Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-281
Az országgyűlés képviselőházának 2 pes volna azt produkálni, amit Ausztriában produkált ez a párt és az a kis csoport, amely szembeszállt azzal a külföldi befolyással, melynek alapján az osztrák pártot le kellett taposni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy Németországban miért történt az, ami történt, azt mi innen nehezen tudnók megállapítani, de egy félóra nem is volna elégséges, hogy ennek keretében ezt bizonyíthassuk. A kapitalizmusnak fájt az a messzemenő szociális védelem, amelyben a munkanélküli tömegek részesültek. Az ottani kapitalizmusnak főképpen az a 4 milliárd fájt, amelyet munkanélkülisegély fejében kellett fizetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért a 4 milliárdért folyt a harc, mert azt mondták, mi könnyen tudnánk fizetni a franciáknak jóvátétel fejében évenként egy vagy másfél milliárdot, ha nem kellene a munkanélkülieknek 4 milliárdot űzetnünk és az egész szociális biztosításra 8 milliárdot fordítanunk. A nagykapitalizmus volt az, amely financirozta az egész hitleri mozgalmat, a nagy kapitalizmus volt az, amely bolsevista jelszavakkal és egészen szélsőséges demagógiával izgatta fel a tömegek legaljasabb szenvedélyét, hogy a tömegek elkeseredésével, a tömegek aljas szenvedélyének felhasználásával söpörje el azt az uralmat, amely nyugalmat és békét akart teremteni s amely a nyugalmas f fejlődés álláspontjára helyezkedett, csak azért, hogy ezt a tömeget annál jobban becsapja és semmit se valósítson meg abból, amit ígért. (Mala sit s Géza; A világ legnagyobb csalása volt!) Nem volt még a világon valaha politikai csalás olyan nagymérvű, mint amilyen ez volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztrák kérdés is egészen tiszta és világos. Abban a nemzetközi sakkjátékban, amelyre a miniszterelnök úr nagyon helyesen célzott, abban az új gruppírozásban, amely most itt folyik az egész világon, az osztrák szociáldemokrata párt akadály volt. tJtjában állt annak az olasz orientációnak, amely minden áron biztosítani akarta Ausztriában a maga befolyását. Ausztria válaszúton állt: vagy francia irányban tájékozódik, vagy olasz irányban. Ausztriában felülkerekedett az olasz orientáció, útban volt az osztrák szociáldemokrata párt és miután az osztrák szociáldemokrata párt a népre támaszkodott, — Bécsben magában kétharmad többsége volt — nem maradt más hátra, mint azt a pártot, amely az alkotmány alapján, a törvényesség alapján állt, törvénytelen eszközzel és törvénytelen hatalommal ilyen brutálisan leverni, hogy az olasz érdekeknek útjából elkerüljön és hogy szabad legyen az az út, amely az olasz-osztrák-magyar egyességhez vezetett. Ez az osztrák eseményeknek története. Meg vagyok győződve róla, ha Ausztriában a nagynémet párt lett volna olyan erős és lett volna olyan pozícióban, mint a szociáldemokrata párt, akkor a nagynémet pártot érte volna ez a sors, amilyen sorsot a szociáldemokrata pártnak juttattak ez alkalommal. De ezekből az eseményekből nem lehet azt próbálni levonni következtetésül, hogy a szocializmusba vetett hit megingott, hogy a szocializmus eszméje nem tartható fenn és nekünk revízió alá kell vennünk az álláspontunkat. Én nem találok ezekből az eseményekből semmi .ilyen következtetést levonhatónak, mint ahogy nagyon nehéz volna az igen t. túloldalon ülőknek ezt az álláspontot képviselniök, ha például Angliában a legközelebbi választás alkalmával a munkáspárt kerül többségre és megint szocialista kormány kerül oda és az angol világfi, ülése 193 h május %3-án, èzerdán l4â birodalmat a szociáldemokrata párt és a szociáldemokrata kormány feje vezeti. Sem Ausztriában, sem Németországban nem nyugodt a helyzet. A német gazdasági állapotok a legnagyobb aggodalomra adnak okot. Hogy Ausztriában mi van, arról nem is lehet beszélni. (Weltner Jakab: Hat vasútbiztosító ezred!) Azzal az operett-diktatúrával, amely ott van, igazán kár kérkedni, mert ez megy egy darabig, amíg van valaki, aki ezt finanszírozza, de abban a pereben, amikor politikai szempontok már nem lesznek fontosak és nem fogják tovább finanszírozni, nagyon keserű, nagyon szomorú kiábrándulás fog ott bekövetkezni. Ne beszéljünk tehát még ma ezekről a dolgokról. Várjuk be az idők fejlődését, mert a világtörténelemben öt évnek, tíz évnek semmiféle szerepe nincs; majd azután beszélünk a dolgokról. Beszélnek nemzetköziségről, beszélnek arról, hogy mi helyezkedjünk nemzeti alapra, aminthogy itt Ulain képviselő úr közbeszólásában mondotta. En nagyon szeretném, ha egyszer valaki itt a Házban felállana és megmagyarázná azt, hogy mit ért nemzeti alap alatt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék megmondani mi az, amit tőlünk kívánnak, — a nélkül persze, hogy kötelezném magamat arra, hogy ezt meg is tegyem — de szeretném tudni, hogy a túloldal a maga elgondolása szerint mit ért nemzeti alap alatt. Mi az a nemzeti alap? Hát mit méltóztatnak tőlünk kívánni? Mi, akik itt vagyunk, Magyarországon születtünk, magyarul beszélünk, magyarul érzünk és gondolkozunk, a magyar nép boldogulása érdekében dolgozunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Hát kell ennél szebb feladat? Dolgozunk ennek a magyar népnek érdekében, küzdünk az érdekében sok áldozat árán. Közülünk nem egy ült már börtönt elveiért és meggyőződéséért, nem is rövid ideig, hanem vannak közöttünk olyanok, akik évekig ültek börtönben meggyőződésükért és évekig ültek azért, mert a szegény emberek szolgái voltak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszik, igen t. uraim, hogy azokat a képességeket, amelyek egyik-másikunkban megvannak, a kapitalizmus nem szívesen bérelte volna ki és nem szívesen állította volna a maga szolgálatába? Bizonyára anyagilag is jobban dotálta volna azokat, akik így szolgálatába szegődtek volna, mint amennyit azok keresnek, akik megmaradnak változatlanul ezen az oldalon és vállalják ezt a mártj.rszerepet ezekben a nehéz és súlyos időkben. Tudom, hogy a mai idők nem nagyon alkalmasak arra, hogy valami nagy dolgokat csináljunk. Hiszen az egész gazdasági élet olyan rettenetes nyomorúság alatt szenved, olyan rettenetes viszonyok vannak, hogy bizony ezekben az időkben új elveknek gyakorlati végrehajtására, főképpen nálunk, Magyarországon nem igen sok alkalom van. Nem is ambicionáljuk azt, hogy mi diktáljuk az egész világon a versenyt, hogy mit kell csinálni. Ezek a problémák adva vannak és meg fognak egyszer oldódni, mert meg kell oldódniuk. A különböző gazdasági és politikai rendszerek itt egymással birkóznak és hadakoznak, az egyik oldalon bolsevista módon próbálják megoldani, Roosewelt a túlsó oldalon más módszerrel, amelyre azt mondják a kapitalisták, hogy rosszabb, mint a bolsevizmus. Hitler egy más módszerrel, a fasiszták megint egy más módszerrel próbálják a gazdasági problé21*