Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 28 amelyet én a legdurvább és a magyar lélekhez nem illő sportnak tartok, mint például az ökölvívás, kaphatott tudomásom szerint 6000 pengő évi segélyt, akkor az aviatika is, amelynek idegenforgalmi szempontból, honvédelmi szempontból, a sportszerűség szempontjából olyan nagy jelentősége van a jövőre nézve és amely sokkal jobban illik a magyar lélekhez, mint ilyen erőszakos sport, megérdemli a támogatást (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Világbajnokaink vannak belőle!) A magyar aviatika is világhírt szerzett a magyar fiúknak és ezen a téren sokkal szomorúbb az állapot. Ezek az aviatikusok a legnagyobb elhagyatottságban állják azt a harcot, amelyet a magyar aviatikáért folytatnak. Az egyetemeknél és a klinikáknál meg kell említenünk egy szomorú statisztikai adatot, amely az utóbbi időkben mindinkább előtérbe lép. Ez pedig a rá,k rettenetes nagy terjedése, amellyel szemben az egyetemeknek és különösen az orvosi karnak erélyesebb fellépését és harcát kell kérnünk, mert a tüdőbetegségek statisztikája lassanként alászáll, de ezzel szemben a rák veszedelmesen halad előre és teszi tönkre nemzetünk egészségét. Hálásan kell köszönnünk a kultuszminiszter úrnak az állástalan diplomások érdekében végbevitt nagy akcióját. (Ügy van! Ügy van! a középen,) Itt azonban arra kell még kérnem a kultuszminiszter urat, ne engedje, hogy megszűnjék ez az akció, hanem azzal a súllyal, amellyel eddig is képviselte ezt a gondolatot, szíveskedjék tovább folytatni ezt az akciót annak az ifjúságnak érdekében, amelynek a miniszter úr a mentora és a vezetője. Itt egy gondolatot vagyok bátor ajánlani a kultuszminiszter úr figyelmébe. Ez pedig arra vonatkozik, hogy úgy vesszük észre, hogy bürokráciánkban meglehetősen elszaporodott a nőtlen, illetve agglegény tisztviselők száma. Én azt mondom, hogy 45 vagy 48 éven túl minden agglegény tisztviselőt, minden tisztviselőt, aki nem nős, akinek nincsen családi pótléka, nyugdíjaznék. Ezen a címen nagy megtakarítást tudnánk elérni (Helyeslés a középen.) és ezen a pénzen ismét fiatal tisztviselőket lehetne felvenni. Ajánlom a kultuszminiszter úr figyelmébe azt a gondolatot is, hogy a nőtlen tisztviselőkkérdésével kapcsolatban a fiatalok alkalmazása érdekében még azt is megtenném, hogy a nőtlen tisztviselők lakbérének 25%-át elvonnám és ezt az összeget is az állástalan diplomások elhelyezésére fordítanám. Mert — bocsánatol kérek — óriási differencia az, három-négy gyermekkel fenntartania egy lakást egy családos tisztviselőnek, vagy pedig nőtlenül lakni hónapos szobában. (Úgy van! Ügy van!) Az életnek ezt a nagy ténylegességét respektálni kellene a lakbérek megállapításánál is. T. Ház! Már Andreetti képviselőtársam megemlékezett arról a nagy misszióról, amelyet az én szülővárosmnak, Nagybányának festőkolóniája, a nagybányai festőkolónia teljesített a magyar nemzet művészetének történetében. A magyar Barbizon volt az első, amely a magyar művészet hírnevét kivitte a külföldre. Nagy művészeink: Csók, Ferenczy Károly, Ivánvi-Grüwald. Kernstock, lié thy. Torma és a többiek, az újabb, fiatal generáció mind innen indultak ki. Már a múltkor, amikor a képzőművészeti tanácsra vonatkozó javaslatot tárgyaltuk, voltam bátor fájó szívvel megemlékezni arról, mintha ennek az iskolának régi hírneve és a magyar művészetre gya'. illése 193U május 18-án, pénteken. 