Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

190 Az országgyűlés képviselőházának 282, lusi alakulatokkal, kis falusi típusokkal kell számolnunk. Ezeknek a/kis falusi típusoknak egészségügyi ellátása ma egyedül és kizárólag a körorvosra és a községi orvosra van bízva. Kétségtelen, hogy a községi orvos nagyon so­kat tud tenni, ha a hivatása magaslatán áll. (Uhun Ferenc: Sajnos, a legtöbbször nincsen a hivatása magaslatán!) Nem merem azt állí­tani, hogy a legtöbbször nincs, de bizony sok esetben nincs. Erről a kérdésről szándékozom még beszélni. Ha e mellé a körorvos mellé egy magas képzettségű, intelligens és nagy szociá­lis érzékkel bíró védőnőt tudok beállítani, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) akkor a közegészségügyi és társadalomvédelmi problé­mákat abban a faluban meg tudom oldani és meg vagyok róla győződve, hogy egy ilyen megfelelő védőnő útján tudom a legjobban megtámadni az egyke-kérdést is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) mert a tapasztalat szerint az ilyen védőnők a leg­közelebb jutnak a lelkekhez és a legjobban tudják ~- jobban, mint a pap és a tanító, ezt merem állítani — lelkileg azt a népet befolyá­solni. (Jánossy Gábor: Több bizalma is van a j népnek iránta!) Ennek az elgondolásnak alap­ján állítottam fel egy 10 éves programmot, amely bizonyos szerény keretek között költség­vetésemben is mutatkozik és ameiynek végre­hajtásaképpen 800 helyen szándékozom iíyen védőnő-körzeteket felállítani, vagyis 10 év alatt — természetesen, iha a gazdasági viszo­nyaink megengedik — ez a programm sokkal gyorsabban lesz megvalósítható. De a legsze­rényebb eszközöket véve figyelembe, 10 év alatt lesz ilyen módon az ország egy ilyen profilaktikus hálózattal ellátva. Ettől nagyon sokat várok. Nem mondom, hogy megoldja az összes problémáinkat, de mindenesetre a mai­nál sokkal tökéletesebb helyzetet fog teremteni. A városi problémákról ez alkalommal nem kívánok beszélni, mert^ hiszen városaink a kultúrszínvonalukhoz képest megfelelően ma­guk gondoskodnak a közegészségügyi és külö­nösen profilaktikus problémáikról. Városaink és városias nagyobb községeink vannak az­után hivatva arra, hogy e helyett az általános egészségvédelmi szisztéma helyett, amelyet én a kis falvakban beállítok, illetőleg beállítani szándékozom, szakvédelmi szolgálatokat állít­sanak be. Egy nagyobb város el fogja azt bírni, hogy neki egy tuberkulózis ellen véde­kező intézménye, egy külön anya- és csecsemő­védelmi intézménye, egy venereás intézménye legyen, és hogy neki mindazok a diszpanzerei meg legyenek, amelyek a fertőző betegségek leküzdésére és a népbetegségek elleni küzde­lemre alkalmasak. Viszont ezek a városi, vagy mondjuk nagyobb falusi központok^ amelyek­ben szakszerűen van már az egészségvédelem kiképezve, szolgálhatnak bizonyos falusi kör­zeteknek központjául, szolgálhatnak arra, hogy azokat a dolgokat, amelyeket ez a szimpla, egységesített falusi egészségvédelem és profi­lakszis ellátni nem tudnak, ezek a, mondjuk, járási vagy kisebb körzeti központok lássák el a maguk tökéletesebb berendezkedésével. Ezt a programmot aránylag igen szerény anyagi eszközökkel meg lehet és meggyőződé­sem szerint meg kell valósítanunk, mert ez a legnagyobb szolgálat, amelyet a közegészség­ügyért ma tenni tudunk. T. Képviselőház! Ezzel tulajdonképpen vé­geztem is azokkal a nagyobb problémákkal, amelyeket költségvetésem tárgyalása során fel ülése 1934 május 24-én, csütörtökön akartam említeni, hiszen, tekintettel arra, hogy költségvetésem nem változott Összegileg jóformán semmit sem, sok mondanivalóm ezen a téren nincs. r A költségvetés tárgyalása kapcsán most még kitérek azokra a kérdésekre, amelyek a rámbízott úgynevezett racionalizálási felada­tokkal függenek Össze. A múlt évi költségvetés tárgyalásakor voltam bátor kifejteni azokat az elgondolásaimat, amelyeket a közigazgatás megreformálásának kérdésében célomul ki­tűztem. Ezeket. most nem akarom ismételni, csak kvázi magyarázatot akarok adni ahhoz, hogy a törvényhozás elé eddig azokkal az ak­kor beigért törvényjavaslatokkal nem jöhet­tem. Minél jobban, minél behatóbban foglalko­zik az ember egy problémával, annál inkább látja a nehézségeket és természetesen annál inkább sarkaltatik arra, hogy minél alaposabb munkát végezzen. Ez az egyik ok. A másik ok pedig az, hogy azok a javaslatok, különö­sen pedig az alsófokú közigazgatási bírásko­dásról szóló javaslat, olyan szoros összefüg­gést mutatnak a pénzügyi adminisztrációnak különösen a processzuális részével, de a szer­vezeti részével is, hogy a kettőt egymástól függetlenül megoldani lehetetlennek bizonyult. Ennélfogva meg kell várnom, amíg a pénzügy­miniszter úr elkészíti errevonatkozólag a maga javaslatát és akkor együtt fogunk jönni a kettővel. Ugyancsak beígértem akkor a gyámügyi törvény reformját és ezzel kapcsolatban a gyermekvédelemre vonatkozó intézkedések tör­vényes rendezését is. Ezek a javaslatok is ké­szen vannak, nem jöttem azonban ezekkel eddig a törvényhozás elé azért, mert éppen a profi­laxist, az egészségügy nagy problémáit is sok vonatkozásban be kell ide kapcsolnom. A meg­szervezés sok vonatkozásban érinti a közegész­ségügyi problémánkat úgy, hogy az egész programm összes részleteinek ki kellett ala­kulniuk, mielőtt ezeket a törvényhozási munká­kat meg lehetett kezdeni. Azt hiszem, hogy az ősszel abba a helyzetbe kerälök, hogy úgy az alsóíokú közigazgatási bíráskodásról, mint pe dig a gyámügyi igazgatásról szóló javaslato­mat a Ház elé terjeszthetem. (Esztergályos Já­nos: Ha valami különösebb esemény nem törté­nik!) Ha nem leszek ebben a székben, akkor nem fogom állani a szavamat, erről biztosítom a képviselő urat. Ugyancsak a Ház elé fogok jönni az orvosi kamarára vonatkozó javaslattal, amely első lé­pés kíván lenni az orvosi társadalom kétségte­lenül nagyon nehéz helyzetének megjavítása tekintetében. (Fábián Béla közbeszól. — Zaj ) Nagyon jól tudom, de azt is tudom, hogy ha az orvosi társadalom megfelelően meg van szer­vezve és a maga szakkérdéseit egy törvényes szervezetben tudja letárgyalni és képviselni, akkor egészen másként fognak a problémák je­lentkezni és könnyebb lesz azoknak a megol­dása, mint a mai. szervezetlenségben. (Peyer Károly: Bár ne volna mérnöki kamara se, akkor, ma is jobb volna! — Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) T. Ház! Ezek után legyen szabad még rö­viden azokra az egyes kérdésekre reflektálnom, amelyeket a felszólalt képviselő urak itt a vita során felvetettek. Farkas Tibor képviselő úr említett egy kérdést, amely részemről is meg­említést érdemel. Kifogásolta azt, hogy a tör­vényhatósági és községi tisztviselők alkalma­zásánál az egészségügyi vizsgálat, illetőleg a

Next

/
Thumbnails
Contents