Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1934 május 24-én, csütörtökön 169 hanem egy otthonos, ott magát otthonérző betegség, amely soha ki nem pusztul, legalábbis mindaddig, amíg az artézi kiutak fúrására és jó ivóvízre irányuló tevékenységünk az egész országra nézve be nem fejeződött. Mert az, hogy itt-ott, egyes helyeken van rendes ivóvíz, még nem oldja meg a problémát azokra a vidékekre, ahol nincs, az pedik kilátástalan, hogy egyszerre oldjuk meg az egész országra vonatkozóan. Mélyen t. Képviselőház! Néhány szót szeretnék még szólni egyik nagy intézményünkről, az Országos Társadalombiztosító Intézetről. Az Országos Társadalombiztosító Intézetet sokszor érték támadások az orvosok részéről, hogy elveszi az orvosok kenyerét. En ezzel szemben azon az állásponton vagyok, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet éppen kenyeret ad az orvosoknak, kenyeret ad éppen azoknak az orvosoknak, akik a Társadalombiztosító Intézet nélkül talán szintén csak szaporítanák a nyomorgó orvosok számát. Azt hiszem, hogy a Társadalombiztosító Intézet orvosai aláírják ezt a megállapítást, mert orvosi szempontból, orvosi gazdasági érdekekből bármennyire lehet is kritizálni a Társadalombiztosítót, azt az egyet meg kell állapítani, hogy orvosoknak kenyeret ad, megélhetést ad és bázist ad a fiatal orvosoknak, hogy azután onnan elindulva, maguknak általánosabb praxist szerezzenek. Egyre akarnám azonban felhívni az igen t. belügyminiszter úr figyelmét: A Társadalombiztosító Intézet a számításoknak be nem válása, helyesebben a nagy gazdasági nyomorúság miatt, anyagilag veszélybe jutott. Ezt a kérdést a múlt esztendőkben bizonyos pótrendelkezésekkel iparkodtak megoldani. Igen súlyos két rendelkezés volt az, amely az egyes biztosított tagoktól 20—30 filléres hozzájárulást kívánt akkor, amikor orvoshoz és gyógyszertárba mentek. Igen t. miniszter úri Azt az elvet, hogy gyógyszertárba menve 20, vagy 30 fillért fizet a biztosított, a magam részéről helyeselném, azt azonban, hogy az orvoshoz menve is fizet, általános szempontokból kifogásolom. Elismerem, hogy a múltban erre szükség volt, de arra kérem a miniszter urat, mihelyt lehet, függessze ezt fel. Az a biztosított mindennemű anyagi ellenszolgáltatás nélkül jusson hozzá az orvoshoz. Ez az első! A második kérdés, — hogy a gyógyszertárhoz hozzájusson — már nem olyan fontos, mert ha hozzájut az orvoshoz, esetleg gyógyszer, illetve gyógyszertár nélkül is meggyógyulhat és bizonyos mértékben kifejlődik az az érzése a biztosítottnak, hogy nem kell föltétlenül a patikába mennie, vannak gyógyszerek otthon is és vannak orvosi tanácsok, amelyek magukban annyit érnek, mint a gyógyszer. De ha orvosi tanácshoz nem tud hozzájutni, mert pillanatnyilag nincs 20 fillérje, ez már nagyobb veszedelem. Ismételten arra kérem a miniszter urat, hogy ha a Társadalombiztosító pénzügyi helyzete megengedi, ezt az intézkedést elsősorban függessze fel, ha a másikat meghagyja is; az orvoshoz jusson hozzá 20 fillér befizetése nélkül az a beteg. Azt hiszem, a miniszter úr meg fogja érteni emberileg, mit jelent az, hogy a beteg, akinek tulajdonképpen alig van pár fillérje, kénytelen már az orvoshoz menve leadni bizonyos összeget, amelyet olyan nehéz előteremteni? Újból nagyon kérem az igen t. miniszter urat, ha lehet, ezt minél előbb helyezze hatályon kívül. Méltóztassék megengedni, igen t. Képviselőház, hogy a