Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának vassá s arról, ami ott történik a megszállott részen, egy betűt sem olvas s így azt hinné, hogy ott minden nagyon jól megy, hogy ott nincs semmi baj, hogy o.tt rend van, hogy ott a magyarságot nem bántják, hogy ott nem börtönözik be a magyar újságírókat, nem zárják be a magyar üzleteket, nem veszik el az ottani magyar testvérektől az utolsó darab földet, mondom, hogy mennyire káros, hogy ezt nem olvassa, mert nem olvashatja, ezt nem kell külön fejtegetnem, mert ez az üzleti sajtó, amely .tisztán üzleti érdekből íródik, hogy oda bemethessen, elhallgat mindent, ami ott a magyarságnak fáj. Mélyen t. Képviselőház! Ez nem olyan egyszerű kérdés. A múltkor, amikor ezt a kérdést szóvátettem, azt mondották, hogyan lehet elvonni az ottani magyarságtól, hogy magyar lapot olvasson? Az ilyen lap nem magyar lap, különösen, ha figyelembe veszem azt, hogy milyen bátran, úgyszólván halálmegvetéssel írnak az ottani újságírók. Bebörtönzik őket, szerkesztőségükből kidobják őket, de a lapok óriási áldozatokat hoznak, adósságot adósságra halmoznak, csakhogy megjelenhessenek, hogy a magyarság t érdekeit szolgálhassák s amikor ott ez történik, akkor tisztességtelen versenytársként az üzleti sajtó belopódziü oda, gyengíti az ottani magyar álláspontot, elveszi a bizalmát és kiöli a hitet az ottani magyarság lelkéből. Az ilyen kérdés fölött nem lehet olyan egyszerűen napirendre térni. (Mojzes János: A Pes.ti Hirlapot nem engedik be!) Nagyon természetes, hogy azokat a lapokat, amelyek bátrak, nacionalista irányzatúak s bátran és becsületesen szolgálják a magyar érdekeket, nem engedik be. (Az elnöki székei Czettler Jenő foglalja el.) Ez a kérdés nagyon fontos nemzeti szempontból és nagyon fontos kérdés a revízió szempontjából is. Az ottani magyar újságírók és az ottani magyar sajtó érdekében emelem fel tiltakozó szavamat és kérek a kormánytól intézkedéseket az ilyen sajtóval szemben. Mint régi kossuthi elveket valló függetlenségi ember, mindenkor .tisztelője voltam a sajtószabadságnak, tisztelője vagyok ma is, de nem tűrhetjük egy pillanatig sem azt, hogy a magyarság rovására tisztán üzleti érdekből vétkezzék bárki ebben az országban. Az újságírók maguk pirulnak sokszor, amikor el kell a dolgokat hallgatniuk s ha mégis, amikor már az egész magyar közvélemény fel van háborodva bizonyos oláh, szerb vagy cseh atrocitások miatt s amikor kénytelenek mégis megírni, természetesen rövidebben, akkor — ami nem természetes, hanem ami piszkos üzleti fogás — ez a példány nem megy oda, ezt a példányt sem a szerbek, sem a csehek, sem a románok által megszállott részeken nem olvashatják, mert az ügyes üzleti szellem egy másik példányt nyomat és a megszállott részeken már a cseheket, rácokat vagy oláhokat kellemetlenül érintő cikkek és híradások kihagyásával jelenik meg a lap. Azelőtt ott, a megszállt részeken ellenőrizték a lapokat ebből a szempontból is, újabban azonban rájöttek erre az üzleti fogásra m és már most Budapesten, az itteni követségi sajtóattasé útján ellenőrzik ezeket a lapokat. Olyan formában, hogy a sajtószabadság ellen ne vétsünk, meg kell akadályozni ezeknek a lapoknak a megszállott részekre való bejutáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. SÍ. ülése ÍÖBí május