Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. képeznek, egy egész életre való stúdiumok, úgy, hogy azokhoz laikus ember soha konyítani nem fog. Ma már az a helyzet a múlttal szemben, hogy ha egy ember bejön a községházára, akkor nem azt kérdezik tőle, hogy mennyit kíván fizetni, hanem azt kérdezik, hogy mennyi pénzt hozott, azt aztán elveszik tőle és elszámolják. Ennek a kaotikus helyzetnek és ennek a bizonytalanságnak, amelynek szintén nem volna szabad előfordulnia, van aztán még egy káros következménye, melyet szintén gyakran látunk. Az egyes adózók adóinak rendezésével valamelyik községi alkalmazottat megbízzák és ezekből a megbízásokból Biharmegyében éppen a legutóbbi esetben két községben, két községi alkalmazottnál igen •súlyos sorozatos sikkasztási esetek derültek ki. Igen t. Ház! Ezeknek a hiányoknak, amelyek, hangsúlyozom, jórészt a háború és Trianon szülöttjei, a felsorolását sokáig lehetne folytatni. En inkább a kirívóbb és a közérdek szempontjából fontosabb részleteket kívántam kiemelni. Ezek a felemlített bajok látszólag miniatűrök, mozaikdarabjai egy válságnak, de összerakva szomorú kórképét tüntetik fel, egy szenvedő országnak. Annak előrebocsátásával soroltam fel ezeket a bajokat, hogy magam is tudom, miszerint ezeket egyszerre orvosolni, különösen a mai helyzetben nem lehet. Kérésem is csak odairányul, hogy ott, ahol lehetőség nyílik rá, 'méltóztassék az igen t. kormánynak a bajok orvoslása során ezeknek a felemlítetteknek elsőbbségi sorrendet biztosítani. En a költségvetés alapvető részeit nem érintettem. Abban, hogy felsorolásomban inkább részletekkel foglalkoztam, implicite benne foglaltatik az, hogy a kormány pénzügyi- és valutapolitikájával egyetértek. Az igen t. tóioldalról vád gyanánt elénk tárt Tyler-jelentésében csak azt látom megállapítva, hogy a konstatált helyzet okai a trianoni adottságok, tehát nem könnyen, máról-holnapra eliminálható efemer jelenségek. Meg kell állapítanom Eakovszky igen t. képviselőtársammal szemben, hogy a Tyler-jelentés megállapításai nemcsak az igen t. Eckhardt képviselő úrnak a jelentés kiadása előtt elmondott beszédében, hanem a pénzügyminiszter úrnak még előbb elmondott expozéjában is benne foglaltatik. T. Képviselőház! Mivel a költségvetést a helyzetnek megfelelően óvatosnak látom, mivel osztozom Mecsér András igen t. képviselőtársamnak abban a találó megállapításában, hogy abban a haladási folyamat szimbolizálva van, mivel újabb lépéseket látok a nemzeti munkaterv megvalósítása felé és mivel nemcsak jószándékot, hanem tetteket is látok a kormány részéről, ezeknek a tetteknek korlátait megértve és akceptálva, a kormány iránti teljes bizalmam kifejezése mellett a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gróf Esterházy Móric. Gr. Esterházy Móric: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam beszédét és a beszédében kidomborított szociális és gazdasági gondolatokat, mondhatom, igen nagy élvezettel és okulással hallottam, annyival is inkább, mert tudom róla, hogy azokat a tapasztalatokat és elveket, amelyeket előadott, a közigazgatásban a néppel való közvetlen érintkezés útján szerezte. Hosszasabban ülése 193

If,, évi május hó 2-án, szerdán. 61 nem is akarok az ő beszédével foglalkozni, illetőleg nem_ akarom azt kommentálni. A magam részéről kijelentem, hogy majdnem teljes terjedelmében csatlakozom ahhoz, amit ő a védett birtokok tekintetében mondott és azok a hátrányok, amelyekre ő rámutatott, nemcsak az Alföldön, hanem másutt is fennállanak ugyanazokra a kategóriákra nézve, amelyeket ő megemlített. Hogy azonban tárgyilagos legyek, — amiről a kritika gyakorlásánál nem szabad elfeledkezni — azt ajánlom az igen t. kormány figyelmébe is — az egész gazdavédelem, a gazdaadósságoknak nemzetközi valutában is értékes szabályozása elkésett. Elkésett pedig körülbelül 3—4 hónappal. Méltóztassanak elképzelni azt, hogy ugyanezek a rendelkezések már augusztusban vagy szeptemberben is életbeléptethetők lettek volna, akkor, amikor a gazdák még nagy termelési feleslegek felett rendelkeztek, amikor az egész évi berendezkedést és számítást megcsinálhatták volna. Amiatt azonban, hogy augusztusban, szeptemberben még nem igen volt tudott dolog a vidéken az adósok nagy részénél, hogyan és mikor szabályozzák ezt a kérdést, s közben múlt az idő és készletük egy részétől természetesen megszabadultak, állott elő részben helyzet, amire igen t. képviselőtársam is nagyon helyesen rámutatott. Azt hiszem, hogy a jelenlegi körülmények között további kéthónapi respirium nem válna sem az egész koncepciónak, sem pénzügyi helyzetünknek, sem hitelképességünknek hátrányára, ellenkezőleg, ha most az aratás előtt szigorú rendszabályokat tennénk folyamatba, ez inkább hátrányos lenne úgy a további termelés, mint hiteléletünk egyéb vonatkozásaira is. Ami az állami költségvetést illeti, ^minthogy annak szorosan vett pénzügyi részéről a sajtóban és különösen a zárszámadási bizottságban már nyilatkoztam és igénybevettem igen t. képviselőtársam idejét és türelmét, ez alkalommal a költségvetéssel kapcsolatosan csak egypár inkább közgazdasági természetű megjegyzést kívánok igen röviden tenni, hogy azután felszólalásom második részében — szokásom ellenére — két politikai kérdéssel is foglalkozzam. Ha a deficitet nézzük, akkor ha tárgyilagos bírálatot kívánunk gyakorolni, nem zárkózhatunk el az elől a tény elől, hogy a deficitnek számottevő része tulajdonképpen a költségvetésnek nem a közigazgatási, hanem az üzemi részénél jelentkezik. Azoknál az üzemeknél jelentkezik, amelyeknek rentabilitása, illetőleg deficitje elsősorban és sokkal inkább függ az általános gazdasági konjunktúrától. mint magának a költségvetésnek közigazgatási része. E tekintetben igen megszívlelendőnek tartom a Népszövetség főbiztosának azt a megállapítását, illetőleg azt a kérdését, amelyet legutóbbi jelentésében olvasok, hogy az a javulás, amelyet a gazdasági élet tekintetében észlelhetünk, tulajdonképpen az általános gazdasági helyzet bizonyos javulására vezethető-e vissza, vagy pedig elsősorban és főleg a múlt évi rekordtermésre. Nézetem szerint ebben a megállapításban igen sok rejlik úgy a múlt bírálata, mint a jövő mérlegelése szempontjából. A másik megjegyzésem a kivitelünkre vonatkozik, amelyre elég sokat hallottunk itt hivatkozni. A magam részéről abszolúte nem akarom kicsinyelni azokat az eredményeket, amelyeket a jelenlegi kormány kivitelünk fejlesztése tekintetében fel tud mutatni és nem akarom kicsinyleni azokat az eredményeket