Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282, bevételük nincsen s ezért a legtöbb kórház anyagilag válságos helyzetben van. Meg kell például említeni, hogy az egyik legrégibb fővárosi kórház, amelyet egy magánegyesület tart fenn, éppen az utóbbi napokban nagyon súlyos válságba került. Nem hiszem, hogy a rendezésnek az a módja, amelyet a minisztériumban elgondoltak, keresztül vihető volna, mert nem hiszem, hogy azok az intézmények, amelyeket kijelöltek e célból, hogy hitelt nyújtsanak, abban a helyzetben lesznek, hogy hitelt tudjanak nyújtani az intézménynek, ha a rendezés szükségessé válik. Az államnak más alapból kell gondoskodnia, hogy ez a kórház a szükséges forgótőkéhez jusson. Egészen természetesnek tartom, hogy az állam gondoskodjék a kórházakról. Ha az állam gondoskodni tudott arról, hogy egy csomó elkracholt ipari vállalat, egy csomó elkracholt bank a Pénzintézeti Központ útján megfelelő anyagi támogatást kapjon és egyéb hasonló módon nyerjenek rendezést anyagi ügyeik, akkor az államnak erkölcsi kötelessége az is, hogy ha egy kórház saját hibáján kívül ilyen helyzetbe kerül, annak az intézménynek segítségére siessen. Rendezni kell tehát a kérdést. A belügyi tárca költségvetésének végösszegét változatlanul meg lehet hagyni, csak az egyes fejezetek közt kellene valamely arányosabb elosztást csinálni. A belügyi tárcánál például a csendőrség, folyamőrség, nemzeti munkavédelem, államrendőrség fejezetei költségének egy részét redukálni kellene és azt az összeget, amely ilyen módon redukáltatik, át kellene tolni kórházi, szanatóriumi, orvosi, bába és egyéb célokra. Meg vagyok arról győződve, hogy az országnak sokkal nagyobb haszna volna ebből, mint abból, hogy ma Kis-Magyarországon anynyi csendőrt tartunk el, mint amennyi annakidején Nagy-Magyarországon volt, (Ellenmondások jobbfelől. — Mikecz István: Bár többet tartanánk!) nem szólva arról, hogy a rendőrség létszáma legalább is megháromszorozódott. Nem hiszem, hogy a gonosztevők száma anynyira elszaporodott volna Kis-Magyarországon. hogy szükség volna 11.000 csendőrre ma. amikor a régi Nagy-Magyarországon is 11.000 csendőr látta el a szolgálatot. (Huszár Dezső: Akkor nagyobb volt a katonaság!) Én ezen a téren tartanák szükségesnek bizonyos megtakarításokat és az ilyen módon megtakarított öszszegeket az egészségügy szolgálatába állítanám, arra fordítanám, hogy a vidéki 'körorvosoknak, a vidéki bábáknak, a vidéken felállítandó Stefánia-intézeteknek adnának ezekből az összegekből bőséges támogatást. Az állami ellátás szociális téren nagyon mostoha mindazokkal az intézményekkel szemben, amelyek ennek a célnak szolgálatában állanak. A kórházak dotálása, mint említettem, a legrosszabbul van ellátva. Megindult egy verseny a kórházak között az ápolási költségeket illetőleg. Egyik-másik kórház alacsonyabb ápolási költséggel igyekszik magának különböző biztosítási intézetektől fizető betegeket szerezni, de ugyanakkor nem vállalja a nem fizető betegeket, vagy amikor lejár az ápolási idő. illetőleg a családtag-ok részére a kórházba utalás tartamául megállapított 28 nap. tekintet nélkül a beteg egészségi állapotára, kiteszik a beteget a kórházból. A helyzet egészen tarthatatlan ezen a téren és nem egy esetről van tudomásom, amikor betegeket a kórházból kihelyeztek, akiknek ez a kihelyezés majdnem az életükbe került. De nemcsak a kórházaknál és egyéb egészKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 19 Sí május 2U-én, csütörtökön 