Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

188 Az országgyűlés képviselőházának 282, A főváros elsőrendűen végzi ebben a tekintet­ben a kötelességét. (Ügy van! Ügy van! — Rakovszky Tibor: El kell ismerni! — Rassay Károly: Ezt is mondjuk meg!) T. Ház! Ma már megállapíthatom, hogy azokon a nyomokon, azokon a vágányokon, amelyeket elődeim közegészségügyi tekintetben lefektettek és amelyek ma már kipróbáltattak, kell tovább haladnunk a közegészségügy ki­építése terén. Itt azonban legyen szabad, mi­előtt most a közegészségügyi problémákkal, illetőleg közegészségügyi programmommal fog­lalkoznék, néhány kérdésre rámutatnom, ame­lyek fajfennmaradási és népszaporodási szem­pontból, tehát a nemzet nagy problémái szem­pontjából tényleg aggasztók. Az egyik kérdés az, hogy az élveszületé­sek szama — ezt konstatálni kell — határozot­tan visszamegy és ezt csak a halálozások szá­mának apasztásával, vagyis az emberek élet­korának meghosszabbításával lehet .ellensú­lyozni. Ez kétségtelenül egészségtelen folya­mat, mert hiszen régen megvan már állapítva, hogy az a nemzet, amely az élveszületések szá­mában lesülyedt a 18 ezrelékre, pusztulásra van ítélve. Mi ettől a 18 ezreléktől ebben a tekin­tetben nem állunk messze, nekünk tehát igenis a legnagyobb gondunk kell hogy legyen az a probléma, hogy az élveszületések számát emel­jük. (Rassay Károly: Kenyér! Kenyér! — Far­kas István: Kenyér! Munkanélküli segély!) Itt természetesen rendkívül nagy szerepet játsza­nak a gazdasági kérdések, (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) illetőleg az ország népességének gazdasági szintje. El kell ismerni, hogy a mai nyomorúság­ban ezt a kérdést gazdasági oldalán megfogni rendkívül nehéz. (Ügy van! jobbfelöl.) De én nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a gaz­dasági nyomorúságon kívül vannak itt egyéb tényezők is, amelyek közrejátszanak ebben a nagy bajban (Ügy van! Ügy van!) és amely tényezők leküzdése végett, igenis, mindenkinek küzdenie kelL (Hulljuk! Halljuk!) Mert a szü­letések számának apadása nemcsak azoknál a társadalmi rétegeknél mutatkozik, amelyekhez tartozóknak házassága azért meddő vagy azért kevés gyermekű, mert a gazdasági nyo­morúság nem engedi meg nekik a gyermekek felnevelését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Leggazdagabb társadalmi rétegeinkben is lá­tunk ugyanis ilyen jelenségeket. (Ügy van! Ügy van!) JSTem lehet tagadni, hogy ebben a jelenségben (Zaj. — Elnök csenget.) egy er­kölcsi defektus is súlyos szerepet játszik. (Ügy van! Ügy man!) Ebben a jelenségben, igenis, szerepet játszik az az egocentrikus életfelfo­gás, amely kezd úrrá lenni az európai társa­dalmon, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely­nek hatása alatt az ember mindig csak a saját kényelmére van tekintettel (Ügy van! Ügy van! Taps u jobboldalon.) és nemcsak a nemzet érdekeit nem nézi, hanem még saját családjá­nak érdekeit sem. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Nincs mentség azzal a jelenséggel szem­ben, hogy a gazdagok társadalma élén álló embereknek ma nincs gyermekük, vagy csak ke­vés gyermekük van. Ezeket a jelenségeket nem lehet a gazdasági nyomorúsággal ma­gyarázni. (Esztergályos János: Földhöz kell juttatni a falusi népet, hogy legyen kenyér! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Legyenek türelem­mel a képviselő urak, rá fogok térni arra is. (Esztergályos János közbeszól.) ülése 19 3 í május 2U-én, csütörtökön Elnök: Csendet kérek, Esztergályos képvi­selő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Itt van azután a város publikuma. E közé számítom a gazdag rétegeket, kivéve a lateiner osztályt, a polgári osztályt és a prole­társágot egyaránt. Ezeknél az élveszületések számának apadása már kétségtelenül elsősor­ban gazdasági probléma. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Bár a középosztálybelieknél is el­harapódzni látom ugyanazt az erkölcsi fogya­tékosságot, mégsem tudok reájuk követ hají­tani, azért, mert nem kívánhatja senki az em­berektől azt, hogy gyermekeikből nyomorgó proletárokat neveljenek. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Konstatálnom kell tehát, hogy a városi publikum egs ke-problémája elsősorban gazda­sági és szociális probléma és ezen csak gazda­sági eszközökkel lehet segíteni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Halljuk! Hall­juk! — Zaj. — Elnök csenget.) De nem szabad elmulasztani itt sem felébreszteni az emberek­ben az emberi lelkiismeretet, mert utóvégre na­gyon sok példáját látjuk annak, hogy az em­berek sot gyermek' mellett lemondanak sok­mindenféléről csak azért, hogy gyermeket ne­veljenek és családjuk életét továbbfolytathas­sák és a nemzetnek hajtsanak hasznot. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a közé­pen.) Ezt a szempontot azért itt sem szabad teljesen mellőzni. (Mozgás. — Elnök csenget.) Egészen más jellegű probléma a falu pro­blémája. A falu ebben a tekintetben túlnyomó részben egészséges. A falvakban, meg kell ál­lapítani, hogy a mai nagy nyomorúság ellenére is alig apadt a születések száma, sőt helyen­kint egyáltalában nem apadt. Ellenben vidé­kenkint s éppen a tősgyökeres magyar vidéke­ken van a falunak egy rákszerű betegsége, — nem tudom máskép jellemezni — az egyke, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) amely (semmi­féle gazdasági okkal, semmiféle más okkal meg nem magyarázható, mint azzal, amelyet rögtön meg fogok mondani, meg fogok jelölni. Ez az ok egy mélyenfekvő morális ok, (Patacsi Dénes: Erkölcsi züllés!) amely ma már vesze­delmes divatnak, morális clferdülésben gyö­kerező divatnak nevezhető. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Esztergályos János: Ez kü­lönösen ott jelentkezik, ahol a nagybirtok ter­peszkedik! — Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj. — Patacsi Dénes: Az erkölcsnek nincs összefüggése a birtokkal! — Esztergályos Já­nos: Fel kell osztani a nagybirtokokat!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, ne méltóztassék külön előadást tartani. (Esztergályos János újból közbeszól.) Eszter­gályos képviselő urat rendreutasítom. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Esztergályos János képviselő úr na­gyon alapos tévedésben van. Csodálom ezt a tévedését, mert nagyon közeli képviselő az egykés vidékhez. (Esztergályos János: Statisz­tikai adatokból tudom!) En a magyar egykés vidékek viszonyait ismerem és nagyban és egészben meg kell állapítanom, hogy ez az egyke-probléma nem a szegény földnélküli né­pet, hanem a legvagyonosabb magyar paraszt­ságot pusztítja, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ahol egyáltalában nem lehet megindokolni a dolgot azzal, hogy az illető a birtok-elaprózódás megakadályozása miatt vagy a nyomorúság

Next

/
Thumbnails
Contents