Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának vassá s arról, ami ott történik a megszállott részen, egy betűt sem olvas s így azt hinné, hogy ott minden nagyon jól megy, hogy ott nincs semmi baj, hogy o.tt rend van, hogy ott a magyarságot nem bántják, hogy ott nem börtönözik be a magyar újságírókat, nem zár­ják be a magyar üzleteket, nem veszik el az ottani magyar testvérektől az utolsó darab földet, mondom, hogy mennyire káros, hogy ezt nem olvassa, mert nem olvashatja, ezt nem kell külön fejtegetnem, mert ez az üzleti sajtó, amely .tisztán üzleti érdekből íródik, hogy oda bemethessen, elhallgat mindent, ami ott a magyarságnak fáj. Mélyen t. Képviselőház! Ez nem olyan egyszerű kérdés. A múltkor, amikor ezt a kér­dést szóvátettem, azt mondották, hogyan lehet elvonni az ottani magyarságtól, hogy magyar lapot olvasson? Az ilyen lap nem magyar lap, különösen, ha figyelembe veszem azt, hogy milyen bátran, úgyszólván halálmegvetéssel írnak az ottani újságírók. Bebörtönzik őket, szerkesztőségükből kidobják őket, de a lapok óriási áldozatokat hoznak, adósságot adós­ságra halmoznak, csakhogy megjelenhessenek, hogy a magyarság t érdekeit szolgálhassák s amikor ott ez történik, akkor tisztességtelen versenytársként az üzleti sajtó belopódziü oda, gyengíti az ottani magyar álláspontot, elveszi a bizalmát és kiöli a hitet az ottani magyarság lelkéből. Az ilyen kérdés fölött nem lehet olyan egyszerűen napirendre térni. (Mojzes János: A Pes.ti Hirlapot nem enge­dik be!) Nagyon természetes, hogy azokat a lapokat, amelyek bátrak, nacionalista irány­zatúak s bátran és becsületesen szolgálják a magyar érdekeket, nem engedik be. (Az elnöki székei Czettler Jenő foglalja el.) Ez a kérdés nagyon fontos nemzeti szem­pontból és nagyon fontos kérdés a revízió szempontjából is. Az ottani magyar újság­írók és az ottani magyar sajtó érdekében eme­lem fel tiltakozó szavamat és kérek a kor­mánytól intézkedéseket az ilyen sajtóval szemben. Mint régi kossuthi elveket valló füg­getlenségi ember, mindenkor .tisztelője voltam a sajtószabadságnak, tisztelője vagyok ma is, de nem tűrhetjük egy pillanatig sem azt, hogy a magyarság rovására tisztán üzleti érdek­ből vétkezzék bárki ebben az országban. Az újságírók maguk pirulnak sokszor, amikor el kell a dolgokat hallgatniuk s ha mégis, amikor már az egész magyar közvélemény fel van háborodva bizonyos oláh, szerb vagy cseh atrocitások miatt s amikor kénytelenek mégis megírni, természetesen rövidebben, akkor — ami nem természetes, hanem ami piszkos üz­leti fogás — ez a példány nem megy oda, ezt a példányt sem a szerbek, sem a csehek, sem a románok által megszállott részeken nem ol­vashatják, mert az ügyes üzleti szellem egy másik példányt nyomat és a megszállott ré­szeken már a cseheket, rácokat vagy oláhokat kellemetlenül érintő cikkek és híradások ki­hagyásával jelenik meg a lap. Azelőtt ott, a megszállt részeken ellenőriz­ték a lapokat ebből a szempontból is, újabban azonban rájöttek erre az üzleti fogásra m és már most Budapesten, az itteni követségi sajtó­attasé útján ellenőrzik ezeket a lapokat. Olyan formában, hogy a sajtószabadság el­len ne vétsünk, meg kell akadályozni ezeknek a lapoknak a megszállott részekre való bejutá­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. SÍ. ülése ÍÖBí május ES-án, szerdán 125 sát. A