Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának metországban 22 kilogramm, Csehszlovákiában 26 kilogramm, Romáiniában 5 kilogramm, Bulgáriában 4-8 kilogramm, az S. H. S.-államban 6-1 kii ograinm, Lengyelországban 10"3 kilogramm és Szovjetoroszországban ugyanannyi, mint nálunk: 9-2 kilogramm. Csak kuriózumként említem meg. hogy Hawaiban a legna gyobb az évi fogyasztás: 84*6 kilogramm. (Gr. Sigxay Antal: Az nádcukor!) Felteszem azt a kérdést, — azt hiszem, Lukács Béla igen t. képviselőtársam is rámutatott, — hogy mivel Magyarországon körülbelül 1,100.000 gyermek jár elemi iskolába és polgári iskolába, — a legszegényebb néprétegek gyermekei ebbe a két iskolafajba járnak, — nem lehetne-e az exportcukorból ezeknek 16—20 filléres áron havonként és fejenként egy kilogrammot rendelkezésre bocsátani? Még mindig jobban értékesülne így a cukor, mert hiszen odakint 7 fillérért adom el s amellett ez évi 11 millió kilogramm többtermelést jelenthetne, ami 1100 vagont tesz ki; ez körülbelül 10.000 hold répa termelésnek felel meg s ennek a 10.000 holdnak megmunkálása 520.000 munkanapot jelent. Hány munkanélküli mezőgazdasági munkás tudná ebből meg keresni a maga kenyerét ! Másik megjegyzése a pénzügyminiszter úrnak az volt, hogy — rámutatva ezekre a padsorokra, ahol a független kisgazdapárt, az agráriusok ülnek — ezt az oldalt bizonyos lenézéssel — (Farkasfalvi Farkas Géza felé): téged is, Géza bácsi! — tudatlanoknak nevezte el. Én a pénzügyminiszter úrnak ezzel a kijelentésével egy gyűlésen foglalkoztam és in der Hitze des Gefechtes valami olyasmit mondtam: eddig a tudósok kormányozták a világot és az országot és csődbe került az egész világ; hadd jöjjenek azok a tudatlanok -— természetesen idézőjelben mondtam ezt — hátha jobban meg tudják csinálni a dolgokat. Hiszen a pénzügyminiszter úr jelenlegi gazdáját és pártját valamikor politikai baromorvosoknak keresztelték el és íme, most mégse fordult fel az ország. Ha egyszer odajönnek a tudatlanok, hátha még jobban, még bölcsebben és okosabban fogják intézni a dolgokat. Előttem szólott képviselőtársam a telepítésről is beszélt néhány szót. Az ellenzéki oldalról már unos-untalan rámutattunk ennek a kérdésnek sürgősségére és fontosságára, eddig azonban sajnos, tervezeten kívül mást még nem láttunk és nem tapasztaltunk. Rámutattunk már arra is, hogy adóhátralékokban és illetékhátralékokban is igénybe lehetne venni azokat a földeket, amelyeket azután telepicés coljaira fel lehetne használni. Ezzel r kapcsolatban bizonyos oldalról szeretik fél téglával verni nem is annyira a maguk,'mint inkább a kisemberek mellét az ő védelmükben, onnan bennünket azzal vádolnak, hogy nem vagyunk eléggé radikálisak a földbirtokpolitikának a sürgetésében. Én ezzel a kérdéssel igen csínján bánnék, naj gyón csínján. Ebben a kérdésben az evolúció híve vagyok, a folyamatos telepítési akciónak, nem pedig a radikális, nyakló nélküli, fejjel a falnak menő politikának. De ha már radikális legyen valami, akkor azt kell mondanom annak az 'igen t. politikai frakciónak, hogy necsak a földbirtokpolitikában, hanem a nagy kapitálissal, a nagy tőkével szemben is legyünk radikálisak, mert radikális földbirtokpolitikát a nagy kapitalizmus kérdésének radikális megoldása nélkül nem lehet csinálni. Nekem az az érzésem, hogy bizonyos oldalról azért tolják előtérbe a földbirtokpolitikának sürgős el intézési?, ülése 193Jf május 1-én, kedd&n. 51 sét, hogy eltereljék a figyelmet a még súlyosabb és bántóbb sebről, amelyet az idéz elő, hogy a nagy kapitalizmus itt ül a dolgozó néposztályok nyakán. Ezzel bennünket nem tehet félrevezetni, mert az első oldalon verni a mellet a földbirtokpolitika mellett és hátul leközölni a nagybankok évi jelentéseit, ezt nem tartom radikális politikának. Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt beszédemet befejezném, (Halljuk! Halljuk!) foglalkozzam a kormány külpolitikájával. (Gr. Sigray Antal: Ez érdekes!) Megmondom őszintén, hogy a múlthoz képest a külpolitikában nagy haladás tapasztalható. En örülök, hogy itt tisztelhetem Berettyóújfalu nemes követét (Egy hang jobbfelől: Éljen!) — én is azt mondom, hogy éljen, mert derék, kedves jó magyar úriember — de ő biztosan hallotta a berettyóújfalusi piacon, amikor a miniszterelnök úr azt mondotta: Mit akarunk mi itt folyton azzal az Ausztriával? Két rongyos tarisznya, ha össze is tesszük, nem sokat ér. Ugy-e, emlékszünk ráf Es hála Istennek, a miniszterelnök úr revideálta álláspontját. (Gr. Sigray Antal: Sokszor! — Fenyő Miksa: Abból lehet jó!) Én nagyon szeretem ezeket a revíziókat és az olyan embereket, akik hozzáidomulnak és alkalmazkodnak a szükségszerűséghez. (Egy hang a jobboldalon: Az államszövetségre mondta ezt!) Hogy ebből mi fog keletkezni, annak tudói nem vagyunk, sem a képviselő úr, sem én. Azt a koncepciót, amelyet a miniszterelnök úr a római tárgyalások folyamán levetített, s amelyről tudomást szereztünk, a legnagyobb szimpátiával, melegséggel üdvözlöm és köszöntöm, mert ezt végleges helyeztnek nem tekintem, hanem csupán kiindulópontnak és pedig nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is csak kiinduló pontnak tekintem. Mert gazdasági szempontból — egészen őszintén megmondom — nem vagyok teljesen kielégítve. Május 15-ike még elég messze van, még két hét van hátra, de ma emelték fel éppen az állatexport vámját duplájára. Igaz ugyan, hogy mi ugyanakkor a citrom és narancs vámját emeltük, de ez mellékes, amikor az állatexport vámjának felemelése pl. egy ötmázsás marhánál 10—12 pengőt jelent, ami nemcsak a kisembernél, hanem nagygazdánál is óriási differenciát képez. Mondom tehát, hogy gazdasági szempontból nem vagyok teljesen kielégítve és megnyugodva a kérdésnek ilyetén rendezése tekintetében. De, amint ez politikai vonatkozásban is csak kezdet, éppen úgy kezdetnek nézem gazdasági vonatkozásban is. Politikai szempontból le kell szögeznem, hogy igenis Olaszország és élén Mussolini volt az, aki bennünket kiemelt az elszigeteltségből, és ezt a megállapítást minden más megállapítással szemben tartanunk kell. Azonban a Képviselőháznak és a magyar kormánynak — s én úgy érzem, a magyar Képviselőháznak inkább, mert sokkal szabadabban nyilatkozhatok meg, mivel a kormányt sok mindenféle más szempont feszélyezheti, de bennünket nem feszélyezhet más, csak a magyar lelkiismeretünk és meggyőződésünk r

— kifejezésre kell juttatnia azt a meggyőződésünket, — nekem legalább az a meggyőződésem — hogy ha Olaszországnak szüksége van Magyarországra, — mert nemcsak nekünk van szükségünk Olaszországra, hanem Olaszországnak is szüksége van egy biztos, hatalmas és gazdaságilag megalapozott Magyarországra — akkor méltóztassanak megadni a gazdasági feltételeket is ebből a szemt pontból. (Helyeslés.) 7*