93 korolt befolyása szünőfélben volna. Amióta megszállott területre került ez a szép város, azóta a magyar fiúk nem igen látogatják, ellepték a más nemzetiségűek és bizony csak elvétve tudják innen Csonka-Magyarországról ezt a festőkolóniát felkeresni a fiatal művészgárda tagjai. Kérem a kultuszminiszter urat, hasson oda valami úton-módon, hogy ez a fiatalabb generáció látogathassa Nagybányát és adjon módot arra, — mint ahogyan a most folyó tárlatot is az ő agilitása szervezte meg — hogy egyszer egy nagybányai retrospektív kiállítással sikerüljön a magyar müvészettör ténelemnek ezt a nagy művészeti jelenségét ismét úgy odaállítani, nemcsak a magyar műpártoló közönség, hanem az egész világ elé, mint ahogyan az megérdemli. Én a kultuszminiszter úr jóindulatába ajánlom azoknak a műrészeknek támogatását, akikről itt szó volt. Itt a művész-özvegyekről is szót kell ejtenem. Itt van például a következő eset. Legutóbb egyik jeles művészünk, — szintén nagybányai származású — Gyügyei Nagy Zsiga távozott el az élők sorából. Az ő képei magukon viselik spanyol és brazíliai útjainak forróságát, az ő egész impresszionista lelkét. Itt maradt ennek a festőnek idős felesége kenyér nélkül, tele képekkel, amelyeket eladni nem tud, viszont megenni sem tud és semmi jövedelme sincs. Ez a művész-özvegy kérvényt adott be a kultuszminiszter úrhoz, amelyben minimális kegydij kiutalását kéri. Én bátor vagyok ëzt a művész-özvegyet, annak a művésznek özvegyét, aki külföldi viszonylatban is jelentős — spanyol és amerikai művészeti folyóiratok nagyon sok cikket hoztak az ő művészetéről — a kultuszminiszter úr jóindulatába ajánlani. Máskülönben a kultusztárca költségvetését a miniszter úr kultúrpolitikája iránti bizalomból elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől és középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Tauffer Gábor! Tauf

fer Gábor: T. Képviselőház! Mindenekelőtt köszönetet mondok a miniszter úrnak, hogy szíves volt ma megtartott beszédében kérésemre Ígéretet tenni arranézve, hogy a gyógyszerész kiképzés reformjával foglalkozni fog. Ez a speciális ügy az ország közegészségügyét nagyon közelről érinti és ha nem is igényelhet olyan nagy érdeklődést, amilyen más általános érdekű ügyeknek jár, azért mégis olyan ügy a gyógyszerészképzés reformja, amellyel itt a Házban foglalkoznom kell. A gyógyszerészkiképzés mai állapota és formája az 1912. évi rendeleten alapszik, amely a gyógyszerészkiképzésnek olyan keretet adott, amely ma már idejét multa, mert a gyógyszerésztudományokban olyan haladás történt, amelynek eredményei nem férnek bele a régi keretekbe, ennélfogva ezeket tágítani kell. Elsősorban a tananyag szempontjából kell evvel a kérdéssel foglalkoznom. A mai tananyagban nem találjuk meg a következőket, amelyek felvételét az új reform során azonban kérjük. Elsősorban hiányzik az analitikai kémia. Az analitikai kémiának jelentősége abban rejlik, hogy a Pharmacopia előírja^ a gyógyszerésznek a gyógyszer megvizsgálásának kötelezettségét, aminek célja, hogy a gyógyszertárból csakis a legkiválóbb anyagok kerülhessenek ki, olyanok, amelyek az előírásnak teljesen megfelelnek. Ezt a kémiai vizs^ gálatot azonban kellő alapossággal: analitikai kémiai tudás nélkül nem lehet elvégezni. Szükséges, felvenni a tantárgyak közé a