Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselöhő.zának 282 rendel és a nép szociális problémáinak megol­dására nem tud semmit sem tenni. A közigaz­gatási hatóságok főtisztviselői, a szolgabírák, meg a jegyzők is bizonyos mértékben ellen­szenvessé fognak válni, ha csak a kényszerítő intézkedéseket hajtják végre és nem tudnak a szociális problémák megoldása érdekében cse­lekedni. En különösen arra mutatok rá, hogy mind­addig, amíg ez lehetségessé válik, méltóztassék pl. a háziipari foglalkoztatást erősebben fel­karolni és méltóztassék az állami munkaköz­vetítés megszervezésével, az állam által in­augurált munkaalkalmak megteremtésével is le­hetővé tenni a munkanélküliség teljes elimi­nálását. Éppen azért, mivel tudom, hogy a közsé­gek, a törvényhatóságok háztartása ez idő­szerűit nagyon is túl van terhelve, nem tudom megérteni, hogy a belügyminiszter úr miért nincs elismeréssel az olyan közületek iránt, amelyek a maguk részéről a munkanélküliség megszüntetése érdekében mindent megtesznek. Elsősorban utalok arra, hogy talán Budapest székesfőváros az egyetlen a közületek közül, amely a munkanélküliség megszüntetése kérdé­sében, azt lehet mondani, igazán minden dicsé­retet megérdemel. Mindennek ellenére a szé­kesfőváros törvényhatóságának .a legutóbbi törvényjavaslat indokolása szerint olyan vesz­szőfutásban volt itt része, hogy én feltétlenül kívánatosnak tartanám, hogy a belügyminisz­ter úr a maga részéről arról a helyről, ahonnan ez a vád elhangzott a székesfőváros ellen, ezt a vádat helyesbítse- A belügyminiszter úr is­merje el, hogy ennek a kérdésnek az idehoza­tala nem egyedül a törvényhatóság megrend­szabályozása okából történt és nem a törvény­hatóság racionalizálása volt a cél, hanem egye­seknek volt a célja, hogy ezen keresztül ma­guknak politikai és egyéni érdemeket szerezze­nek. (Meskó Zoltán: Ki lesz a főpolgármesteri) Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr ebben a kérdésben befolyásolni hagyta ma­gát egyes törvényhatósági tisztviselők részéről. Mert nagyon furcsán áll ma az, ha egyesek a zárszámadási számadások kapcsán, mint ahogy ez kiderült, egy olyan nagyobb összeget tudtak a törvényhatóság szeme elől elbujtatni, amely összeggel a törvényhatóságot szanálni lehetett volna. Ügy érzem, hogy ebben az országban nincs egyetlen törvényhatóság, amely megen­gedte volna, vagy eltűrte volna, hogy bárme­lyik tisztviselője vagy főtisztviselője ellene az államhatalomnál, hogy úgy fejezzem ki maga­mat, árulkodjék és esetleg olyan színben tün­tesse fel a törvényhatóság működését, mintha nem felelne meg a közérdeknek és az adófizető polgárok érdekeinek, inert én úgy érzem, hogy minden törvényhatóság működésének csak egy kritériuma lehet, — amint azt az előttem, szó­lott Farkas Tibort, képviselőtársam is hang­súlyozta — az adófizető polgárok érdekeinek minden tekintetben való kielégítése. Kérem a belügyminiszter urat, méltóztas­sék ebben a kérdésben jól informáltatni magát és méltóztassék azokat az informátorokat, akik ebben a kérdésben félrevezették, környezetéből eltávolítani, vagy legalább is ezek informá­cióit a jövőben igénybe nem venni. Nem aka­rok ebbe a kérdésbe belemerülni, mert hiszen tegnap Petrovácz Gyula igen t. képviselőtár­sam ezt a problémát itt egészen helyesen fej­tette ki és rámutatott azokra a princípiumokra, amelyekkel ennek a kérdésnek megoldását KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 19 Bk május 2U-én, csütörtökön 171 előbbre lehet vinni. Ennek a törvényjavaslat­nak nem szabad bejutnia a magyar törvény­tárba, ennek törvényerőre emelkedését és élet­beléptetését lehetetlenné kell tenni. Én úgy ér­zem, —és azt hiszem, befelé a belügyminiszter úr is ezen a felfogáson és állásponton van — hogy ez ,a törvényjavaslat nem volt időszerű és ezt nagyon rosszkor hozták ide a törvényhozás elé. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr a pénzügyi bizottság ülésén arról beszélt, hogy a szociálihigiéniai szolgálattal csak az utóbbi időben foglalkoztak szisztematikusan az ország­ban, mert eddig Magyarországon szisztemati­kusan nem foglalkozott senki sem a közegész­ségügyi szolgálattal. En, t. belügyminiszter úr, ezt tagadásba veszem, mert állítom, hogy alig van olyan állam, amelynek olyan jól megalko­tott törvénye legyen, mint nekünk az 1876. évi XIV. te. Ezt a törvényt tulajdonképpen csak ki kellene tölteni tartalommal, hogy úgy fe­jezzem ki magamat, egyes fejezeteit ki kellene munkálni. Ez a kötelessége pedig a közegész­ségügyi tanácsnak volna, amely tanácsot nem adminisztratív dolgokkal és aktaintézésekkel kell foglalkoztatni, hanem ilyen problémák megoldásával kell neki munkát nyújtani. Nagyon jól tudom, hogy ez a törvény min­den tekintetben kielégíti azokat a követelmé­nyeket, amelyeket a prevenció kérdése is tá­maszt vele szemben és éppen azért, amikor an­nakidején Ghyser Kornél ennek a törvénynek megalkotásánál és végrehajtásánál olyan tevé­keny részt vett, nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a magyar közegészségügynek olyan len­dületet és irányt szabott, amely lendületet és irányt tulajdonképpen csak a háború állított meg. Ez a háború ugyanis különleges helyzet elé állította a magyar közegészségügyet a maga váratlanul reánk törő nehézségeivel. Az idegen hatalmak nyomása akadályozta meg, hogy ez a közegészségügyi politika teljes egé­szében érvényesüljön. Én úgy érzem, t. mi­niszter úr, hogy ez a közegészségügyi sziszte­matikus munka úgy van beállítva, mintha ez csak az utóbbi időben történt volna és ed­dig ilyen szisztematikus munkával senki sem foglalkozott volna. Szerintem nem a sziszté­mák fogják megmenteni a népet a tbc-s vesze­delemtől, hanem a kereseti lehetőségek megsza­porodása és nem a leegyszerűsített eljárások viszik közelebb a higiénikus gondolkozást az emberekhez, hanem az, ha becsületesen fizetett orvosok fogják elvégezni a közegészségügyi propagandát és ezek az orvosok fogják bele­csepegtetni a népbe az egészségügyi öntudatot. Nem elég az emberek lelkében felébreszteni a higiénikus gondolkozást és nem elég azt ébren­tartani, hanem rendelkezésre kell bocsátani azokat az eszközöket is, amelyekkel^ az embe­rek ezeket a problémákat meg tudják oldani. En, t. miniszter úr, a magam részéről min­den munkát, amit ebben a kérdésben bárki is hármely vonalon kifejt, helyesnek tartok, alá­írok, aláhúzok és csak tisztelettel hajlom meg az előtt, aki ennek a munkának előbbrevitejé­hen közreműködik. En elismerem Johan Béla dr.-nak, a közegészségügyi intézet vezetőjének az öntevékenységgel létrehozott közegészség­ügyi intézmények útján kifejtett propaganda­tevékenységét, elismerem a közegészségügyi ismeretterjesztésnek nagy lendülettel keresztül­vitt irányítását. Tisztelettel kérdezném azon­ban a miniszter úrtól, ki nem csinálta volna meg ezt az ő helyén, ha megfelelő 'pénzösszeg 26,

Next

/
Thumbnails
Contents