Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1931* május 18-án, pénteken. 101 Tauffer Gábor t. képviselő úrnak a gyógy­szerészek kérdésére vonatkozóan már előző be­szédemben megadtam a választ. Ezt legfeljebb csak megismételhetném. Amit Melczer Lilla igen t. képviselőtársam az elemi, iskolai tankönyvek egységesítése tekin­tetében elmondott, erre vonatkozólag méltóztas­sanak tudomásul venni, hogy előbbi kijelenté­semet nemcsak a középiskolai, hanem az összes iskolatípusok tankönyveire értettem. Ennél­fogva ezt a kérést is vizsgálat és tanulmányo­zás tárgyává fogom tenni. Meskó Zoltán igen t. képviselőtársamnak a kiváló falusi gyermekeket támogatni kívánó szándékát a magam részéről is helyeslem s neki is csak azt válaszolhatom, amit imént Baj­csy-Zsilinszky képviselőtársamnak válaszol­tam, hogy minden eszközzel hajlandó vagyok ennek megvalósítását előmozdítani. Ami az állástalan diplomások elhelyezésé­nek kérdését illeti, ezt a konkrét kérdést a most lefolyt akcióval befejezettnek látom. Ezután nekünk, a kormány tagjainak az a feladatunk, hogy kiki a maga tárcája körében keresse az elvi megoldási 'módozatokat. Főleg a gazda­sági miniszterekre hárul nagyobb feladat oly elvek és intézkedések tekintetében, amelyeknek keretében az ifjúság elhelyezkedési lehetősége meg lesz könnyítve nem ilyen időleges akció­val, mert ez nem megoldás, hanem olyan munkalehetőségek teremtésével, amelyek az el­helyezkedést csakugyan lehetővé teszik. (Taps.) Ezek után kérem, hogy a költségvetést általá­nosságban, a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni méltóztassanak. (Elénk helyeslés, éljen­zés és taps.) Elnök: Minthogy az előadó úr nem kíván szólni, szólásjoga többé senkinek nincs, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Kérdőm a t. Házat, méltóztatik-e a vallás- és közoktatás­ügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a vallás- és közokta­tásügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvas iii. Esztergályos János jegyző (olvassa a cí­met.) Csilléry András! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Következik? Esztergályos János jegyző: Tauf fer Gábor! Tauf fer Gábor: Elállók a szótól! Elnök: Tauf fer Gábor képviselő úr nem kíván szólni. Következik? Esztergályos János jegyző: vitéz Bajcsy­Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Kénytelen vagyok a miniszter úr egyes kitéte­leire válaszolni. Nézetem szerint valóságos elfo­gultság kell ahhoz, hogy valaki ma széjjel­nézve a magyar középosztályban, ne érezze és ne lássa tisztán, hogy igenis, a törzsökös ma­gyarság aránylag gyengén van ebben a közép­osztályban képviselve. Ez nem jelent az én ré­szemről a világon semmiféle névvegyelemzé-st. Nem hivatkoztam soha egyénekre. Egészen ne­vetséges dolog ez akkor, amikor a világhistória is azt mutatja, hogy például a francia nemzet legnagyobb embere vérségileg száz százalékos olasz volt és senkinek sem jut eszébe Cavour franciaságát vitatni. Itt nem egyénekről, de általános és egyetemes igazságokról van szó. Az igazság pedig az, hogy négyszáz esztendőn keresztül a Habsburg uralom alatt a magyar­ság úgyis mint középnemesség, úgyis mint kis nemesség, úgyis mint parasztság, elnyomott, eltaposásra ítélt erőtényező volt. Az igaz­ság az, hogy ide idegeneket úgy telepítettek, hogy azok a magyarság tömegeit nieggyengir­sék. Az igazság az, hogy amikor ide a mi derék és kitünö sváb polgártársainkat betelepítették, úgy telepítették be őket, hogy a magyar állam pénzén állították fel falvaikat, adtak nekik erős kisbirtokokat, megcsinálták tanyájukat, meg­vásárolták jószágaikat, beruházásaikat, t-öt még kutyát és macskát is adtak nekik. Amikor pedig a magyarok telepítéséről volt szó, a sze­gény magyar embernek saját magának kellelt mindent beszereznie. Ezt nem lehet elvitatni és ha a miniszter úr a magyar középosztálynak ezt a belső egészségtelen megoszlását nem kifogásolja, ak­kor szerintem nagyon rosszul ítéli meg a mai helyzetet. (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: En nem kifogásoltam, nem er­ről van szó.) Ha én véremben száz százalékosan is tót volnék, ami nem igaz, abban az esetben is kutya kötelességem volna a tősgyökeres ma­gyarság érdekeit védelmezni. (Egy hang a jobboldalon: Mi is azt tesszük!) Tessék beis­merni, hogy ebben az országban egyetlen nem­zeti kisebbség van és ez a magyarság. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyan kérem!) Ma is így van. Tessék össze­hasonlítani a Budapest környékén lévő falva­kat az ország határán lévő magyar falvakkal. Tessék összehasonlítani, ez az igazság, mert egy elnyomott nemzeti kisebbség van ebben az országban: a magyarság. (Ulain Ferenc: Hit­vány nép volnánk, ha igaz volna!) Pedig ez így van. Ezzel szemben én csak érveket foga­dok el. Tessék összehasonlítani a birtokmegosz­lás statisztikáját a tiszta magyar vidékeken és a nemzetiségi vidékeken. Abban sincs igaza a miniszter úrnak, hogy a magyar parasztság nagyrészben idegen szár­mazású, mert túlnyomó részben tiszta magyar származású. (Hóman Bálint vallás- és közokta­tásügyi miniszter: Éppen úgy, mint a közép­osztály!) Nem áll. A középosztályban kisebb­ségben van a magyarság, a parasztságban óriási többségben. Es ha a kunokat és a jászo­kat hozza fel a miniszter úr érvül, ezek török fajú népek, közeli vérrokonai a magyaroknak. Hála Istennek, az Árpádok sokkal különb urai, vezetői voltak a magyarságnak, mint a Habs­burgok. Azok a magyarsággal rokon népeket telepítettek ide és mindenkinek, akiben még idegen vér van is, kötelessége az, hogy a tős­gyökeres magyarság erejét gyarapítsa. (Hó­man Bálint vallás- és közoktatásügyi minisz­ter: Ezt mondja mindenki!) Ezt csinálni kell, nem elég mondani. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csináljuk is!) Ha pedig a miniszter úr a középosztálynak ezt az egészségtelen belső erőmegoszlását nem ismeri el és nem ismeri el, hogy az igazi ma­gyarság faji értékei elsősorban a parasztság­ban vannak meg... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez kontradikció; vagy magyarok vagyunk, vagy nem!) Ez más probléma. Én magam is azt mondom, hogy a nemzet fogalma politikai fogalom, de azon belül mégis csak természetes dolog, hogy a honfoglaló magyarság elfoglalja minden he­lyen, minden pozícióban azt, ami őt megilleti, a maga természetes történelmi érdemeinél,

Next

/
Thumbnails
Contents