Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 28 doskodni arról, hogy legalább ideiglenesen állami pénzen állítsák be ezeket az erőket. Ez nem jelenthet olyan órási költséget, amelyen a magyar állam megbuknék, (tfarkasi'alvl Farkas Gézát Osztatlan iskolában 120 gyermek is van!) Üizek olyan kötelezettségek, amelyeket megkerülni nem lehet, amelyeknek teljesítése nélkül komoly művelődési politikát, magyar népnevelést csinálni nem lehet. Állítom, hogy egészben véve a magyar tanítóság magasabb szellemi, erkölcsi és magyar nívót képvisel, mint egészben véve a magyar középosztály. A tanítóság tehát megérdemli, hogy kicsit jobban segítsünk rajta és nyúljunk a hóna alá. Egyébként a miniszter úr törekvéseit ebben az irányban némileg ismerni vélem, és az az érzésem, hogy ezeken a bajokon rövidesen valóban segíteni is í'og, hiszen láthatta a miniszter úr, hogy minden párt részéről, az egész Ház részéről ebben a kérdésben teljesen egy nézten vagyunk. (Úgy van! a középen,) Még egyszer kérdést kell intéznem az igen t. miniszter úrhoz egy tekintetben, mert azt hiszem, hogy a magyar nép tökéletesebb nevelést és a tősgyökeres magyar népnek a középosztályba való nagyobb arányú fel juttatását tervbe kell vennie annak a miniszternek, aki Gömbös Gyulának, a volt fajvédő párt vezérének minisztere; de különben is — ahogy én az igen t. miniszter urat ismerem — nem hiszen, hogy elzárkóznék annak tudata elől, hogy a mi középosztályunk erőmegoszlása nem egészséges, és hogy nem éppen normális dolog az, hogy a honfoglaló magyarság ma-holnap egyre inkább kimarad a középosztályból. ( H Oman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter tagaáólag int.) A valóság az, miniszter úr, hogy ha a statisztikát nézzük, látnunk kell, hogy a középosztályon belül való bizonyos beltenyésztés révén folytonosan gyengül a magyarságnak a középosztályban való arányszáma. Ez elől a tény elől nem lehet elzárkóznh Ennek oka az, hogy a magyar parasztság ötven esztendőn keresztül mesterségesen el volt zárva a rossz kultúrpolitika, a rossz iskolapolitika révén és még megboldogult Klebelsberg Kuró gróf Kultúrpolitikája révén is attól, hogy nagyobb arányokban vigye be a maga tehetségét a középosztályba. A múltban, amikor még a magyar középosztály nem volt ilyen rendkívül nehéz helyzetben és nem állott olyan óriási történelmi feladatok előtt, mint ma, a szegény falusi parasztfiú mégis könnyebben tudott nagyobb gazdasági erejénél fogva, továbbá bizonyos alapok segítségével feljutni a magasabb iskolákba. De most mi történiki! Az alapok elsorvadtak. Ma egy szegény falusi parasztfiú feljutása a gimnáziumba jóformán teljességgel lehetetlen. Nemcsak a törpebirtokos és a nincstelen fiára vonatkozik ez, hanem az ötvenholdas gazdáéra is, mert az sem tudja kitermelni azt a pénzt, amely szükséges ahhoz, hogy a gyermekét iskoláztassa. És milyen messzire kell vinnie! Tarpáról el kell vinnie Debrecenbe a gyermeket, mert Csonka-Bereg megye 25 községéből osiaik egy községben van polgári iskola, az is magániskola és — mint már múltkor mondottam — 16 pengő a tandíj minden hónapban. Mondjuk, Debrecenbe eljut az a szegény fiú. Régebben a debreceni református egyháznak megvoltak a maga hatalmas iskolai alapjai. Nemrégiben az ország egyik legkiválóbb főigzgatója, Ady Lajos írt erről a kérdésről, hogy mennyire megvan nehezítve a falusi lakosság gyermekeinek bejuttatása a középis0. ülése 193A május 18-án, pénteken. 91 kólába és általában feljebb juttatása a középosztály felé az egyházak iskolai alapjainak elsorvadása nyomán. Igenis meg kell mondanom, hogy egy bizonyos osztályjellege van a mai iskolai rendszernek, ha ezen nem segítenek. (Büchler József: Ezt nem lehet tagadni.) Mert akármennyire megadták a nyers jogokat, az intézmények olyanok, hogy a falusi gyermek ha a világ legnagyobb zsenije is, csak egészen véletlen, ha följebb tud jutni a középiskolába és az egyetemre. Szeretném megkérdezni az igen t. miniszter urat, hogy a magyar nép mai gazdasági elnyomorodása és az említett alapoknak elsorvadása mellett milyen eszközökkel akar ezen a szörnyűséges hiányon segíteni. Szerintem az egészséges kultúrpolitikának alapja a szelekció, amelyről annyit szoktunk beszélni, de — sajnos — mindig csak felülről akarunk szelektálni, ami nem lehetséges. Az intézményeknek maguknak automatikusan kell szelektálniuk. A legegészségesebb szelekció az, hogy ha az ország minden rétegéből mesterséges válogatás nélkül, minden osztályból, minden felekezetből az értékes elemek szépen, könnyű szerrel felkerülnek. De amikor a magyarságnak a zömét, merem mondani a magyarságnak legnagyobb erkölcsi és szellemi értékét és erőtartalékát képviselő parasztságból nem tud feljutni a legtehetségesebb frú sem, ugyanakkor, amikor a középosztály gyermekei éppen vagyoni helyzetüknél fogva s az iskola közelségénél fogva, de sok mindenféle mesterkélt kedvezésnél fogva is sokkal kevesebb tehetséggel is felkerülnek középosztályi pozíI eióba; akkor nem beszélhetünk — igen t. Ház és igen t. miniszter úr — egészséges szelekcióról. Végeredményben Napóleonnak egész háborús stratégiája az egészséges értékszelekción alapult. Ha Napóleonnak abból a szűk katonai kasztból kellett volna válogatnia hadvezéreit, amelyet a katonai iskolák adtak rendelkezésére, akkor soha az ő nagy eredményeit el nem érte volna. Az ő zsenije abban nyilvánult, amiben Mátyás királyé is, hogy a nép minden rétegéből ki tudta szemelni az igazi tehetséget. Ma már ez sokkal nehezebb, mert sokkal nagyobb tömegekkel dolgozunk, de úgy kell megszervezni az intézményeket, hogy ez az egészséges szelekció önmagától megtörténhessék. Különösen ott, ahol százados vagy majdnem százados mulasztások vannak, mint a magyar parasztsággal szemben, kell intézkedésnek történnie az egészséges szelekció megvalósítására. Igen t. Ház! Egyébként alapvonalaiban annyira helyeslem az igen t. kultuszminiszter úr eddigi kultúrpolitikáját, helyeslem az ő elgondolásait, helyeslem az ő elindulását is bizonyos kérdéseknek okos megoldására, annyira látok bizonyos elfordulást népibb irányba a magyar kultúrpolitikában, szemben a múlttal, még a közelmúlttal is, hogy engem csak az akadályoz meg a miniszter úr tárcájának megszavazásában, hogy a kormánnyal szemben egészben véve bizalmatlansággal vagyok, különösen Kánya külügyminiszter úrral szemben száztíz százalékos bizalmatlansággal. (Élénk derültség.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kóródi Katona János! Kóródi Katona János: T. Képviselőház! ' Azt hiszem, valamennyien örömmel hallottuk