Társadalombiztosító Intézetről szólva, ismételten felemlítsem azt; méltóztassék gondolkozni azon, hogy mihelyt eljön az idő, — hiszen az országos betegápolási alapról ejtett pár szavam az előbb a kisbirtokosok érdekében ugyanezt célozta — az a szegény földmunkás, a legnyomorultabb, a legszerencsétlenebb páriája ennek az országnak, akinek életszínvonala mélyen lent van az ipari munkásé alatt, szintén hozzájusson a Társadalombiztosító Intézet nyújtotta orvosi szolgáltatásokhoz. Meg kell valósítani, amint eljön ennek az ideje: átmenetileg talán az országos betegápolási alapnak vagy a társadalombiztosítási alapnak a terhére. De minél előbb foglalkozzunk ezzel, tartsuk napirenden ezt a kérdést, hogy az a szegény földmunkás érezze, hogy mégis^ csak gondoskodás történik ő róla is, aki ismétlem, a legszerencsétlenebbje, a legelhagyatottabbja az országnak. Méltóztassék csak kitekinteni a Teleki-térre. Békésről, a legkeletibb határszélekről gyalog jönnek fel a földmunkások és heteken át itt tanyáznak közegészségügyünk nem nagy dicsőségére a Teleki-téren, míg valahogyan munkához jutnak. Az ő problémájuknak megoldása föltétlenül kell, hogy gondoskodás tárgya legyen. Mélyen t. Képviselőház! Az orvosokkal kezdtem, velük is akarom végezni beszédemet. Az orvosok szempontjából és az orvosnyomorúság megszüntetése szempontjából az orvosképzés kiterjesztését tartanám kívánatosnak. A költségvetésben már van egy tétel, 3000 pengő arra a célra, hogy az a vidéki, a községi orvosok továbbképzését szolgálja. Ez nagyon kicsiny összeg, de azt mutatja, hogy ezt az utat meg akarja kezdeni a miniszter úr, hogy ezen ki lehessen fejlődni. Az orvosképzés, az orvostovábbképzés nagyon fontos. Nagyon szép az a balatoni orvoshét, amely a napokban zajlott le, amel.v elsőrangú propagandája Balatonfürednek és szép seregszemléje előkelő orvoselőadóknak, de az általános orvostovábbképzés szempontjából nem sokat ér. Nekünk többet kell tennünk az orvosokért, mert nemcsak azoknak a kiképzéséről kell gondoskodni, akik oda el tudnak jutni, hanem szüksége van minden egyes^ falusi, községi orvosnak, különösen hangsúlyozom, községi, tehát közalkalmazott orvosnak arra, hogy pár esztendőnként erőszakkai is fcé legyen rendelve olyan helyre, ahol tanulmányait kiegészítheti és folytathatja. Én erre a célra nagyon alkalmasnak tartanám azt az orvostársadalom körében is többször felmerült és a múlt esztendőben is felemlített eszmét, hogy a négy orvosegyetem közül, amelyek esztendőnként ontják az orvosokat, méltóztassék egyet az orvosok továbbképzésére beállítani. Ép olyan nemzetmentő, gyönyörű munkát tudnak végezni azou az egyetemen, ha ez lesz a cél, mintha fiatal orvosokat képeznek ki (Ügy van! Ügy van! jobbffílől.) és ez talán minden mérték nélkül, minden numerus clausus nélkül is határt szabna annak, hogy az orvosi pályára túlságos nagy számban tóduljanak n fiatal emberek. T. Ház! Nekem tudomásom van arról,hogy nemcsak a belügyminiszter úr, hanem a miniszterelnök úr is kijelentette már nyilvánosan, hitet tett amellett, hogy a népegészségügy egyike a legfontosabb állami feladatoknak. t A két esztendő alatt, amely idő óta a közegészségügy a belügyminisztériumban van, én azt a meggyőződést merítettem magamnak, hogy a miniszter úr ezt a hitet vallja is, mert két esztendő óta határozattan fejlődést látok abban az irányban, hogy az egészségügy olyan fontos, olyan nemzetmentő része az egész nemzeti