Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának gazdasági politika irányításában. Ez az, amit tévesen irányított gazdálkodásnak neveznek és amitől annyira félnek a szabad gazdálkodás hívei. Ez nem a szabad gazdálkodás elvei ellen van, ez csak megóvni hivatott a meglevő exisztenciákat, illetve megóvni hivatott új exisztenciák termelésével olyan egyedeket, akik esetleg más irányba terelve, sokkal hasznosabb közgazdasági munkásságot fejtenek ki. Ernszt képviselőtársam a szociális kérdést is felvetette. Aki a magyar fajtát szereti, az szociális gondolkodású, az szociális érzéstől van áthatva. Elismerem a szociáldemokráciának azt a kritikáját, hogy én múlt beszédemben nem foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel eléggé. Ezért most térek rá erre a kérdésre. A magam részéről már többször emeltem szót a szociális kérdések megoldása érdekében ellenzéki koromban is, de mint miniszterelnök is. Mi katonák különben is, azt hiszem, általában szociális érzésűek vagyunk, mert akik együtt éltünk a háborúban a közemberrel, nagyon, de nagyon tudjuk értékelni a kisembernek a jelentőségét a nemzet szempontjából. Es ha nehéz időkben azt kívánom minden magyar állampolgártól, hogy teljes egészében mindenét áldozza a nemzetnek, akkor békében az a kötelességem, hogy megtegyek mindent, hogy minden magyar ember szociális egyensúlyba kerüljön, tehát érezze azt, hogy az állam is, a társadalom is gondoskodik róla, mint egyedről, akinek közreműködésére minden körülmények között szüksége van a nemzetnek. (Élénk helyeslés és taps.) Ebben a tekintetben tehát közöttem és Ernszt Sándor t. képviselőtársam elvi felfogása között nem lehet különbség, a lényeg az marad azonban, hogy megoldjuk a kérdéseket, ne pedig csak hirdessük ezt. (Ügy van! Ügy van! — Peyer Károly: Erről van szó!) Nézetem szerint jogos volt annakidején, különösen a háború előtt és a háború alatt »a tőke és a munkaadók uzsorája elleni küzdelem. Ezt nyíltan megmondom. Ezért mondottam annakidején, tizenöt évvel ezelőtt, hogy én »nemzeti szocialista« vagyok; nem kellett megvárnom, míg Meskó Zoltán t. barátom ezt a jelszót bedobja a magyar közvéleménybe. (Derültség.) Ezt mondottam már 1918-ban, amikor éreztem azt, hogy a társadalmi széttagoltság a nemzetnek kárára lesz, és amikor azt is éreztem, hogy a társadalmi széttagoltságnak vannak komoly okai. Ha tehát mi egy új Magyarországról beszélünk, akkor a széttagoltság helyett egyensúlyt kell behoznunk a társadalomba, de nem egyenlőséget, mert az nincsen. Azok a jelszavak, amelyek a francia forradalomban keltek lábra, nem léteznek a valóságban, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert az életben nincsen egyenlőség. Nézetem szerint az egész természet hierarchiára van felépítve, amelyet Isten rendelt el. En magam mind gazdasági, mind mas szempontból a mesterségesen leegyenlősített, tehát a kommunista elvek alapján felépített társadalmi rend ellen vagyok. Ha valahol, akkor Magyarországon ez soha gyökeret nem verhet, mert a magyar nemzet individuális adottsága, és a magyar ember erőteljes egyénisége ugy is kizárja azt, hogy mesterségesen egyenlősíteni lehessen a társadalmat. Ezt őszintén meg kell mondanom. Es ha a t. szociáldemokraták kiprovokálták belőlem a szociális kérdésekben való választ, akkor «azt mondom nekik: t. uraim, én felkérem önöket, hogy a változott viszonyokra való tekintettel revideáljak álláspontjukat, programmjukat, illeszkedjenek bele a 81. ülése 193% mó-jus 23-án, szerdán 137 nemzeti, polgáriasán gondolkodó társadalomba, és akkor a munkáskérdést viribus unitis oldjuk meg. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A szocialista uraknak ugyanis nézetem szerint be kell látniok, hogy elveik, amelyeknek alapján elindultak a küzdelembe, valahogyan túlélték önmagukat, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) a világ arculata társadalompolitikai téren, gazdaságpolitikai téren, de nemzetpolitikai téren is teljesen megváltozott. Az az okos politikus, aki ilyen körülmények között régebben vallott elveit félretolja a nemzeti ügy érdekében. Az önök feladata^ a magyar munkásság képviselete volt. Ha képviselni akarják őket az új Magyarországon, bele kell olvadniok a polgári társadalomba, amely kezet nyújt ehhez, kijelentvén azt, hogy mi is áthatva a szociális érzésektől és a szociális kívánalmak jelentőségétől, nemzetpolitikai magasabb szempontból készséggel belemegyünk a munkáskérdés végleges és igazságos megoldásába. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi akadálya van ennek? — Zaj. — Elnök csenget ) Az urak felszólítottak, hogy nyilatkozzam. (Weltner Jakab: Nincs akadálya! Csináljuk meg! Minél előbb! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Igen t. Ház! Az én nézetem, szerint a szociáldemokráciának — amelyet élesen megkülönböztetek a kommunista iránytól s nem azonosítom ezzel a szociáldemokrata urak politikáját, mert tudom, hogy nem ez a felfogásuk — el kell döntenie, hogy kommunista irányban fejlődik-e, avagy polgáriasodik. Ha ezt nem dönti el, akkor elmerül. En mint pártpolitikus, biztots vagyok arról, hogy ebben <az esetben el méltóztatnak merülni. El kell intézni őszintén és nyíltan a kérdéseket, mert az! el nem intézett kérdések szokták megbuktatni a politikai rendszereket is, a királyokat is, de a pártokat is. Az a nézetem továbbá, igen t. Ház, hogy a szociáldemokráciának a jelszavai is kopottak már. Nemzetköziségre hivatkozni, amikor ez a nemzetközi tábor egyre fogy, szerintem tarthatatlan álláspont. A szociáldemokrácia a legerősebb éppen Németországban volt, amely iránt az igen t. urak akkor nagy szimpátiával is viseltettek. Most sorban jön Ausztria, Olaszország, és az egész világon azt látjuk, a szociáldemokrácia összeomlóban van, vagy hogy ebben a vonatkozásban legalábbis nagy reformok vitetnek keresztül s önök elvesztik nemzetközi támpontjaikat. Ha elvesztik, nem baj, marad egy támpontjuk: Magyarország. (Nagy taps.) Nagyon jól tudom, hogy nagy nemzeti kérdésekben a szocialista urak igen jól asszisztálnak, és ezt hálával nyugtatom, nem is vonom kétségbe magyar felfogásukat, de teljesen és nyíltan magyarrá lenni: ez az önök politikájának a jövője. (Nagy taps.) Félreérthetetlenül magyarrá lenni, beleolvadni a polgári társadalomba és ott képviselni a munkásságot: ez a magyar szociáldemokrácia jövője. (Viharos éljenzés és taps.) Ezért voltam bátor egészen nyíltan megmondani azt, amit különben beszélgetések formájában már tudomásukra is hoztam az igen t. uraknak.