Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

106 Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 19 3 & május 18-án, pénteken. az ipari és gazdasági szakismeretek birtokába is jussanak. T. Ház! Nem kívánom tovább részletezni az iskolánkívüli népművelés szükségességét, csak fel akarom hívni a kultuszminiszter ár figyelmét arra a lehetetlenségre, hogy az iskolánkíyüli népművelés nagy problémájával, több millió magyar kulturális kérdésével mindössze egy kis osztály foglalkozik, ahol a néhány kiváló tisztviselő a szerény anyagi eszközök miatt kénytelen a legnagyobb nehézségekkel küzdeni. A legfontosabb volna tehát törvényhozási úton elsősorban egy központi szervet létesíteni, mert szerintem az iskolánkívüli ifjúság szellemi, testi és erkölcsi nevelése van olyan fontos, hogy egy országos központi szerve legyen. Szükséges tehát ennek a központi szervnek akként való kiépítése, hogy egységesen és kötelező alapon végrehajtható legyen az egész országban az iskolánkívüli népművelődés. (Helyeslés a jobboldalom) Jól tudom, rendszerint az az indok, hogy anyagiak nem állanak rendelkezésre, de szomorú lenne, ha a magyar fiatalság jobb jövőjét közömbösen néznénk, annyira, hogy ez a derék magyar ifjúság szellemi és erkölcsi javak nélkül induljon az élet nehéz útjára. Szerintem a legfontosabb 'hazafias kötelességeink közé tartozik minden anyagi áldozat meghozatalával elérni azt, hogy amiként általában a külföldi kulturált államokban van, nálunk is az iskolánkívüli ifjúság népművelése, az iskolánkívüli ifjúság kulturális kiképzése végre törvényhozási úton valóra váljon. Azzal fejezem be beszédemet, hogy isme-, telten kérem a kultuszminiszter urat, ,igyekezzék ezt a nagyjelentőségű, nemzeti erősödésünket jelentő kérdést minél előbb torvényhozásilag rendezni. A címet elfogadom. (Elénk helyeslés és tavs a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Takách Géza! Takách Géza: T. Ház! A kultusztárca költségvetését örömmel üdvözlöm és tekintettel arra, hogy a miniszter úrral, valamint egyik kiváló munkatársával, Petri államtitkár úrral szemben a legnagyobb bizalommal viseltetem, örömmel szavazom meg. Legyen szabad azoknak a képviselőtársaimnak a figyelmét, akik a nemzetiségi • kérdést és a valláskérdést behozzák ide a vitába, felhívnom arra, hogy rosszat tesznek, nem jót cselekszenek Magyarországgal szemben. Meg vagyok róla győződve, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek jó hazafiak és ha akad is közöttük olyan, aki esetleg megfeledkezett magáról, erről a nagy többség nem tehet. Ami a valláskérdést illeti, magam vallom alázatos, istenfélő református embernek, de vallom azt is, hogy az az ország, amelyben több vallás van, csak úgy tud boldogulni, a felekozetek csak akkor tudnak az ország hasznára válni, ha összefognak. Akik tehát ellentétet szitának istenfélő emberek között, azok nemcsak rosszat tesznek embertársaikkal szemben, de egyenesen hazaárulást követnek el. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezért tehát, akik ezt a két kérdést napirendre hozzák és feszegetik, jól vigyázzanak és gondolják meg, hogy ezzel nem hogy használnának, hanem irtanak a magyarságnak. Tartom a kultuszminiszter urat olyan magyar embernek és olyan kereszténynek^ hogy meg tudja különböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz, hiszen már a múltja is mutatja, hogy mindig a jobb utat kereste és mindig a helyes úton járt. Bár bizalommal viseltetem a kultuszminiszter úr iránt, de mégis méltóztassék megengedni^ hogy pár kérdést ajánlhassak szíves figyelmébe, különösen a felekezeti tanítók és lelkészek ügyét. Ezek a vidéken lakó felekezeti tanítók és lelkészek a legtöbb helyen járandóságaikat terményben kapják és bizony, a hívek nem a legjobbat viszik el a papnak, a tanítónak, hanem a harmad- és negyedrendű gabonát, amelyet az nem tud értékesíteni és ennek ellenére még most is magasan, úgy tudom húsz pengőben van maximálva a biíza ára. Kérem a kultuszminiszter urat, hogy amennyiben a budget je megengedi, jó szívével segítsen ezeken a szerencsétlen embereken, akiket nagy károsodás ért. Felhívom továbbá a kultuszminiszter úr figyelmét arra is, hogy a vidéki egyházak, de különösen a vidéki protestáns egyházak el vannak adósodva és nem tudják adóikat behajtani. Nagyon kérem a kultuszminiszter urat, hogy ezeket az egyházakat, amennyire lehetséges, segíteni szíveskedjék. (Helyeslés jobbfelől.) Felhívom a kultuszminiszter úr figyelmét arra is, hogy azok a felekezeti iskolák, amelyek állami segítséggel építettek, most nem tudják évi járandóságaikat befizetni, mert nem tudják behajtani az adóikat. Kérem a kultuszminiszter urat, hogy úgy mint a múltban, a jövőben is jó szívvel gondoskodjék ezekről és tegyen nekik engedményeket. (Helyeslés jobbfelől.) Ismét figyelmébe ajánlom a kultuszminiszter úrnak azt, amit már több beszédben hangoztattam. Ez talán egészen nevetséges kívánságnak tűnik fel, de én nagyon fontosnak tartanám, ha az elemi iskolákba bevezetnék a kötelező tízórai tejivást. (Helyeslés jobbfelől.) A két deci tej és egy zsemlye árát sokan meg tudják fizetni, a szállítókkal pedig úgy kellene megállapodni, hogy minden száz üveg után ' húsz üveget ingyen adjanak. Ezáltal a szegénysorsú tanulókon is segítve lenne. Svájcban és Németországban azt tapasztaltam, hogy csupa piros-pozsgás gyéreik van ott. Azt mondták, hogy ez azért van, mert tejet isznak tíz órakor az iskolában. Méltóztassék ezt a rendszert nálunk is bevezetni, mert a magyar nemzet jövőjére nézve nagyon előnyös lenne ez, hiszen az új generáció ezekből az elemista gyerekekből nő fel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt tapasztaltam, hogy a mélyen t. miniszter úr, amióta a miniszteri széket elfoglalta, minden tekintetben a magyarság javára dolgozik, istenfélő magyarokat akar nevelni. Ezzel kapcsolatban felhívoim a figyelmét egy talán csekélységnek látszó körülményre, amelyet azonban én nagyon fontosnak tartok. Kérem, méltóztassék elrendelni, hogy az iskolákban magyar iparcikkeket használjanak. (Helyeslés.) Azok a képviselők, akik a salgótarjáni üveggyárban voltak, meggyőződhettek r arról, hogy ez a gyár olyan tintatartókat és más iskolai szereket gyárt, amelyek minden külföldi gyár gyártmányaival felveszik a versenyt. Méltóztassék elrendelni, hogy innen szereztessenek be az iskolai szükségletek, hiszen ezáltal a gyáripar támogatása is előmozdíttatnék. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindannyiunknak el kell ismernünk, hogy a magyar ipar, különösen az utolsó évtized alatt, olyan gyönyörű teljesítményeket produkált, amelyekkel meg lehetünk elégedve, és amelyeknél a nagy külföldi gyárak sem tudnak jobbat és szebbet produkálni. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda-