Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
Az országgyűlés képviselőházának 270. vonarola hatása alatt elégettek. (Elénk helyeslés balfelől.) Mert erről van szó, nagy nemzeti értékek pusztulásáról, ha mi továbbra is olyan mértékben hanyagoljuk el a beruház zási politikát, amint az eddig történt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Utakba például milliókat fektettünk be, ellenben most a javítási költségekre olyan csekély összegeket adunk, hogy ezeknek a millióknak feltétlenül el kell veszniök. (Felkiáltások a baloldalon: Igaza van!) Nem gondolok, t. Ház, autóutakra. Ügy gondolom, hogy ha mi a budapest—szegedi utat befejeztük, akkor ezzel utak tekintetében igen nagy lépést tettünk idegenforgalmi szempontból is, (Ügy van! Ügy wan! balfelől.) ellenben mezőgazdasági érdekű utakra gondolok, amelyek a mezőgazdasági termelést a fogyasztópiacok közelségébe hozzák. Méltóztassanak megnézni, hogy például Budapesttől Bajáig a Duna balpartján elterülő, a Duna—Tisza közé eső terület milyen mostohán van vasutakkal és utakkal ellátva. (Zaj. — Elnök csenget.) De hogy ne rémítsem a pénzügyminiszter urat ilyen nagyarányú dolgokkal, itt van a földmívelésügyi miniszter úr, aki nálamnál is jobban tudja, hogy Szabolcsban, vagy éppen a kerületemben milyen utak vannak; a győröcskei út, a zsurki út, ahol mikor az esőzés beáll, heteken keresztül nem mehetnek ki a gazdák a faluból, s ahol télvíz idején ki van teljesen zárva annak a lehetősége, hogy az orvos meglátogassa a betegeket. T. Ház! Komoly vasúti beruházások 1913-ban voltak utoljára. Azóta a vasút a háború és a forradalom rablógazdálkodása folytán teljességgel kimerült és ez a nagy nemzeti kincs valójában készül veszendőbe menni. Vagy itt van a legfontosabb kérdés, az erdősítés kérdése. Az Alföldnek ennél fontosabb kérdése, szociális, gazdasági kérdése és külkereskedelmünknek is nagyobb kérdése nincsen. Vagy végül s méltóztassanak megengedni, hogy szóljak a telepítés kérdéséről, amelyről maga a miniszterelnök úr a pénzügyi bizottságban a miniszterelnöki tárca tárgyalásakor olyan lelkesítő szavakat mondott, úgy hívta fel az ellenzéket, mintaképpen állítva elébe, hogy ha komoly ellenzéki politikát akar követni, akkor telepítési politikát követeljen, hogy ezek titán nem marad más hátra, mint hogy ezt a felhívást az egységespárthoz, a pénzügyminiszter úrhoz intézze és akkor meg vagyok róla győződve, hogy ebből termékeny munka lesz. S most, ha még hozzáteszem, hogy a pénzügyminiszter úr nemcsak, hogy nem csinál beruházásokat, hanem hogy a magángazdaságokat is megakadályozzon abban, hogy beruházásokat teljesítsenek, mert nem fizeti meg azt a 60 milliót, amely árutartozásokért jár, magát úgylátszik a 14.000-es számú rendelet alapján a védettség állapotába helyezvén, holott ezekből az összegekből termékenyítő beruházások lehetnének, akkor gondolom, eléggé vázoltam azt a sivár képet, amely kötelességgé teszi ezeknek a kérdéseknek megoldását. A munkanélküliség számadataival operált a pénzügyminiszter úr. Mondanom sem kell, hogy nálunk munkanélküliségi statisztika nincsen, (Ügy van! balfelől.) mezőgazdasági munkanélküliségi statisztika egyáltalában nincs és ipari is csak annyi, amennyit a két szakszervezet, a keresztény, s a szociáldemokrata összeállít. (Ügy van!balfelől.) Merem állítani,—odavetőleges mérlegelés alapián találtam meg ezt a számot, nem tudom kellően alátámasztani — hogy mintegy 250.000 kétségbeesett, teljesen ülése 193U. évi május hó 2-án, szerdán. 