Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-283

234 Az országgyűlés képviselőházának í árak biztosítása révén tudott előhaladni. Hogy ezek a kompenzációs felárak a legteljesebb mértékben beváltak, ehhez ma már kétség nem fér. Nagyon jól tudom, hogy Eber Antal igen t. képviselőtársammal itt ellentétben vagyok, de — hiszen sok helyen ellentétben voltunk ezen kérdésben — a magam részéről »azonban ezt a rendszert, amelyben ma élünk, vagyis az árucsoportok, illetőleg árunemenként való kompenzációs felárnak megállapítását a szükséglet szerint sokkal tökéletesebbnek látom, mint az osztrák vagy jugoszláv lineáris rendszert, amely nem biztosítja az addicionális export lehetőségét. (Éber Antal: De a protekciót sem!) Tudom, köztünk e kérdés körül differenciák vannak, de az elmúlt esztendő mindenesetre igazolja a pénzügyminiszter úr elgondolását is. Ha az egyes árucikkeket vesszük, miért adjuk ugyanazt iá kompenzációs felárat lineárisan olyan cikkekre, amelyek lineáris felár mellett exportálhatók nem volnának. Olyan addicióra van tehát szükség, amely az ilyen cikkek exportját lehetővé teszi. (Eber Antal: Tiszta optikai csalódás!) Itt külön meg kell említenem a Külkereskedelmi Hivatalnak elsőrendű, szakszerű, gyors és üzletembert is megszégyenítő kereskedelmi érzékkel biró magatartását, mely hivatalnak vezetői, Winchkler kormánybiztos úr és Serbán alelnök úr hivatásuk teljes magaslatán állanak és minden bürokráciától mentes munkásságot fejtenek ki. A Külkereskedelmi Hivatal — ma már tudjuk — nem átmeneti szerv. A környező államok nagyfokú elzárkózottsága, a kontingentálási rendszer, a preferenciák, a kialakult autarkia szükségessé teszik ezt minden országban, és most kezdik megszervezni azt a szervet, amely nálunk már tökéletesen működik. Ez a szervezet tehát hosszabb időre szól, amelynek kiépítése és tökéletesítése a kereskedelmi élet egyik legfontosabb problémájává vált. Tartozom azzal, hogy itt megállapítsam, hogy a hivatal tisztviselőinek kérdése egyáltalán nincs megoldva sem a nyugdíj, sem a végkielégítés szempontjából. Ilyen fontos gazdasági pozíciókban levő tisztviselőknél a közélet minden vonatkozásától eltekintve is feltétlenül szükségesnek tartom, hogy állásuk olymódon rendszeresíttessék, illetőleg jövőjük úgy biztosíttassék, hogy ez az intézmény zavartalanul működhessék a köz javára. A pénzügyminiszter urat e tekintetben is kérem, hogy méltóztassék megfontolni ezt a kérdést és mielőbb történjék döntés az ottani tisztviselői kar megnyugtatására. 1 \ Röviden áttérek még két export-relációra, elsősorban az olaszországi marhakivitelünk helyzetére, amely, sajnos, jelenleg nem túlságosan rózsás képet mutat az új vámemelés folytán. A vám ma 70 lira mázsánkint, de október 1-én 85 lírára fog emelkedni és így már ma 6 filléres, október 1-étől kezdve 12 filléres árveszteség fog beállani, amely természetesen a magyar exportra hárul át. Annak idején a tárgyalások során mi ezt az aggodalmunkat hangsúlyoztuk is és ezen aggodalmas jóslatunk, sajnos, minden tekintetben bevált, annál is inkább, mert a tegnapi postumiai helyzet is megmutatta, hogy ez az átmeneti első heti áremelkedés eltűnt és a teljes vámemelés terhe ..a magyar exportra hárult és^ azon keresztül természetesen a magyar gazdára. Itt hozzájön egy bennünket rendkívül fájdalmasan