Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-282
200 Az országgyűlés képviselőházának 2í kai olcsóbb permetezőgépek is vannak. Ezt találom aggályosnak, igen t. belügyminiszter úr és meg vagyok győződve arról, hogy nem kell ne kern hozzáfűznöm egyetlen szót sem, mert a belügyminiszter úr ugyanazt érzi, amit én. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Képviselőtársunk nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Peyer Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felirat kozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Őrgróf Pallavieini György! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kertész Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Propper Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gróf Somssieh Antal! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Ház! A miniszterelnök úr a tegnapi nap folyamán egy váltót mutatott be mint elfogadó, amely váltó a titkos választójogról szól és ezt a váltót ma a belügyminiszter úr mint kibocsátó — így mondotta — zsírálta, legalább ezek voltak a belügyminiszter úr szavai. Amint azonban közismert, a váltókhoz kell még egy harmadik tényező, egy harmadik zsíráns is, az a forgató, az a közismert forgató, az a többség, amely többségnek ezt a váltót szintén zsírálnia kell az ő votumával. Azt kívánhatjuk valamennyien, hogy ezek forgatók legyenek és nem kiforgatok. Abból a választójogból valóban igazságos, becsületes, titkos választójogi törvényjavaslat legyen, amelynek törvényerőre emelése folytán itt az agonizáló parlamentáris élet kapjon végre életet, kapjon injekciót, (Hegedűs Kálmán: Nagyon helyes!) mert meggyőződésem, hogy a titkos és becsületes választójog alapján összeült parlament mindazokat a problémákat, amelyek égetően sürgősek, meg fogja tudni oldani minden befolyástól mentesen. Ha pedig nem tudná megoldani, akkor a felelősségben egyformán kell osztoznia mindenkinek, annak a népnek is, amely a maga választójogát gyakorolva képviselőit ide a magyar parlamentbe beküldte. Midőn tehát én a magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt az elfogadványt és kibocsátmányt. amelyet ma a belügyminiszter úr zsírált, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy most már ez a titkos választójog •— ha cikknek vesszük — mint határidős cikk lesz jegyezve őszre, nem úgy. mint ahogy eddig ismeretlen valami volt. amiről senki sem tudta, mikor lesz aktuális. Hiszem és remélem, hogy ebből készáru is lesz, amelyet azután már nem fognak jegyezni, hanem valóban az életbe fognak átültetni, '. ülése 193 If. május 24-én, csütörtökön Szükségesnek tartom ezzel kapcsolatban aláírni mindazt, amiről itt már szó volt és amit különösen a baloldalról tettek szóvá. így bizonyos összezavarása tapasztalható a pártpolitikusoknak, a pártszervezőknek, a hatósági funkcionáriusokkal. A belügyminiszter úr már többízben kijelentette, hogy nem tűri, nem helyesli, ha a közigazgatásba bármilyen politikát is visznek bele. Ez nagyon helyes, közegei azonban — sajnos — nem ezt az elvet követik a vidéken. Azok a bizonyos »élharcosok« és párttitkárok hatósági jogokat arrogálnak maguknak. Hatósági jogokat, amelyekkel beleszólnak és bele akarnak szólni olyan ügyek intézésébe is, amely ügyekhez nekik tulajdonképpen semmi néven nevezendő joguk nincs. Nem egy esetről van tudomásom. Például legutóbb is az történt, hogy egyes községekben, ahol a pénzügyekben járt miniszterközi bizottság megállapított az utak és árkok átívelőjének karbantartási költségeire bizonyos összeget, circa 300 pengőt, ugyanakkor a falu élharcosa, akinek tulajdonképpen semmi néven nevezendő joga nincs (Ügy van! balfelől.) ilyenbe beleszólni, mint asszisztens kijelentette azt, hogy neki módjában van ezt az összeget, amelyet a miniszterközi bizottság 300 pengőben írt elő, 1000 pengőben kiutaltatni, ha az elöljáróság belép a nemzeti egység pártjába. Természetesen bizonyosnak veszem, hogy felelőtlen tényező az, aki ilyeneket ígér, csak, sajnos, rá kell mutatni, hogy itt összezavarás forog fenn. Ezek az illető párttitkárok maguknak ilyen hatósági funkciókat arrogálnak és követelnek. (Gallasz Ágost Rudolf: A közigazgatás felett vannak!) En a magam részéről elismerem minden köztisztviselőnek azt a jogát, hogy kifejezésre juttathassa, milyen párthoz tartozik, azonban semmiképpen sem tudom akceptálni, hogy ennek olyan módon adjanak kifejezést, hogy — amint itt ma egyik-másik képviselőtársam felhozta— annak a jelvénynek tüntető kitűzésével végzi a hatósági funkciókat, vagy mint főszolgabírók hoznak ítéleteket. (Peyer Károly: Azt mondják a s off Őrök, hogy a forgalmi rendőrök nem írják fel őket, ha ezt a jelvényt látják. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszem, tévednek! — Peyer Károly: A soffőrök mondták, hogy akkor nem büntetik meg őket!) Azt hiszem a belügyminiszter úr a maga részéről minden tekintetben hangsúlyozza, hogy pártpolitikát nem kíván. Most rátérek egy kérdésre, amely az utóbbi időben — sajnos — különösen a napisajtóban igen sűrűn napirenden van, és ez a németkérdés. Ebben a kérdésben Heckenberger Konrád t. képviselőtársam szűzbeszédében gyönyörűen kifejtette azokat az elveket, amelyeket követnie kell minden hazafiasán gondolkozó és érző embernek, legyen az magyar vagy német anyanyelvű. Ö, aki egy színtiszta sváb kerületet képvisel, nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a svábság az ő hazafias gondolkozásában semmi tekintetben nem illethető azzal a váddal, amellyel — sajnos — az utóbbi időben nagyon sokan illetéktelenül illették. Vannak és mindig lesznek megtévesztett emberek. Vannak és mindig lesznek olyanok, akik pártpolitikából kihasználnak bizonyos dolgokat és azután — sajnos — olyan utakra terelik ezeket a mozgalmakat, amelyek sem nem helyesek, sem nem igazságosak, azonban ilyen túlságos jelentőséget tulajdonítanak azoknak, mint amilyet az utóbbi időben különösen egyes sajtóorgánumok tulajdonítottak, a magam részéről nem tartom helyesnek.