203 ségügyi intézményeknél ért el a kormány megtakarítást, hanem lényeges megtakarítást ért el az egyik legnagyobb szociális intézménynél, a Társadalombiztosító Intézetnél is. Ugyanakkor, amikor az állam 220 millió pengőnél nagyobb összeget fizet a nyugdíjasok részére, a költségvetésből törölték azt a 4 milliós állami hozzájárulást, amelyet a törvény szerint az államnak fizetnie kellene, mint egyetlen olyan összeget, amellyel hozzájárul az ipari munkások öregségi biztosításához. Ezt az összeget törölték, törölték már a múlt évben és törölték az idén is, sőt még az adósság után fizetendő kamatok összegét is leszállította a miniszter fél százalékkal, annyira ment a takarékoskodásban ennél az intézetnél és nem igyekszik az intézetnek segítségére sietni. Ugyanakkor azonban elvonták a betegektől a költségesebb gyógyszereket, elvonták a költségesebb gyógyászati segédeszközöket, elvonták a gyógyfürdőkbe való utalást, és — ami a legfontosabb — elvonták a táppénz felét, elvonták a balesetbiztosításnál a 20%-on aluliaknak járó összegeket, de változatlanul megmaradt a fizetendő járulékok összege. Sőt tovább megyek. Ha a munkás nem jól érzi magát és el akar menni az orvoshoz, akkor úgynevezett munkaadói igazolványt kell váltania és ezért a munkaadói igazolványért 20 fillért kell fizetnie. Ha az orvos orvosságot rendel, a gyógyszertárban az orvosságért 30 fillért, az intézet házi gyógyszertárában kiszolgáltatott orvosságért pedig 20 fillért kell fizetni. Sokszor az orvosság egész költsége nem tesz ki ennyit. Igaz, hogy papiroson megvan állapítva az, hogy legfeljebb csak a gyógyszer költségének felét kell megfizetni, de az a gyógyszerész nem fog odaállani ott a beteg előtt, hogy kiszámítsa, mennyit tesz ki annak a gyógyszernek költsége, hanem, miután a tagnak általában véve 30 fillérrel hozzá kell járulnia a gyógyszer költségeihez, ezt a 30 fillért minden további nélkül beszedik és nem volt rá eset egyetlen egyszer sem, hogy azt mondották volna: nem 30 fillérrel, hanem csak 25 fit * lérrel kell az illetőnek hozzájárulnia, mert az egész gyógyszerköltség csak 50 fillért tesz ki. A tagoknak kellett óriási áldozatot hozniok, hogy a deficit megszűnjék. Annak idején, amikor a Vass-féle szanálás volt, a sorrend úgy állapíttatott meg, hogy azt mondottuk, először le kell faragni az intézetnek azt a nagy mainmutadminisztrációját, amelyet annak idején feleslegesen létesítettek; ha már az adminisztrációs költségeket redukálták és ez még mindig nem lesz elegendő a deficit fedezésére, csak akkor kerülhet sor arra, hogy a betegek járandóságaihoz is hozzányúljanak. Erre mi történt? . Változatlanul megmaradt a mammutadminisztráció. Ezen a téren semmiféle korlátozás sem történt. Nem a felesleges adminisztratív kiadások redukáltattak tehát, hanem redukáltatott a betegek segélye, . a szülő nők segélye, redukáltattak az egyéb szolgáltatmányok, amelyekre az előbb már rámutattam. A betegek, a tagok áldozatot hoztak, csak az adminisztrációs költség maradt változatlan. ívek óta sürgetjük ennek a kérdésnek a rendezését. Az Oti.-nak annyi tisztviselője van, hogy azokkal véleményem szerint háromszor olyan nagy taglétszámú intézményt is el lehetne vezetni. Az intézet taglétszáma körülbelül 160.000-rel csökkent, de változatlan maradt a tisztviselők száma. Pedig az Oti. költségvetésének deficitjét s az említett többletköltséget nemcsak a beteg viselheti, nemcsak az a tag viselheti, aki fizet. Ha azt mondják, hogy mit 30