Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának Azt is látom, hogy ma, már azok oldalán is; akik eddig — nem tudom, objektív szempontból-e, vagy pedig bizonyos szubjektív szempontok által vezettetve — ennek a kérdésnek a megoldása ellen voltak, ez álláspontjuk tekintetében változás észlelhető. Nem akarok a miniszterelnök túr egy legutóbbi nyilatkozatára célozni, mert ez olyan helyen történt, hogy az ember azt nem használhatja fel, azonban itt volt az ebben a kérdésben velünk a legmerevebben szembenálló képviselőtársunk, Berki Gyula, aki múltkor költségvetési beszédében mar azt mondta, hogy a restauráció, a legitimizmus kérdése olyan fegyver, olyan adu, olyan ütőkártya a magyar nemzet kezében, amelyet kiadni nem szabad és amelyet értékelni kell, mert értékesíteni lehet. Ha az ellenfél oldaláról jön a belátás, én sohase utasítom vissza, és nem mondom, hogy: aha, te most ráébredtél erre, miért nem gondoltál erre korábban. Ellenkezőleg, épj>en ma, éppen ezekben a súlyos időkben még a legnagyobb ellenfelemmel is, ha becsületes, őszinte meggyőződés vezeti rá őt a másik útra, szívesen kezet fogok és kezet szorítok, mert nekem az a meggyőződésem, hogy vagy megcsinálható ez az ország érdekében, vagy nem. Ha nem csinálható meg, nem fogunk ösz~ szeveszni rajta, de ha megcsinálható — és felelősek vagyunk ma ezért mi, az egész parlament és az egész kormány — úgy. hogy ezzel nemcsak a korona restaurációjáról, hanem az ország restaurációjáról is szó lehet ebben a vonatkozásban, ha ez igenis erre eszköz, akkor ezt az eszközt meg kell ragadni és nem szabad az2 skartba téve úgy tenni, legalább is a külföld felé, mintha ez bennünket abszolúte nem érdé kelne. Több külföldi újságíróval beszélgettem erről a kérdésről és azt mondották: hát uram, önöknél ez a kérdés abszolúte nem fekszik szőnyegen, néhány privát társaságban beszélnek erről, de a magyar nemzetet közelebbről ez í. kérdés nem érinti, holott pedig az a veszedelem fenyegethet bennünket, hogy másutt, más oldalon előbb fog megtörténni a restauráció. Igen t. Ház! Még egyet vagyok bátor befejezésül az igen t. Ház szíves figyelmébe ajánlani. A múltkor láttam egy térképet, ahol színezéssel az tárul a szemünk elé egy grafikonon, hogy Magyarország gazdasági szempontból lecsúszott a Balkánra, mert az alacsony mezőgazdasági árak és a magas ipari árak, — sajnos — gazdaságilag ezt jelentik. Ebbe mi nem nyugodhatunk bele, mert a mi helyünk igenis Nyugaton van, ahogy 1000 esztendővel ezelőtt Szent István nekünk megmutatta. Es nem tudok egyetérteni azzal a gondolattal, amely mindig Kelet felé kokettál és Kelet felé mutatja meg nekünk az utat. Éppen, mert •agrárország vagyunk, nekünk csak Nyugat felé lehet az utunk, mert Kelet felé legfeljebb gyáripari szempontból lehetnek messzebbmenő érdekeink, de agrárius szempontból csak a nagyobb fogyasztóképességű és a jobb áru után törekvő Nyugat felé mehetünk. Ez nemcsak katolikus szempontból érdek, hanem — ez meggyőződésem és hitem — az összes nyugati egyházak szempontjából is, mert a református, luteránus egyházak is a nyugati egyházak sorába tartoznak. Ezeknek is vállvetve kell velünk együtt törekedni arra, hogy az országot megtartsuk a Nyugaton, nemcsak a politikai, hanem gazdasági érdekeink szempontjából is. Az egyik oldalon azt látom, hogy új vallások, új világnézetek alakulnak^ ki, amelyek szemben állnak a kereszténységgel, Keleten KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. 269. ülése 19 3 A május 1-én, kedden. 53 pedig a pravoszlavizmus fenyegeti a mi ezeréves létünket és fenyegeti a nyugati egyházak létét is. Nekünk igenis itt Európa közepén a Nyugathoz kell tartanunk, és ezért, csakis ezért — nem azért, mert az embert valami szervilizmus vezetné — ajánlom a restaurációt. Nem azért ajánlom, mintha az ember hajbókolni akarna trónok és trónok birtokosai előtt, sohasem, mert meggyőződéssel mondom, — és elhihetik nekem — hogyha el fog következni az az idő, amikor ismét itt fog ragyogni Szent István koronája, és a korona kormányzata fog olyat cselekedni, ami népemmel szemben való, én leszek az első, aki szembe fogok szállni még a koronával is. Amikor azonban meggyőződésem az, hogyha már királyság ez az ország, és a királyságot akarjuk megtartani, hogy az ezeréves alkotmányt is megtarthassuk, akkor más, mint legitim restauráció nem lehetséges. Minthogy a kisemberek pártján állok és minthogy agrárius vagyok, és mert szeretném, ha a milliók felemelkednének, hogy legyen egy objektív mérlegnyelv ebben az országban és ebben a Dunamedencében, amely 1 egyformán fog igazságot szolgáltatni felfelé és lefelé egyaránt, ennek a jegyében, azért, mert ma sem gazadságilag, sem politikailag nem látom azt a vonalvezetést, amely e célok felé vezetne és vinne bennünket, s amely az egyetlen kivezető út volna, nem tudom elfogadni ezt a költségvetést. Mégis azt vagyok bátor mondani, hogy lehetséges, hogy eljön az idő, — és rövidesen el kell jönni — amikor minden igaz magyar ember megtalálja a kibontakozás útját. Teljes szívvel és lélekkel csatlakozom Eckhardt Tibornak ahhoz a felfogásához, hogy méltóztassék egy becsületes, tisztességes választójoggal jönni a nemzet színe elé, ezt elfogadva kijönni a nép elé és egy új programmot, egy új életet hirdető programmât hozva, kérni a nép bizalmát. Az az új parlament, amely majd a nép bizalmából fog idejönni, majd tettekkel kell hogy bebizonyítsa, hogy méltó a nép bizalmára. Amikor ma mindenütt máshol megtalálják azt az utat, ahol a becsületes, tisztességes, jószándékú igaz hazafiak megtalálják egymás kezét, az a meggyőződésem — és nem kokettírbzok, mert ezt mindnyájan egyformán érezzük szívünkben — hogy csak egy út van, amelyet azt hiszem, képviselőtársam velem együtt szintén helyesnek tart: méltóztassék a titkos, becsületes választójogot idehozni, a Házat feloszlatni és az új választásokat kiírni. Majd az új parlamentnek módja lesz mindezeket a kérdéseket és problémáikat közmegnyugvásra megoldani. . Mivel azonban ezt az új szellemet a mai költségvetésben nem látom és nem látom t megvalósulva azt az líj rendszert, azt az új stílust, amelyet i az igen t. kormány ígért, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps balfelöl. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Molnár Imre! Molnár Imre: T. Ház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel, kérem beszédem elmondását a holnapi napra halasztani. Elnök: Méltóztatik a Ház a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezte. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. ' Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülé&ét i holnap délután 4 órakor tartsa, és annak aapl8