ES-án, szerdán 125 sát. A hazafias, nacionalista sajtóval szemben ne adjanak sem papírkedvezményt, sem más kedvezményeket azoknak a lapoknak, amelyek ilymódon bőséges üzletet akarnak csinálni és csináltak is a múltban, amikor lapjaikat a megszállott részekre bevitték. (Zaj a baloldalon.) Tessék ezt megakadályozni, tessék megvonni a kedvezményeket ezekétől a lapoktól. Ez a magyar nacionalista kormánynak kötelessége. (Mojzes János: Megakadályozzák azt ők eléggé!) En azt hiszem, Ihogy ebben a dologban nem leihet véleménykülönbség magyar ember és magyar ember között. A sajtószabadság legnagyobb tisztelete is azt követeli, hogy egyenlő mértékkel mérjünk, hogy ne hintsünk port a magyar olvasóközönség szemébe, ne legyünk szemfényvesztők és ne hamisítsuk meg a közvéleményt azáltal, hogy külön budapesti magyar nacionalista lapot adunk ki és ezt megváltoztatjuk s egy mérsékeltebb kiadást szolgáltatunk a megszállott részek magyarjainak. Különösen fontos ez, ha figyelembe vesszük, hogy az ottani magyar újságírók sokkal bátrabban, sokkal harciasabban mernek írni az ottani állapotokról, pedig ők bőrüket viszik vásárra. Minden percben félniök kell, hogy bebörtönzik, megostorozzák, megverik őket, vagy legjobb esetben elveszítik a kenyerüket és kiutasítják őket az országból. Ilyen körülmények között szégyene lenne a magyar sajtónak, ha nem helyezkednék arra az egyetlen helyes álláspontra, hogy vagy beengedik a nacionalista irányzatot, — vagy van sajtószabadság, vagy nincs — !ha nincs, akkor nem engednek be más lapot sem. Amikor ez már kezdett nem jó üzlet lenni, amikor az üzlet rosszabbodott, ezek a lapok egyszerre kezdtek jobb hazafiak lenni, egyszerre száz százalékig revizionisták lettek, egyszerre kezdték túllicitálni azokat a lapokat, amelyek eddig is becsülettel kitartottak a nemzeti, keresztény irányzat mellett. T. Képviselőiház! En azt hiszem, hogy az igen t. miniszterelnök úr meg fogja szívlelni ezeket a szavaimat és intézkedést tesz ebben az irányiban. Főleg arra kérem a miniszterelnök urat, váltsa be azt a régi igéretét, amelynek teljesítését a kiadók társasága, a kiadók kartelle mindig megakadályozta, hogy tudniillik az újságírói kamarát állítsa fel. Lehetetlen állapot az is, t. Képviselőház, hogy az újságíró lelkiismereti szabadságát megsértsék, hogy kénytelen legyen meggyőződése ellenére olyan cikkeket írni, családi szentélyekbe behatolni, hálószobatitkokat nyilvánosságra hozni, amelyek az ő jóizlésének, a lelkiismeretének nem felelnek meg, de a kiadóérdek megköveteli, hogy több lappéldány fogyjon. Ilyen lapokkal szemben a legszigorúbb eljárást követelem, új sajtótörvényt követelek. Legyen szabad mindent megírni, ami igaz és mindent büntetni, ami 'hazugság. Nem kívánom a sajtóhan azt, hogy egyformán kezelje a különböző politikai pártokat, egyforma mértékkel mérje a képviselőket, hogy egyforma terjedelemben »hozza le a beszédeiket, ez teljesen az ő dolguk, de egyet megkövetelek tőlük, 'hogy hazugságot és hamisságot ne írjanak. Tessék képviselőtársaimnak a képviselőházi beszéde-' j ket megfigyelni. Egyes lapok kiforgatnak beszédeket a maguk valójából mind a két oldalon egyformán, más szavakat adnak az ember szájába, mint amit mondott. Az 6 magánügyük, hogy nem írnak valakiről vagy keveset írnak, — nem bánom, ha sohasem írnak ró19