Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

502 Az országgyűlés képviselőházának í igazgatási összkiadásaival, vagyis megnézzük, hányadrésze az igazságügyi tárca ma az egész költségvetés általános közigazgatási összkiadásainak. Ha a legutóbbi négy-öt év statisztikáját veszem, — ezeket annakidején mindig összeállítottam — a következő érdekes adatokat állapíthatom meg. 1931—32-ben az igazságügyi tárca költségvetése az összköltségvetésnek 4'74%-át tette ki, 1932—33-ban ez már 4-46 %-r a csökkent, az 1933—34. évi költségvetésben 4-41%-ra, az ideiben pedig 4-38% -ra. Vagyis megállapítható, hogy az igazságügyi tárca kiadási összege folyton — ha nem is nagymértékben — csökkenő arányban van a költségvetés összkiadásaihoz. Ez azt jelenti, hogy abban a szomorú versenyfutásban is, amely a takarékosság egyébként dicséretes, de nagyon sokszor vérbe-húsba vágó versenyében jelentkezik, bizony vezetőszerepet foglal el a tárca. Hogy mégsem olyan kedvezőtlen a kép, mint amilyen lehetne, annak az az érdekes oka van, hogy ennél a tárcánál a most következő költségvetési évben a nyugellátási tételek más képet mutatnak, mint általában a költségvetésben. Mint bölcsen méltóztatnak tudni, a nyugdíjak tétele ma talán a legsúlyosabb, a legnehezebb és legbetegebb tétele az egész költségvetésnek. (Ügy van! jobbfeiől.) Még pár évvel ezelőtt is lényegesen kisebb volt az össznyugdíj'ak arányszáma a mostaninál. Megnéztem a békebeli költségvetések tételeit, — sajnos, a költségvetések rubrikái és rendszere nem teljesen azonos, állandóan változik és ezért minden ilyen összehasonlítás bizonyos fokig sántít — megállapítottam, hogyaz akkor alig egy-két százalékot jelentő nyugdíjakkal szemben a háború után rövidesen 10—14—15—16% -ot kaptunk. Ez azt jelenti, hogy az állam összkiadásainak ennyi százaléka megy nyugdíjra és ez a százalékszám, sajnos, még mindig növekszik. Még a tavalyi évivel szemben is tovább 2% növekedést találunk és