hazafias, nacionalista sajtóval szemben ne adjanak sem papírkedvezményt, sem más kedvezményeket azoknak a lapoknak, amelyek ilymódon bőséges üzletet akarnak csinálni és csináltak is a múltban, amikor lapjaikat a megszállott részekre bevitték. (Zaj a balolda­lon.) Tessék ezt megakadályozni, tessék meg­vonni a kedvezményeket ezekétől a lapoktól. Ez a magyar nacionalista kormánynak kötelessége. (Mojzes János: Megakadályozzák azt ők eléggé!) En azt hiszem, Ihogy ebben a dologban nem leihet véleménykülönbség magyar ember és ma­gyar ember között. A sajtószabadság legna­gyobb tisztelete is azt követeli, hogy egyenlő mértékkel mérjünk, hogy ne hintsünk port a magyar olvasóközönség szemébe, ne legyünk szemfényvesztők és ne hamisítsuk meg a köz­véleményt azáltal, hogy külön budapesti ma­gyar nacionalista lapot adunk ki és ezt meg­változtatjuk s egy mérsékeltebb kiadást szol­gáltatunk a megszállott részek magyarjainak. Különösen fontos ez, ha figyelembe vesszük, hogy az ottani magyar újságírók sokkal bát­rabban, sokkal harciasabban mernek írni az ottani állapotokról, pedig ők bőrüket viszik vá­sárra. Minden percben félniök kell, hogy be­börtönzik, megostorozzák, megverik őket, vagy legjobb esetben elveszítik a kenyerüket és ki­utasítják őket az országból. Ilyen körülmények között szégyene lenne a magyar sajtónak, ha nem helyezkednék arra az egyetlen helyes ál­láspontra, hogy vagy beengedik a nacionalista irányzatot, — vagy van sajtószabadság, vagy nincs — !ha nincs, akkor nem engednek be más lapot sem. Amikor ez már kezdett nem jó üzlet lenni, amikor az üzlet rosszabbodott, ezek a lapok egyszerre kezdtek jobb hazafiak lenni, egyszerre száz százalékig revizionisták lettek, egyszerre kezdték túllicitálni azokat a lapokat, amelyek eddig is becsülettel kitartottak a nem­zeti, keresztény irányzat mellett. T. Képviselőiház! En azt hiszem, hogy az igen t. miniszterelnök úr meg fogja szívlelni ezeket a szavaimat és intézkedést tesz ebben az irányiban. Főleg arra kérem a miniszter­elnök urat, váltsa be azt a régi igéretét, amely­nek teljesítését a kiadók társasága, a kiadók kartelle mindig megakadályozta, hogy tudni­illik az újságírói kamarát állítsa fel. Lehetetlen állapot az is, t. Képviselőház, hogy az újságíró lelkiismereti szabadságát megsértsék, hogy kénytelen legyen meggyőző­dése ellenére olyan cikkeket írni, családi szen­télyekbe behatolni, hálószobatitkokat nyilvá­nosságra hozni, amelyek az ő jóizlésének, a lelkiismeretének nem felelnek meg, de a kiadó­érdek megköveteli, hogy több lappéldány fogy­jon. Ilyen lapokkal szemben a legszigorúbb el­járást követelem, új sajtótörvényt követelek. Legyen szabad mindent megírni, ami igaz és mindent büntetni, ami 'hazugság. Nem kívánom a sajtóhan azt, hogy egyformán kezelje a kü­lönböző politikai pártokat, egyforma mértékkel mérje a képviselőket, hogy egyforma terjede­lemben »hozza le a beszédeiket, ez teljesen az ő dolguk, de egyet megkövetelek tőlük, 'hogy hazugságot és hamisságot ne írjanak. Tessék képviselőtársaimnak a képviselőházi beszéde-' j ket megfigyelni. Egyes lapok kiforgatnak be­szédeket a maguk valójából mind a két olda­lon egyformán, más szavakat adnak az ember szájába, mint amit mondott. Az 6 magán­ügyük, hogy nem írnak valakiről vagy keveset írnak, — nem bánom, ha sohasem írnak ró­19

Next

/
Thumbnails
Contents