében az 1912. évi költségvetésben az V. fizetési osztálynak megfelelő állás volt 142, ma az ennek és à III. bírói fizetési csoportnak megfelelő állás van 163; a VI. fizetési osztálynak megfelelő állás volt 1912-hen 500, és ma van 524. Magyarország lakosságának száma ma kevesebb, mint a régi Magyarország lakosai számának fele. Nem a területi •arány, hanem a lakossági arány az, amely inkább irányadó. A megmaradt Magyarország és fővárosának gazdasági jelentősége pedig a lakosság számarányáénál is nagyobb. Méltóztassanak azonban figyelembe venni, hogy az V. fizetési osztály és az annak megfelelő bárói fizetési csoport illetményei az 1912-es illetményekhez képest 47%-kai, a VI. fizetési osztálynak megfelelő fizetési csoport illetményei pedig 40%-kai csökkentek. Ma tehát ezekbe a fizetési csoportokba sorolt bírák összességének fizetése alig több, mint az 1912-es fizetések fele. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez roppant szomorú jelenség és az államháztartásban a hipokrizist jelenti az, amikor címekkel és rangokkal kárpótolták az embereket fizetés helyett és nem adták meg ahhoz a címhez és ranghoz a megélhetésnek azt a mértékét, amelyet az a cím, az a rang, az a foglalkozás csakugyan megérdemel, (ostor József: Sőt az igényéket is felsrófoltak velük!) Azokból a statisztikákból, amelyeket az előadó úr, Lányi Márton és Váry Albert t. képviselőtársaim előterjesztettek, méltóztatnak látni, hogy a bírói igénybevétel mértéke némileg leszállott. Ez lehetővé teszi, hogy minden brutális intézkedés nélkül, különösen a felsőbb fokon, a ibírák számát lassan, fokozatosan apasszuk, és talán el fog jönni az az idő is, amikor ezzel az apasztással szemben azután előállhatok egyszer egy olyan javaslattal, amellyel a bírói állás magasságához mért megfelelő fizetést lehet biztosítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Erre természetesen a mai viszonyok között semmi kilátás nincs, de teljes tudatában vagyok annak, hogy ennek el kell következnie. A mai törvényes rendelkezések mellett nagy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 193% május 17-én, csütörtökön. 17 nehézségek vannak a bíróságok legfőbb felügyeletében, adminisztrációjában. Teljesen igazat adok Váry Albert képviselőtársamnak, amikor ő az alsófokú bíróságok nagy jelentőségét hangsúlyozza. Kétségtelen, hogy a bíráskodás jósága — nem beszélek itt most a Kúriának jogirányító szerepéről — elsősorban az alsó fok ítélkezésétől függ. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Magyarország lakosságának túlnyomó nagy része él falun, vidéken, viszi az ügyeit a járásbíró elé, és az a járásbíró, aki fiatalkorában odakerült a faluba, az önképzés lehetőségének anyagi eszközeitől megfosztva, sokszor elfásulva, nem tarthat lépést a jogfejlődéssel olyan mértékben, mint ahogy arra a népnek szüksége volna. Nem tudok vidékre elsőrangú bírákat kihelyezni, mert áthelyezésnek a bírói áthelyezhetetlenség folytán nincs helye. Ki tudok nevezni egy fogalmazót, titkárt vagy jegyzőt vidékre bírónak, de hol van az a bíró, aki^ egy törvényszéki székhelyről elmenne vidékre járásbírónak. Gondolkozom azon, vájjon nem lenne-e célszerű megterem.teni annak törvényes lehetőségét, hogy ugyanazon^ a fizetési csoporton belül magasabb fizetési osztályt lehessen adni annak, aki ilyen áthelyezésre vállalkozik. Ez lehetővé tenné, Ihogy kiváló bírák nagyobb bírósági székhelyről bizonyos előléptetés reményében a vidékre kimenjenek, és ezzel az egész ország igazságszolgáltatása nívóban emelkedhessek. (Helyeslés.) T. képviselőtársaim az ellenzéki oldalról is, a kormánypárti oldalról is kifogásolták az egyes bíráskodás nívóját. En ehhez valamit hozzá akarok tenni. A társas bíráskodás kitűnő bíróképző eszköz volt, mert egy fiatalabb és tapasztalatlanabb bíró bekerülvén egy társas bíróságba, egy kiváló tanácselnök vezetése mellett • nagyszerű kiképzést nyert. Ma ennek lehetősége nincs meg, és éppen ezért a bíróképzésnek ez a módja is szünetel. En tehát igenis nagyon komolyan foglalkozom azzal a gondolattal, hogy nem engedné-e meg az ország mai pénzügyi helyzete és az igazságügyi .tárca teljesítőképessége azt, hogy az ügyek bizonyos részére vonatkozólag a társas bíráskodást visszaállítsam és ezzel is a bíróképzést elősegítsem. (Elénk helyeslés és taps. — Krüger Aladár: Nagyon helyes! — Fábián Béla: Bár már látnám!) Nagyon sok panasz hangzik el a bírói íogalraazói személyzet nehéz előlépési viszonyai miatt. Petro Kálmán igen t képviselőtársam adott ennek 'tegnap kjilönösen kifejezést. Ez a kérdés engem nagyon foglalkoztat, de meg kell jegyeznem, hogy elhibázottnak tartom a Károlyi-kormány idejében kialakult bírói szervezetnek az 1920 : XX. tc.nben megállapított mai rendszerét, ahol a joggyakornok egy aránylag magasabb fizetési fokozatban kezdi meg működését. Ma kaotikus állapot van. Az igazságügyi tárca keretén belül joggyakorlatra bocsátott, évi 1000 pengővel díjazott fiatalemberek vannak, azután vannak fogalmazógyakornokok valamivel magasabb díjazással és vannak fizetési fokozatba beosztott joggyakornokok — mindezek ideiglenes, elmozdíthatatlan szerepben — és azután vannak jegyzők és titkárok, akiknek fizetése felmegy a VIII. fizetési osztályig. Ez a cifra beosztása a fogalmazói karnak — azt hiszem — változást kell, hogy szenvedjen. Remélem, módom lesz arra, hogy a bírói vi«sgát letett joggyakornokok számára képesítésükhöz mérten megfelelőbb címet és előléptetési lehetőséget biztosítsunk. (Helyeslés és taps a jobb3