Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-282
182 Az országgyűlés képviselőházának 232 hogy a közigazgatási tisztviselők az állami rendet ne tartsák fenn és hogy az állami rend szempontjából ne legyenek megbízhatók, nem itt van a hangsúly, a hangsúly azon van, hogy a közigazgatási tisztviselők ne legyenek egy párt exponensei, ne csináljanak a faluban, a városban pártpolitikát és főképpen ne csináljon pártpolitikát a csendőr, a rendőr az ő hatáskörében. Már évek óta mondom és képviselőtársaim, akik ezekben a padokban ülnek, számtalanszor elmondották már, hogyha valaki szociáldemokrata, akkor a falvakban üldözik. Tegnap, amikor Peyer képviselőtársam itt beszélt és én egy ^ közbeszólást engedtem meg magamnak, Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár úr, t. képviselőtársam igen indulatosan válaszolva azt mondotta, hogy ez nem áll, hogy nem igaz, f hogy a közigazgatásban a szociáldemokráciát, a szociáldemokratákat üldözik. Közbekiáltás formájában már akkor azt válaszoltam, hogy be fogom ezt bizonyítani. (Esztergályos János: Baranyában már két év óta nem tarthatunk gyűlést!) A következő levelet olvasom fel, amely ezelőtt egy héttel érkezett hozzánk Nyíregyházáról. Azt mondja ez a levél (olvassa): »A mai napon Szendi Lajos, a büdszentmihályi pártszervezet egyik vezető tagja megjelent a nyíregyházai munkásotthonban és elmondotta, hogy május 3-án két csendőr jelent meg Pampuch' Lajos lakásán. Csak a feleségét találták otthon. Az udvaron rátámadtak: kommunista, add elő az iratokat! Az illető kijelentette, hogy semmiféle iratokról nem tud, mire széthánytak mindent a lakásban. Felhívták a községházára délután 2 órakor, itt durván bántalmazták 1 , megverték, csak este 10 órakor engedték el.« Mármost vagy bűnös volt ez az ember, tehát valami bűnt követett el, akkor sem szabad megverni, de akkor ott kellett volna tartani, Vagy nem volt bűnös. Abból, hogy kiengedték a csendőrőrsről, a községházáról, egészen világosan kitűnik, hogy ennek az embernek semmiféle bűne nem volt. Ugyancsak házkutatást tartottak Révész János levelezőnél, a községházán pedig a csendőrök megpofozták és összerugdosták. Kapusi József pénztáros lakásán is házkutatás volt, amelynek során lefoglalták és magukkal vitték a párt tulajdonát képező értékeket, a pártbélyegeket, meg a Népszava előfizetési blokkokat, a törzskönyvet, a pénztárkönyvet és a bélyegzőket. Kapusinét, az asszonyt megverték. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Megverték még Nani Ferencet, Kovács Andrást, Kása Mihályt, Kiró Pétert és Goldstein Jenőt. Elkobozták a község területén található összes szocialista sajtótermékeket, t még az 1931-es Népszavát is elvitték.^ Arra kényszerítették őket, hogy a Népszavát küldjék vissza. i(Esztergályos János: Hol történt ezt) Megmondtam kérem, Büdszentmihályon. A szokásos fenyegetések sem maradtak el és így könnyen lehetséges, hogy^ többeket is bántalmaztak. A csendőrök eljárására Linhardt Antal központi Népszava-kiadóhivatali tisztviselő látogatása szolgáltatta az ürügyet. Az emberek ellen tiltott gyűlés miatt eljárás indult. Csak most bírtak bennünket értesíteni, mert tíz napig nem engedték őket a községből eltávozni. Tehát csak tíz nap múlva tudtak bennünket értesíteni. Ezzel kapcsolatban, tHáz és t. belügyminiszter úr, meg kell jegyeznem azt is, hogy határozott és biztos tudomáülése 19$Jf május 2^-en, csütörtökön sunk van arról is, hogy az emberek oiem mernek levelet írni a falvakból, mert a postán cenzúra van és ha valamilyen gyanús levelet vagy pesti levelet látnak a postán, azt előbb bemutatják a csendőr őrsnél és a csendőrőrs, azután ilyen esetben megfogja a leveleket és nem engedi azokat tovább. A központtal nem tudnak közvetlen érintkezést találni, mert leveleiket — hiszen itt is írják ezt, de más eseteket is tudunk — elolvassák vagy eltüntetik. Ezért fordultak hozzánk, hogy mi lépjünk érintkezésbe a központal, ők maguk pedig Tiszalökről próbáltak levelet küldeni, de attól tartanak, hogy az nem érkezett el a rendeltetési helyére. Ezt tisztán és kizárólag minden harag nélkül mondom, mert hiszen évek óta nem csinálunk egyebet, mint hogy ezeket az atrocitásokat, ezeket a dolgokat itt a nagy nyilvánosság, a Képviselőház plénuma előtt elmondjuk és várjuk a segítséget, várjuk azt, hogy a belügyminiszter úr orvosolja ezeket a rettenetes állapotokat, amelyek itt a falvakban vannak. De tisztán és kizárólag azért mondottam el ezt most, hogy feleljek Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár úr, t. képviselőtársamnak arra a tegnapi haragos közbeszólására, amelyet Peyer Károly t. képviselőtársam beszéde közben eresztett meg, amikor azt mondotta: nem igaz az, ihogy a magyar népet üldözik. (Farkas István: Dehogy nem üldözik!) Minden körülmények között orvoslást kell találni ezekre a dolgokra. Lehetetlen dolog az, hogy a csendőrök gyermekeket, még egyszer hangsúlyozom, 9 és 11 éves gyermekeket vigyenek el a csendőrörsre és a csendőrörsön megverjék a gyermekek szüleit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Amikor pedig a szülők bemennek és reklamálják, hogy mit akartak a gyermekektől, akkor a szülőket megverik. Itt van a kezemben a következő esetről szóló jelentés. Wagner János, úgy is, mint kiskorú János és Ferenc gyermekeinek törvényes és természetes gyámja, feljelentést tesz a pécsi csendőrügyészségnél, amelyben elmondaj (olvassa): »1934. márciusi 5-én délelőtt, egy tűzesetből kifolyólag János nevű 9 éves és Ferenc nevű 11 éves gyermekeimet a vasasi csendőrörsön szolgálatot teljesítő Csordás N. csendőrfőtörzsőrmester az iskolából a csendőrőrse vitette (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) mindén előzetes szülői bejelentés nélkül. Amidőn gyermekeim a szokott déli időben nem jöttek haza, csak akkor szereztem megdöbbenéssel értesülést a fentiekről. Feleségemmel együtt kétségbeesetten rohantam a csendőrségre és ott kifogásolva fiatalkorú gyermekeim letartóztatását, nevezett csendőrfőtörzsőrmestert arra kértem, hogy engedje őket haza ebédelni, mert biztosan éhesek, miután reggel csak üres kávét ittak s ha még szükség lesz rájuk, ebéd után vissza jönnek, ha kell a kisbíró őrizete mellett. Nevezett csendőrfőtörzsőrmester jogos, de minden körülmények között méltányos kérésemre azzal válaszolt, hogy minden jogos ok nélkül háromszor arculütött, {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) hogy ia szemem táján daganat támadt (Esztergályos János: 1934, Magyarország!) és szemeim még ma is, napok elmultával, véraláfutásosak, majd öklével hátba vágott és csizmás lábával oly erősen rúgott meg, hogy elestem.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Tanúkat nevez meg és feljelenti a csendőrügyészségnél ezt a csendőrt, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc
