Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. nyerálnia helyét és érvényesülését az életben. A fiatal generációnak és azon túlmenően a fiatal magyarságnak, a magyar középosztálynak, a magyar munkásságnak, a magyar proletár ifjúságnak széles, százezres tömegei, a magyar föld népének új generációja mást, többet és nagyobbat akar. Méltóztassanak elolvasni a magyar szocialista paraszt filozófusnak, azt mondhatnám, paraszt zseninek. Veres Péternek az értelmiségi osztályokról írt ragyogó munkáját a Szocializmus legutóbbi számában, és ennek alapján meg fogja érteni a képviselő úr és mindazok, akik ebben a tekintetben azt hiszik, hogy nem időszerű dolgokat mondok, hogy túlhaladott mindez, hogy ezek a szellemi erők és dinamikus effektusok nincsenek meg, 'hogyan és miképpen gondoLkodnak a mélyben, ahonnan nem mindig hallatszanak ide a hangok, de mi azért vagyunk itt, hogy a mélységnek ezt a hangját vagy a ki nem mondott és a sajton keresztül megnyilvánulni nem tudó gondolatokat a közéletnek ezen a fórumán is képviseljük. (Weltner Jakab: Nagyon helyes! Csak bátran!) A fasizmussal és hitlerizmussal szemben legsúlyosabb megállapításunk az, hogy a fasizmus és hitlerizmus olyan társadalmi transzformáló állomás, amely a társadalmi és osztályfeszültség energiáit nemzeti és háborús feszültséggé alakítja át. A társadalmi és osztályfeszültségek megfelelő keretek között és megfelelő óvatossági intézkedések mellett, fair módon megvíva. előre visznek és felemelnek, A nemzeti ellentétek kiéleződése, a militarisztikus fegyverkezési versenynek az őrülete atomizál, rombol és az európai kultúrát és civilizációt végveszélybe dönti. A fasizmussal szemben mi a legmerevebb és leghatározottabb tagadás álláspontján vagyunk. Nem igaz az, hogy a fasiszta-rendszer a közösség érdekeit képviseli, (Farkas Elemér: Hanem?) nem igaz az, hogy megjavítja az életszínvonalat, nem igaz az, hogy egyenrangií tényezővé teszi a munkást a társadalom többi osztályával. Ellenben igaz az, hogy a fasisztarendszer a hatalom régi birtokosaival, a kapitalista osztályokkal a hatalom új birtokosainak kvótális egyezményét jelenti, hatalmi százalékos arányt teremt, és abban a pillanatban, amikor ez az új kiegyezés, ez az új százalékos hatalmi elosztási kulcs megvan, ennek árát csak a fizikai és szellemi munkásosztály adja meg jogokban, szabadságban, életszínvonalban egyaránt. Éppen ezért mondjuk mi azt, hogy ez az irány Magyarország számára a végzetes és katasztrofális veszedelmeknek az útja. Általában meg kell kérdeznünk, hogy merre halad tulajdonképpen Magyarország, merre is vezetik Magyarország hajóját. Nagy a köd, nagy a homály, nagy a bizonytalanság e körül. A kormányzat eszmeileg kétségtelenül a fasizmus szuggesztiója alatt van. Gyakorlatilag azt kell mondanom, igen gyakran az a benyomásunk, hogy az óliberális »laisser faire, laisser aller« elvét még soha ennyire nem imádták, mint nálunk Magyarországon, a jelenlegi óra uralma alatt. Mr. Tyler — sajnos, nekem is említenem kell — vigyáz arra, hogy Magyarországon ne történjék semmi, ami a Népszövetség finánckapitalista bölcseinek nyugalmát megzavarhatná. E szerint az elgondolás szerint Magyarország népének egyéb feladata és egyéb teendője nincs, mint kikoplalni és kivárni azt az időt, amikor egyszer talán a fennálló rendszer saját belső regenerálódó erejéből — amiben mi nem hiszünk — megjavul a helyzet. De nem hisznek ebben a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 19