75 munkanélküli ember lehet, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem szólva azokról, akik, bár foglalkoztatjva vannaik, de csak olyan rövid ideig, (hogy ez életük eltartására semmi tekintetben sem elegendő. Sehol a világon más orvosszert nem találtak, mint a beruházásokat- En végignéztem mindazokat a költségvetéseket, amelyeket Spanyolország, Itália, Belgium, Németország, Ausztria és Észtország az utolsó esztendőkben bemutattak parlamentjeinek, — már, ahol parlamentek voltak — és ezek az államok mind óriási összegeket fordítottak beruházásokra. Az Egyesült Államokban pedig három szervezet állíttatott fel, az egyik a Civilean Conservation Corps erdőkre, utakra, a másik a Public Works Administration és a harmadik a Civil Works Administration. Végül itt van Svájc, amely elvileg azt az álláspontot foglalja el a beruházások tekintetében, mint amelyet Imrédy Béla t. pénzügyminiszter úr, hogy tudniillik nem szabad beruházásokat eszközölni, de amikor ott a pénzügyminiszter ezt megindokolta, akkor elmondotta azt, hogy ennek a szempontnak fenntartása mellett ő az utolsó évben, 1933-ban a vasútra 92 millió frankot, kantonok és községek építési munkálataira 385 milliót, egyéb beruházásokra 150 milliót, összesen tehát 600 millió frankot fordított. Persze ezek a beruházások tisztára az előirányzatból, a mai előirányzás keretében nem hajthatók végre, mert az adóterhek már úgyis elviselhetetlenek és szerintem az adóterheknél, elsősorban a kisemberek adóterheinél további csökkentésekre van szükség. En a kisgazda házadó-terhét és közmunkaváltság-terhét szeretném csökkentetni és szükségesnek tartom, hogy a váltságföldek dolgában úgy, mint t. képviselőtársaim eddig is reklamálták, valami történjék. Végül szükségesnek tartom, hogy az az elv, amely már kezd a törvényhozásban érvényesülni, hogy tudniillik a kisgazdáik az adófizetéseknél 5 holdig, a védett birtokoknál pedig 10 'holdig bizonyos kedvezményben részesülnek, tovább terjesztessék ki, és pedig úgy, hogy az adókedvezmények legalább 10 holdig kiterjesztessenek és a gazdavédelmi kedvezmények legalább 20 holdig biztosíttassanak. Ennélfogva nem tartom lehetségesnek azt, hogy ez a költségvetési előirányzat keretében oldassék meg. Ez csak egy f/ kölcsön formájában lehetséges, .annak a jövő generációnak a megterhelésével, amely úgyis a legnagyobb mértékben fogja élvezni ezeket a beruházásokat. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De erre azt feleli jogosan a pénzügyminiszter úr, hogy hitelt csak feleslegekből lehet adni, nem lehet tőle azt kívánni, hogy pénzt csináljon, hogy az infláció útjára lépjen. Ebben százszázalékig igaza van a pénzügyminiszter úrnak, és valóban én volnék a legutolsó, aki tőle ezt követelné. A leghatározottabb mértékben kell, hogy az egész Ház szembeszálljon azzal a divatba jövő proudhoni elvvel, hogy államhitelt minden állampolgárnak. Ellenkezőleg, itt tudatában kell lenni anna-k, r hogy a pénzkreáció nem esik az árukreáció fogalma alá; ha több selymet, több cementet, több vasat produkálnak, ez több értéket jelent de ha folyton nő a pénz mennyisége, ez nyilván kevesebb értéket jelent. Azonban a két véglet között: a között, amelynek politikáját követjük s a között, amelyet vázolni szerencsém volt, vannak olyan
