Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

( • Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 193% május 16-án, szerdán. 497 kezik a német nácik és az osztrák kormány között. Nem értem egyáltalában, milyen alapon mondja a miniszter úr, hogy a német kormány és a Dollf uss-kormány között barátság vagy megegyezés készül. (Kánya Kálmán külügyminiszter: Stahremberg mondta ezt!) Ezt elsősorban Dollíuss kancellár úrtól kellene megtudni. (Kánya Kálmán J/iilügyminiszter: Stahremberg mondta ezt!) Ha Stahremberg mondta is, igen t. miniszter úr, akkoris. csak olyan kormány, amely tisztán látja és be is ismeri, hogy az osztrák-német kérdés nem belső német-osztrák kérdés, hanem európai kérdés, helyezkedhetik arra az álláspontra, amelyre a miniszter úr. Aki azonban állandóan azt mondja^ hogy nekünk nem szabad beavatkoznunk, attól azt kell kérdeznem: miért avatkozik a miniszter úr pro ebbe a kérdésbe? Mi szükség van erre ma, különösen akkor, amikor a német kormány és Jugoszlávia között olyan erős politikai és gazdasági közeledés történik, sőt egy olyan kereskedelmi szerződés létesült, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy messzemenő politikai közeledés van a két ország között? A magyar kormány éppen a napokban a Népszövetséghez fordult — helyesen és az egész nemzet közvéleményétől kísérten —• bizonyos jugoszláv atrocitások és határincidensek dolgában és ugyanakkor hangsúlyozza — szerintem igen károsan és feleslegesen — ezt a német-osztrák közeledést, jósol barátkozást és kibékülést, amikor Jugoszlávia ellen lépést tesz és amikor Jugoszlávia és Németország között olyan nagyon is vastaggá vált a barátkozás. Hogyan gondolja ezt a miniszter úr? Hiszen mindig revízióról beszélünk itten, a kormány a revízió álláspontjára helyezkedett s a revízió címén vagyunk mi elsősorban olyan nagy barátságban a német birodalommal, mert hiszen gazdaságpolitikailag nézve a dolgot, tőlünk még csak másfélmilliárd pengőt vittek ki 15 év alatt. Kérdem én: Göring porosz miniszter úr talán a magyar revízióról tárgyalt és tárgyal a n£ met kormány nevében Jugoszláviával? Hogyan tudja a miniszter úr ezt a fölösleges <'s túlzottan aláhúzott német-barátságot összeegyeztetni azokkal az új fejleményekkel, amelyek szemünk előtt játszódnak le a német birodalom és Jugoszlávia közöttt A miniszter úr többek között azt mondotta, hogy az európai politikát megzavarta, az európai politikára káros hatást gyakorolt Oroszországnak távolkeleti elfoglaltsága. Ebből én csak azt látom, hogy a miniszter úr még mindig nem értékelte át magában az ezeresztendős és nem tízesztendős magyar külpolitikának azt az alapvető tételét, hogy nekünk azzal a keleti túlnyomó nagyhatalommal szemben, amelyet ma Oroszország képvisel, — s amelyet régebben más világbirodalmak képviseltek — csak a védekezés álláspontján szabad lennünk. És itt nem vagyok egy véleményen Fábián igen t. képviselőtársammal, mert bármennyire gyűlölöm én is a szovjetrendszert, — egyetértek vele a szovjetrendszer elítélésében és megítéléséban — bizonyos fokig a szovjetrendszernek a magyar politikára mégis csak volt annyi előnye, hogy a pánszláv tendenciákat lefokozta. Ha a miniszter úr kifogásolj a, ;hogy Oroszország ma nem aktív Európa felé, ezt igazán nem tudom megérteni. A mi érdekünk az, hogy Oroszország sem ma, isem a jövőben ne legyen aktív. Ezért lehet éppen nagyobb magyar külpolitikát csinálni. És még ' egyet, f igen t. miniszter úr. A magyar kormányok és a^ magyar külpolitika mostanáig nem értékelte át a maKEPVJiSELÖHÁZI NAPLÓ XXII. gyár külpolitika számára azt az óriási jelentőséget, amelyet az egyik oldalon Oroszországnak külpolitikai száműzetése az európai politikából, a másik oldalon pedig a német birodalom akcióképességének lefokozása jelent. En azt tartom, hogy Magyarországon nem lehet új külpolitikát kitalálni, a magyar külpolitika alapjait a nagy Árpádok vetették meg. Ezen a földön a magyar államgondolat, a magyarság kulturális és külpolitikai megfelelő kibontakozása összeegyeztethetetlen úgy a német dunai terjeszkedés érdekével, mint a keleti pánszláv hatalom érdekével. Nekünk tehát a gyakorlati politikában arra az álláspontra kellene helyezkednünk, amelynek hangot ado.tt Bethlen István gróf, de, sajnos, csak Londonban és nem itt a magyar parlamentben, hogy tudniillik addig kell a dunai rendezést megvalósítani, amíg a dunai területtel szemben agresszív két nagyhatalom, Oroszorstzág és Németország, nincs abban a helyzetben, hogy jelentékenyen beleavatkozzék a mi dolgainkba. Ha miniszter úr kissé újból átlapozza — hiszen Bécsben valószínűleg nem sokat lapozgatta — a magyar históriát, látni fogja, hogy a mi egész nemzetközi jelentőségünket Európában az adta, hogy mi az itt élő népeknek jegecesedési pontja voltunk, hogy mi itt magunknak, a mi fajtánknak, nemzetünknek és a körülöttünk élő népeknek tudtunk adni önálló állami és művelődési fejlődési lehetőséget és ezer éven keresztül mindig en garde-ban voltunk, védekező állásban a német impériummal és minden keleti támadó impériummal szemben. Végeredményben én sehogyan sem tudom elképzelni, hogy amikor a németbirodalmi politikának ma nincs is egyéb terjeszkedési lehetősége, mint a Duna-völgy ében való terjeszkedés, — mert hiszen tíz esztendőre megmerevítették a határokat és fegyverszünetet kötöttek Lengyelországgal — hogyan várhatjuk mi revíziós álmaink megvalósítását éppen attól a nagyhatalomtól, amelynek nem érdeke egy erős Magyarország? Ha érdeke volna, miniszter úr, méltóztassanak megmondani, miért van az, hogy úgy a weimari kormányok, mint a Hitler-kormány olyan magyarellenes német kisebbségi politikát csinál mindenütt az ország mostani határain kívül? Hogyan képzeli a miniszter úr, amikor itt új bizonyságok vannak, — itt a jugoszláv-német közeledés — hogy Németországnak nem érdeke egy nagy, megerősödött dunai birodalom és egy erős Magyarország, hogyan kapcsolhatjuk mi Németországhoz a magunk hajóját és politikáját? A miniszterelnök úr igen nagy örömömre és belső elégtételemre hangsúlyozta a magyarlengyel barátság kiépítésének fontosságát éb szükségét. Csodálom, hogy a külügyminiszter úr, aki hangsúlyozni szokta, hogy a miniszterelnök úr politikáját csinálja, egyetlen szóval nem érintette ezt a lengyel kérdést, holott sokkal aktuálisabb dolog volna és lett volna, mint a Balkán-paktummal foglalkozni egy félórán keresztül. A Balkán-paktum bennünket csak másodsorban érdekel azzal szemben, ahogy a lengyel politika kell, hogy érdekeljen bennünket. Itt vissza kell tekintenem a múltra. Végtelen sajnálatomra ki kell mondanom: a magyar nemzet tragédiájának egyik főrészlete az a mód, amellyel mi a lengyel kérdést a háború óta kezeljük. Végtelen nemzeti kár, hogy a magyar politika nem helyezkedett már a háború alatt Andrássy Gyulának arra a zseniális meglátására, hogy éppen Magyarországnak ér70