SU. évi május hó 2-án, szerdán. 87 nagy demokratikus és kapitalista liberális országok sem, mert beavatkoznak, mert prooaikoznak, mert kísérleteznek. A ieggigantikusaDD ezek között a kísérletek közoit es legrokonszenveseDb is — amennyire kapitalista kísérlet lehet — a Koosevelt-téie, amely nem szem bei ordulást jelent a munkásosztállyal, nanem annak elismerését, s amely a gazaasagi. fellendülést a munkásosztály íogyasztokepessegenek növelésére akarja ielepitení. JNIaiunk Jtiuropaban a különböző fasiszta kísérletek mmaen ilyen meggondolástól, minden ilyen szanaektói menteseK, és való igaz, hogy nemcsak jogokban, nemcsak szabadságban, nemcsak emoeri méltóságban, hanem életszínvonalban es szociálpolitikai védettségben is mélységesen alatta maradnak a fasiszta országok munkásai a demokratikus kapitalista országok munkásainak. (JJgy van! Vgy van! a szétsoüaloldalon.) Politikai tekintetben pedig a helyzet az, hogy mi tulajdonképpen nem vagyunk egyebek, mint ahogy ezt a francia kormány félhivatalos lapja, a Le Temps egyszer kifejezte: »une menace utilisible«, egy hasznosítható fenyegetés a nagyobbnak, a nataimasabbnak, a világpolitikában új célokra törekvőnek, a háború utáni osztozkodásban magát megrövidítettnek érző olasz fasiszta iiatalomnak kezében. Hasznosítható fenyegetés, semmi más, és valóban nem felemelő szerep az egész ma élő magyar generáció, az idősebbek és fiatalabbak, a politikában szereplők és a politika porondjára csak ezután lépők számára az, hogy^ a liberális kapitalizmus számára kivárjuk és kikoplaljuk a jobb időket, a másik oldalon pedig, politikailag, az ütőkártya, az atu szerepét játsszuk, soha a mi részünkre, hanem mindig mások számára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Afrikai érdekekért!) A kormányzat szellemét ebben a költségvetési vitában, azt hiszem, tulajdonképpen Marton és Mecsér képviselő urak képviselték a leghívebben. Meg kell erre őszintén mondanom, hogy katonai térképeket rajzolni, városok, megyék topográfiáját felvenni nagyon könnyű, politikai térképet csinálni már sokkal nehezebb. Sok hiábavaló, nehézkes kicirkalmazás, sok taktikai ügyeskedés kell ehhez, és mindez nem elégséges, ha szuggesztív gondolat, valamely pozitív eszme kisugárzó hatalma nincs meg, már pedig ezt a kormányzat programmjában egyáltalán nem látjuk. Hallottuk itt a két nyilaskeresztes vezért is, és a véleményünk az, hogy szimbólumaikban és eszméikben csodálatos példáját adják annak, hogy a kereszténységet, a nacionalizmust hogyan lehet a legrosszabbul összekeverni. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Meg kell állapítanom emellett azt is, hogy ami az úgynevezett nemzeti szocializmus tartalmát illeti, ez bizony alig több, mint a szocializmus asztaláról lehullott csont és mócsing, a »hurrá-hazafiság« híg mártásával feleresztve. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hallottuk itt a kereszténység két tiszteletreméltó képviselőjét, Túri és Ernszt képviselőtársainkat. Távol áll tőlem, hogy őket, akik idősebb emberek is és a magyar politikában^ a rangjuk is más, nem tudom, milyen kritikával illessem, de meg kell tárgyilagosan állapítanom, hogy nem helyes, Ernszt képviselő úrnak az az elgondolása, hogy itt a társadalmi nyomor enyhítésére, vagy a beruházások céljára — a képviselő úr nem volt 13