Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-280
Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1931* május 18-án, pénteken. 101 Tauffer Gábor t. képviselő úrnak a gyógyszerészek kérdésére vonatkozóan már előző beszédemben megadtam a választ. Ezt legfeljebb csak megismételhetném. Amit Melczer Lilla igen t. képviselőtársam az elemi, iskolai tankönyvek egységesítése tekintetében elmondott, erre vonatkozólag méltóztassanak tudomásul venni, hogy előbbi kijelentésemet nemcsak a középiskolai, hanem az összes iskolatípusok tankönyveire értettem. Ennélfogva ezt a kérést is vizsgálat és tanulmányozás tárgyává fogom tenni. Meskó Zoltán igen t. képviselőtársamnak a kiváló falusi gyermekeket támogatni kívánó szándékát a magam részéről is helyeslem s neki is csak azt válaszolhatom, amit imént Bajcsy-Zsilinszky képviselőtársamnak válaszoltam, hogy minden eszközzel hajlandó vagyok ennek megvalósítását előmozdítani. Ami az állástalan diplomások elhelyezésének kérdését illeti, ezt a konkrét kérdést a most lefolyt akcióval befejezettnek látom. Ezután nekünk, a kormány tagjainak az a feladatunk, hogy kiki a maga tárcája körében keresse az elvi megoldási 'módozatokat. Főleg a gazdasági miniszterekre hárul nagyobb feladat oly elvek és intézkedések tekintetében, amelyeknek keretében az ifjúság elhelyezkedési lehetősége meg lesz könnyítve nem ilyen időleges akcióval, mert ez nem megoldás, hanem olyan munkalehetőségek teremtésével, amelyek az elhelyezkedést csakugyan lehetővé teszik. (Taps.) Ezek után kérem, hogy a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Minthogy az előadó úr nem kíván szólni, szólásjoga többé senkinek nincs, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdőm a t. Házat, méltóztatik-e a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvas iii. Esztergályos János jegyző (olvassa a címet.) Csilléry András! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Esztergályos János jegyző: Tauf fer Gábor! Tauf fer Gábor: Elállók a szótól! Elnök: Tauf fer Gábor képviselő úr nem kíván szólni. Következik? Esztergályos János jegyző: vitéz BajcsyZsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Kénytelen vagyok a miniszter úr egyes kitételeire válaszolni. Nézetem szerint valóságos elfogultság kell ahhoz, hogy valaki ma széjjelnézve a magyar középosztályban, ne érezze és ne lássa tisztán, hogy igenis, a törzsökös magyarság aránylag gyengén van ebben a középosztályban képviselve. Ez nem jelent az én részemről a világon semmiféle névvegyelemzé-st. Nem hivatkoztam soha egyénekre. Egészen nevetséges dolog ez akkor, amikor a világhistória is azt mutatja, hogy például a francia nemzet legnagyobb embere vérségileg száz százalékos olasz volt és senkinek sem jut eszébe Cavour franciaságát vitatni. Itt nem egyénekről, de általános és egyetemes igazságokról van szó. Az igazság pedig az, hogy négyszáz esztendőn keresztül a Habsburg uralom alatt a magyarság úgyis mint középnemesség, úgyis mint kis nemesség, úgyis mint parasztság, elnyomott, eltaposásra ítélt erőtényező volt. Az igazság az, hogy ide idegeneket úgy telepítettek, hogy azok a magyarság tömegeit nieggyengirsék. Az igazság az, hogy amikor ide a mi derék és kitünö sváb polgártársainkat betelepítették, úgy telepítették be őket, hogy a magyar állam pénzén állították fel falvaikat, adtak nekik erős kisbirtokokat, megcsinálták tanyájukat, megvásárolták jószágaikat, beruházásaikat, t-öt még kutyát és macskát is adtak nekik. Amikor pedig a magyarok telepítéséről volt szó, a szegény magyar embernek saját magának kellelt mindent beszereznie. Ezt nem lehet elvitatni és ha a miniszter úr a magyar középosztálynak ezt a belső egészségtelen megoszlását nem kifogásolja, akkor szerintem nagyon rosszul ítéli meg a mai helyzetet. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En nem kifogásoltam, nem erről van szó.) Ha én véremben száz százalékosan is tót volnék, ami nem igaz, abban az esetben is kutya kötelességem volna a tősgyökeres magyarság érdekeit védelmezni. (Egy hang a jobboldalon: Mi is azt tesszük!) Tessék beismerni, hogy ebben az országban egyetlen nemzeti kisebbség van és ez a magyarság. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyan kérem!) Ma is így van. Tessék összehasonlítani a Budapest környékén lévő falvakat az ország határán lévő magyar falvakkal. Tessék összehasonlítani, ez az igazság, mert egy elnyomott nemzeti kisebbség van ebben az országban: a magyarság. (Ulain Ferenc: Hitvány nép volnánk, ha igaz volna!) Pedig ez így van. Ezzel szemben én csak érveket fogadok el. Tessék összehasonlítani a birtokmegoszlás statisztikáját a tiszta magyar vidékeken és a nemzetiségi vidékeken. Abban sincs igaza a miniszter úrnak, hogy a magyar parasztság nagyrészben idegen származású, mert túlnyomó részben tiszta magyar származású. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Éppen úgy, mint a középosztály!) Nem áll. A középosztályban kisebbségben van a magyarság, a parasztságban óriási többségben. Es ha a kunokat és a jászokat hozza fel a miniszter úr érvül, ezek török fajú népek, közeli vérrokonai a magyaroknak. Hála Istennek, az Árpádok sokkal különb urai, vezetői voltak a magyarságnak, mint a Habsburgok. Azok a magyarsággal rokon népeket telepítettek ide és mindenkinek, akiben még idegen vér van is, kötelessége az, hogy a tősgyökeres magyarság erejét gyarapítsa. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt mondja mindenki!) Ezt csinálni kell, nem elég mondani. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csináljuk is!) Ha pedig a miniszter úr a középosztálynak ezt az egészségtelen belső erőmegoszlását nem ismeri el és nem ismeri el, hogy az igazi magyarság faji értékei elsősorban a parasztságban vannak meg... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez kontradikció; vagy magyarok vagyunk, vagy nem!) Ez más probléma. Én magam is azt mondom, hogy a nemzet fogalma politikai fogalom, de azon belül mégis csak természetes dolog, hogy a honfoglaló magyarság elfoglalja minden helyen, minden pozícióban azt, ami őt megilleti, a maga természetes történelmi érdemeinél,
