Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

Az országgyűlés képviselőházának 283, 1931 szeptemberig a közmunkák tőkeértéke, a ház- és útépítést is beleszámítva, körülbelül 700 millió angol font volt. Ebből az összegből 450 millió házépítésre, 90 millió útépítésre, 120 mil­lió munkanélküli segélyre és 40 millió a Lewis­bizottság által szétosztott segélyekre fordítta­tott. És mi volt a munkanélküliségre gyakorolt hatásuk? A nevezett időszak elején 1,250.000, a végén pedig 2,800.000 volt a munkanélküliek száma.« (Rassay Károly: Csak nem ugyan­olyan körülmények között!) »Valóban bűnös őrület volna — mondotta Chamberlain — to­vábbra is követni ezt a politikát abban a hit­ben, hogy a néppel sikerül elhitetni, hogy az a politika, amely a múltban állandóan ered­ménytelen volt, valami csodálatos fordulat folytán a jövőben eredménnyel jár. Ezt a po­litikát a kormány egészen biztosan nem fogja vállalni.« (Rassay Károly: Fizeti a munkanél­küli segélyt!) Ebben tökéletesen igazat adok t. képviselőtársamnak: ha választanom kell aközött» vájjon improduktív és inrentabilis köz­munkákat végezzek-e csak azért, hogy munká­sokat alkalmazzak, vagy pedig munkanélküli segélyt adjak, sokkal inkább adnám a munka­nélküli segélyt és azok, amiket a dolgok etikája tekintetében előtérbe szoktak állítani, abszolúte nem döntőek ebben a tekintetben s nem azt m ondóm, hogy ennek vagyok a hirdetője ná­lunk, a mi viszonyaink között, de még kisebb bajnak tekintem ezt, mint azt, hogy nemlétező tőkékből, inflációból, bankjegy-kibocsátásból végezzünk közmunkákat azért, hogy a végzett közmunkák összegének egy kis része ugyanarra a célra jusson, mint ami munkanélküli se­gélyre jutna. (Mozgás a középen.) Ha méltóz­tatik érdeklődni a kérdés iránt, t. képviselőtár­sam, nagyon figyelmébe ajánlom az angol par­lament által kiküldött May-bizottságnak az 1930. évben kiadott jelentését, amely ezt a kér­dést részletesen és szerintem döntő módon le­tárgyalja. Méltóztassék elolvasni és akkor mél­tóztatik meggyőződni arról, hogy ezek a dolgok nem egyszerűen a hajuknál fogva előráncigált dolgok, hanem valóban úgy van, hogy nem lehet közmunkákat végezni valahol, ahol nincs tőke s ha Angliában, ahol ennek a tőkének elő­teremtése nem okozott gondokat s nem jelen­tette a százpercentig való inflációt, ezeket be­szüntették és olyan ragyogó eredménnyel szün­tették be, mint ahogy láttuk, én is azt mondom, hogy bűnös őrültség ezt hirdetni nálunk, ahol semmi másból, mint bankjegyekből és csak bankjegyek kibocsátásából lehet ezt végezni, ami végeredményben igen rövid idő alatt sok­kal súlyosabb gazdasági és szociális következ­ményekre vezet, mint amit a közmunkák elma­radása jelent. Igen nagy elismeréssel vagyok a mélyen t. pénzügyminiszter úr iránt azért, mert ő a pénzértéknek, illetve a pénz vásárlóerejének fenntartását mindenekfölé helyezi. Ez valóban mindenekfölé helyezendő szempont, mert ha olyan országok, ahol jelentékeny aranykészle­tek állnak rendelkezésre, megengedik maguk­nak a monetárius kísérletezéseket, szerintem azoknál is az áll, amit az Economist egyik leg­utóbbi számában úgy fejezett ki, hogy ezek közgazdasági bohózatok, de ott nem jár ez az ország vagyoni erejének végleges elpusztításá­val. Olyan országban azonban, mint a mienk, ahol a pénz értékét kizárólag a bankjegyforga­lom korlátozottsága állapítja meg, — amit Ri­cardo annakidején olyan bölcsen úgy fejezett ki, hogy arany-, illetőleg ércértéknélküli bank­jegyek is megtarthatják értéküket a forgalom ülése 193 h május 25-én, pénteken 241 korlátozottsága esetén — az olyan lelkiismere­tes államférfiúnak, mint amilyen a pénzügymi­niszter úr, első kötelessége a bankjegyforgalom korlátozottsága fölött őrködni mindenekelőtt, mert ha ezt a szempontot bármiféle egyéb szem­pontnak feláldozzuk, akkor valóságos gazdasági és szociális katasztrófának tesszük ki az orszá­got, amely ellen többé segítség nincs. Ezzel nincs ellentétben az, amire Bieder­mann báró t. képviselőtársam az előbb hivat­kozott hogy én nem - helyeslem teljesen a mezőgazdasági exportnál alkalmazott valutael­számolási módszert, amelyet a Nemzeti Bank azóta alkalmaz, mióta 1931-ben ezek a viszonyok bekövetkeztek. Elismerem, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter úr idejében ezen a téren is lényeges ; változások következtek be, mert a kompenzációs térítések rendszerének kiépítése lényeges jobbulást jelent azzal az első állapottal szemben, amikor a névleges paritáson számol­ták el az export-devizákat teljes egészükben. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Éber Antal: Befejezem. Csak azt tartom, hogy nem mentünk el az exporttérítések eme rendszerével sem addig a pontig, ahová a mél­tányosság, a gazdasági egyenlőség és igazság követelménye megkívánná, hogy elmenjünk, mert az a hivatkozás, amelyet Biedermann báró használt és amire sokszor hivatkoznak, hogy mindenki annyi térítést kap, amennyi az expor­tot lehetővé - teszi, abszolúte nem bizonyítható be. A földművelésügyi miniszter úr is erre hi­vatkozott éppen a lucernamag kivitelénél. Ezzel szemben én azt állítom, hogy ez semmit sem bizonyít, mert nem bizonyítja azt, hogyha va­laki a lucernamagot kiviszi a külföldre és an­nak teljes külföldi értékét pengőben megkapja, a jövő évben mennyivel több lucernát vetnének az országban és mennyivel járulnának hozzá ahhoz... Elnök r Méltóztassék befejezni! É ber Antal: Akkor befejezem felszólaláso­mat és annak az elismerésnek folyamányakép­pen, amelyet a pénzügyminiszter úr politikája iránt kifejezni ; bátor voltam, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen,) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Köszönetet kell mondanom először is az előttem szólott^igen t. képviselő­társamnak azért a megértéséért, amellyel azo­kat a fő törekvéseket felkarolta, amelyek en­gem működésemben vezettek, így nevezetesen, hogy rámutatott a maga nagy közgazdasági tudásával ÍXWCL Si fontosságra, amellyel a költ­ségvetés egyensúlyának biztosítása az egész államélet és közgazdasági élet szempontjából bír és ezzel kapcsolatosan törekvéseim másik fő rugójára, arra, hogy a pénzérték stabilitá­sának megóvását legeisőrendű érdeknek te­kintem. Azok a törekvések, amelyeket az előttem szólott igen t. képviselő úr hangoztatott s amelynek a költségvetés egyensúlyának bizto­sítására irányulnak, kétségtelenül bizonyos eredménnyel jártak már. Még nem ismeretes a közvélemény előtt a költségvetés első tíz hó­napjának eredménye, mert rendesen csak a rá­következő hónap végefelé szoktuk közzétenni az előző hónap eredményeit, azonban ma már lehetőségem van arra, hogy ezeknek az ada­toknak legalább is a lényegét itt ismertessem. Ezek azt mutatják, hogy ennek a költségve­tési évnek első tíz hónapjában, — mindenfele 35*

Next

/
Thumbnails
Contents