1 ma 20'8% az a szám, amely ezt az arányt kifejezi. Ez azt jelenti, hogy minden 5-ik adófillér, sőt annál is több nyugdíjra megy, ami borzasztó súlyos körülmény. Ez egymagában véve is kellőképpen jellemzi azt a helyzetet, amelyben a magyar kormány van, amikor a költségvetést összeállítja. (Ügy van! jobbról.) r De nem tanulság nélküli mi az összehasonlítás sem, amely arányba akarja hozni a költségvetésnél az összes személyi kiadásokat az úgynevezett dologi kiadásokkkal. Ez a szám — sajnos — évről-évre nő. Már akkor nagyon sírt a parlament, amikor ez az arány az 50% fölé emelkedett. Most azonban nagyon közel áll már a 60%-hoz, pontosan 59%. Valóban nagy és nehéz kérdés, vájjon meddig tart még ez az evolúció. A dolog tudniillik úgy áll, hogy a személyi kiadások legterhesebb része, a nyugdíj, még hosszú éveken keresztül nemcsak állandó lesz, hanem még emelkedő tendenciát is fog mutatni. Kétségtelen, hogy ilyen tárcánál, mint az igazságügyi .tárca, ahol a személyi kiadások' amúgy is preponderálnak, ez a körülmény a költségvetésben rendkívüli mértékben fog latba esni.^Meg kell említenem, hogy az igazságügyi tárcának legsúlyosabb kiadásait a többi tárcákhoz arányítva még mindig a személyi kiadások jelentették. Ma is 86 2%-ot tesznek ki a nyugdíjak és a tényleges tisztviselők összes illetményei, ami első pillanatra igen nagy szám. Ha azonban az előző éveket vesszük. lényeges eltolódást itt nem látunk. 8. ülése 19 3 A május 16-én, szerdán. Ezek voltak azok a talán száraznak látszó, de szerény nézetem szerint igen súlyos tanulságokat tartalmazó adatok, amelyeket a tárca tisztán financiális ismertetésénél szükségesnek tartottam előadni. Talán még csak egy számot leszek bátor megemlíteni és ez a létszámcsökkentésnek bizony szintén súlyos és gyakran káros szociális következményekkel járó tétele. A miniszter úr az indokolásban megemlíti, hogy annak ellenére, hogy — amint a rubrikákból megállapítani méltóztatnak — a tárca majdnem minden egyes címnél elérte a normálstátust, a most következő évben még mindig 187 állással kevesebbet vett fel a tárca, úgyhogy ez a szám itt mint az összlétszám redukciója is jelentkezni fog. Rátérve a tárcához tartozó intézmények funkcionális ismertetésére, természetszerűleg először a központi igazgatással kell kezdenem. Alig lehet ennek a működésnek kifejezőbb ismertetése, mint azt, amit a tárca költségvetésének indokolása mond, amikor azt mondja, hogy főfeladat az igazságszolgáltatás szervezetének és működésének színvonalát megőrizni, sőt a lehetőség szerint emelni, e mellett azonban szigorúan alkalmazkodni az állampolgárok teherviselőképességéhez. Nem könnyű feladat ez, mert egyfelől a kiadásokat csökkenteni, másfelől az igazságszolgáltatás feladatait fokozottabb mérvben megoldani: bizony, bizony igénybe veszi e központi igazgatás minden ágazatának minden tényezőjét. Azt hiszem, nemcsak mint előadó, hanem mint jogász is tartozom annak megállapításával, hogy az^ igazságügyminisztérium központi igazgatásának működése mind az elmúlt évben, mind a régmúlt években is minden tekintetben kiváló volt és megfelelt annak a nehéz hivatásnak, amely reá várt az általános igazgatás, nemkülönben a kodifikáeió terén. (Kabók Lajos: Elég drága igazság ez!) Rátérve már most az igazságügyminisztérium tulajdonképpeni feladatára, engedjék meg nekem, hogy ezúttal rámutassak arra a rendkívül^ sok irányú, komplikált, nagy felelősséggel járó és elsőrendű munkára, amely ennek a szervnek feladata. Nemcsak az igazságügyi szervezet és ügyvitelének vezetése vár erre a minisztériumra, hanem a büntető törvénykezésnek ,

r a börtönügynek, a gazdasági ügyek ellátásának, a magánjognak, a nemzetközi jognak, a jogi vélemények alkotásának és végül — mint már előbb bátor voltam érinteni — a jogszabályalkotásnak oly nagy terhét viseli ez a központi adminisztráció, hogy valóban az ottani redukált személyzet teljes erejének megfeszítésére volt szükség, hogy ezeknek a feladatoknak eleget tehessen. Az előadók feladata semmikép sem lehet az, hogy^ itt az igazságszolgáltatás politikáját, kvázi jövőjét ismertessék. A szereposztás az igazságügyminiszter urak és az előadók között régóta az, hogy az előadók retrospektív, visszatekintő munkát végeznek, beszámolót tartanak és lehetőleg tartózkodnak attól, hogy az igazságügyi politikáról nyilatkozzanak, mert ez szorosanvéve az igazságügyi tárca mindenkori vezetőjének a feladata. Éppen ezért meg kell elégednem azzal, hogy egészen röviden megjelöljem, mi volt a kodifikatorius tevékenység, amelyet az igazságügyminisztérium az elmúlt esztendőben kifejtett. Négy törvény volt szigorúan igazságügyi vonatkozású, amely azóta, amióta legutolsó al-