érintő tény, hogy Olaszország egy'83. ülése 193% május 25-én, pénteken idejüleg kiadott egy olyan rendeletet, amely az ottani belföldi árak általános letörését kívánja előmozdítani s ezt a húsra is érvényesítették, városonként illetve prefekturánként különböző mértékben. TTgy látom, hogy az egyes prefektusok saját hatáskörükben rendelik ezt el, mert Milanóban 15, Triesztben 10%-os mértékben szorították le a húsárakat, megfenyegetve az ottani mészárosokat, hogy különben megbüntetik őket. Természetesen ez a húsárleszorítás átment a bizományosra, a bizományoson keresztül az exportőrre s az exportőrön keresztül pedig a magyar gazdára. Itt kérnem kell ia kormányt arra, hogy biztosított jogánál fogva ebben a kérdésben mielőbb már most felvegye a tárgyalásokat, mert különben óriási veszteségek fognak mutatkozni. Maga a vámemelés, hacsak a 12 fillért veszem alapul, átlagban az olasz marhánál igaz, hogy csak 3 milliós újabb veszteséget jelent az olasz exportnál, de tekintettel arra, hogy az olasz marha 55.000 darab évi kontingense dominálja a belföldi árakat, vagyis teljes kihatással van a belföldi árakra, kimutatható, hogy a vámemelés árletörő hatása a magyar mezőgazdaságot pontosan 10 millió pengő erejéig fogja érni. T. Ház! Rá szeretnék mutatni most egyes, az export szempontjából kisebb bürokratikus intézkedésre, amelyekre nézve kérem a pénzügyminiszter urat, hogy etekintetben az ő ismert erélyével segítsen. Itt különösen most aktuális a németországi zsír- és szalonnakivitelünk, amely alkalmas arra, hogy az igen nagy disznófelhajtást a piacon lecsapolja s az árletöréseket, legalábbis részben, megakadályozza. Itt tudvalevőleg az exportőrök számára az exporthaszon a visszatérített forgalmi adóban rejlik. Ennek a visszatérített forgalmi adónak technikai lebonyolítása az, hogy az exportőr a pénzügyigazgatóságnál benyújtja igényét a visszatérítés iránt az összes iratokkal és bizonylatokkal felszerelve. A pénzügyigazgatóság ezeket az összes iratokat átteszi az illetékes adóhivatalhoz annak megállapítása végett, vájjon^ az illető eleget tett-e adófizetési kötelezettségeinek. Amíg az akta onnan visszatér, ezzel minimálisan Öt hét telik el, holott ez megoldható volna úgyis, ha a pénzügyigazgatóságnál benyújtott bizonylathoz az illető mellékelné az adóívét vagy mellékelne egy az adóhivataltól kiállított tanúsítványt, hogy nincs adóhátralékban. Ezzel pontosan 4—5 hetet tudna megtakarítani az exportőr, hogy pénzéhez jusson. Kérem a pénzügyminiszter urat, aki már több ilyen premiális kérdésben sikerrel intézkedett, ezeket a bürokratikus intézkedéseket megváltoztatni szíveskedjék. T. Ház! Mint kereskedelmi érzékkel bíró, objektív gazda tekintem a pénzügyminiszter űr eddigi tevékenységét. Azt hiszem, yalamenynyiünknek az az érzése, hogy az ő munkája minden várakozást felülmúl s bürokratizmustól mentes közgazdasági érzékét és tudását abban a székben nem érvényesítette talán senki úgy, mint ő. Ezzel kapcsolatos intézkedései viszik előre az ország gazdasági ügyeit. Éppen ezért a kormány iránt és az ő személye iránt érzett kimondhatatlan bizalommal fogadom el a költségvetést. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Nem tudom, nem volna-e helyesebb, ha üléseinket ezentúl a bizottsági termekben tartanok meg, (Rassay Károly: Vagy levélben kö-