Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. tesen az elsőfokot ebben az esetben meg kell erősítenünk, fontosabb ügyekben lehetőség szerint tanács ítéljen s az egyes bíróság kivétel maradj on. A legnagyobb igazságügyi feladat a jó elsőfok megteremtése: egyszerűsít, gyorsít, emeli az első bíró felelősségét. Jogviták esetén a kir. Kúria jogegység érdekében való panasszal biztosíthatja a jogegységet. Hasonló a helyzet a büntető ügyekben. Mint nagyon jól méltóztatnak tudni, a kir. járásbíróságtól a kir. törvényszékhez van fellebbezés, onnan csak kivételesen, a 381/a pont alapján van semmisségi panasz, ha szabadságvesztés büntetés van megállapítva. Az egyes törvényszéki bírótól, ahol az ügyek 80%-a tárgyaltatik le, általában egyfokú perorvoslat van a kir. ítélőtáblához és csak a 385—

I. a) és c) pontok alapján van tovább semmisségi panasznak helye. De nincs helye semmisségi panasznak, ha a Tábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, vagy enyhébb büntetést szabott ki. Tehát igenis a mi törvényeink, éppen az adminisztrációs törvények, szabályosan előkészültek arra a lehetőségre, hogy egyszer számolnunk kell azzal a szükségességgel, hogy egy fokozatot a gyönyörű bírósági épületből ki kell hagynunk. En mint igazságügyi ember nem szívesen mondom ezt el, de mint népképviselő kötelességeimnek tartottam elmondani és jobib, ha én mondom el, aki értek hozzá, mintha olyan ember mondja el, aki éhhez a kérdéshez nem ért. En úgy képzelem, hogy így okozzuk^ a legkevesebb kárt, ezzel meg tudnánk takarítani magunknak legalább 2—2-5 millió pengőt, mert mintegy 200 magasabb állást tudnánk ilyen módon megtakarítani. (Lázát Andor igazságügyminiszter: Ki van zárva!) Az élet rá fog kényszeríteni bennünket. Adja Isten, hogy ne úgy legyen, de én úgy érzem, hogy ez, sajnos, be fog következni és ennek következtében azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel az igazágügyminiszter úrnak nagyon komolyan kell foglalkoznia. Nem mondom, hogy ezt az utóbbi módszert válassza, hogy egy igazságügyi tagozatot kihagyjon, de akkor kénytelen lesz a másik módszert választani, hogy ismét bírák és ügyészek állását szünteti meg, vagy egyes járásbíróságokat, egyes törvényszékeket, egyes táblákat ifog megszüntetni, amiért pedig nagy harc fog lefolyni, mert minden falu, minden város védelmezi a maga bíróságát. Ennek nem tudunk majd ellenállni és ez tényleg sokkal több akadállyal, de kevesebb eredménnyel járna, mint egy ilyen komoly és végleges rendezés. En a kir. ügyészség és a bíróság működése iránt a legteljesebb elismeréssel viseltetem^tudom, hogy milyen szörnyű nehéz ma a bírói tiszt betöltése, amikor minden érdek olyan ^élesen áll egymással szemben és a felek nem önmagukban, hanem a bíróban keresik mindig a bűnbakot, ha igazukat meg nem kapják. A komplikált viszonyok, a jogi nehézségek, a rettenetes sok munka, mindez próbára teszi a bíró tudását és idegrendszerét. Mégis kénytelen vagyok nehéz helyzetünkben komolyan r felhívni az igazságügyminiszter úr figyelmét a további létszámcsökkentés szükségességére. Egyben azonban ismételten hangsúlyozom, liogy a jó adminisztráció nagyon sokat segít rajtunk. Jó adminisztrációval s felügyelettel es különösen az új fegyelmi törvény alapján: megszabadulunk egy csomó dologtalan, kevésbbé alkalmas és nem megfelelő minőségű elöregedett, vagy elbetegedett bírótól és kir. ügyésztől. Jó adminisztráció mellett talán egyelőre KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 1934, május 17-én, csütörtökön. 9 mellőzhetők lesznek ezek a szigorúbb intézkedések, amelyekkel azonban foglalkozni kell és amelyekre kötelességemnek tartom a figyelmet felhívni. Teljes elismeréssel viseltetem a központi igazságügyi vezetés iránt is, ahol igazán nagy tapintattal, nagy céltudatossággal igyekeznek biztosítani a mai nagyon nehéz körülmények közt az igazságszolgáltatás zavartalan menetét. Végre teljes elismeréssel és bizalommal viseltetem az igazságügyminiszter úr iránt, akinél azt tapasztaltam, hogy minden intézkedésében minden befolyástól menten kizárólag az igazságszolgáltatás magas érdekei vezetik, hogy eddigi adminisztrációs munkájával igazán elismerésreméltó érdemeket szerzett és eredményeket ért el és különösen megállapítom, hogy az a halk, nyugodt, komoly és felelős vonalvezetés, amely az igazságügyi kormányzatot jellemzi, arra mutat, hogy az igazságszolgáltatás sorsa jó kézben van letéve, ennek következtében az igazságügyi költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) A mélyen t. igazságügyminiszter úr nagyon meg lehet elégedve, amikor ennyi dicséretben volt része (Lányi Márton: Meg is érdemelte!) olyan kiváló jogász részéről, mint Váry Albert mélyen t. képviselőtársam. Végtelenül sajnálom, hogy nem folytathatom ezt a dicséretet és nem illeszthetek további babérokat abba a koszomba, amelyet ékes szavakkal nyújtott át Váry Albert t. képviselőtársam. De engedje meg, képviselőtársam, hogy mindjárt őhozzá intézzem első kérdésemet. Hogyan képzeli mélyen t. képviselőtársam, aki az állami adminisztráció-, ban előkelő helyet foglalt el, hogy e leépítés által az igazságszolgáltatásnak szolgálatot le het tenni? (Váry Albert: Nem lehet! Nem is mondtam!) Ez a legfőbb szempont azonban, nem pedig a krajcároskodás. Rá akarok mutatni arra, milyen szomorú dolog az, hogy egy koronaügyészhelyettesi minőségben szolgált jogászi előkelőség mondja azt, hogy a bírák létszámcsökkentése révén anyagilag 2'5 millió pengőt lehet megtakarítani. Bocsánatot kérek, nagyon szomorú megállapítás ez. Másutt tessék körülnézni, nem az igazságszolgáltatás mezején. (Váry Albert: Azok nézzenek szét a maguk portáján!) Minek i ÍZ M sok helyettes államtitkári és minek az a sok egyéb új hivatali állás, amelyeket kreálnak, mikor ezáltal elveszik a kenyeret azok elől, akiknek elsősorban van arra szükségük. Engedjék meg, hogy eszébe juttassam t. képviselőtársamnak, de figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak is, hogy mielőtt a Code Napóleont megalkották, Franciaországban borzasztó züllött viszonyok, gazdasági és társadalmi leromlottság volt. Akkor az a^hadvezér, aki mint jogalkotó is az első emberek egyike, magához hívatta pénzügyminiszterét és azt mondta neki: pénzügyminiszter úr, önnek rossz, gyenge és tudományosan nem eléggé képzett az igazságszolgáltatása. Teremtsen pénzt, mert az országnak ez a fundamentuma; szüntessen meg minden mást, de ne bántsa az igazságszolgáltatást. (Váry Albert: Pénzt kért ő is!) Így született meg a Code Napoleon. , Ehelyett a mélyen t. miniszter urnák legelső törvényalkotása, minden törvényhozási idegenkedése ellenére az volt, hogy idehozott 2