Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 193

If május 16-án, szerdán. 481 amely a feltétlen győzelem gyümölcsének megtartása mellett kardoskodik. Azonban egy másik, ennél még jelentősebb és pozitívabb tényező is létezik, amely ennek az uralkodó francia győzelmi politikának alapjait lassan aláássa és ez Franciaország keleti szövetségeinek meglazulása. Kelet-Európában is lényegesen megváltozott a helyzet az utóbbi esztendőkben a francia politika szempontjából. Lengyelországot százados tradíció és szimpátia fűzte mindig Franciaországhoz. Már a Lajosok politikája volt, nem csupán XV. Lajosnak Lesczinszka Máriával kötött házassága folytán, hanem általában a franciák politikája volt a Habsburgok ellen mindig a lengyeleket erősíteni és ha lehet, ütőkártyaként kijátszani. Amikor Michelet Kosciuszkóról megírta gyönyörű regényes legendáját, a francia lélekbe akart markolni és a francia nép rajongó szabadságszeretetét odaállította a lengyelek szabadságszeretete mellé, akkor már újból és újból fellángolt Franciaország érzelmi szimpátiája az elnyomott lengyel nemzet iránt, amelyet helyreállítani és régi épségébe visszaállítani egyik programmpontja volt. A világháború és a békekötés eredményessé tette Franciaországnak ezt a politikáját és francia tőke vonult be Lengyelországba, hogy megtermékenyítse azokat a természeti erőket, amelyek ott voltak; francia vezérkari tisztek oktatták ki és a francia hadsereg emelte európai nívóra a lengyel hadsereget. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mégis azt kellett látniok, hogy a lengyel diplomácia és a lengyel kormány legérzékenyebb pontján sértette meg a francia politikát. Franciaország Lengyelországot azért erősítette meg ennyire, hogy örökké ütőkártyaként játszhassa ki a német politika ellen. S íme, alig lépett kormányra a Hitler-uralom, Lengyelország és Németország között tízéves meg nem támadási szerződés létesült és olyan jelek mutatkoztak Lengyelország politikájában, amelyek a francia külügyminisztert sietve Varsóba vitték, hogy ha lehet, kifoldozza azokat az összetépett szálakat, amelyek a francia diplomácia kezében széjjelszakadtak. Lengyelországnak az az álláspontja, hogy szabad kezét vissza akarja kapni és meg akarja tartani. Nem hajlandó belemenni Barthounak azokba a propozícióiba, hogy egyfelől megjavítsa a kiélezett viszonyt, amely Lengyelország és Csehszlovákia között fennáll, másfelől, hogy Oroszországhoz közeledjék, mert furcsa ugyan, de a francia politika már hosszabb idő óta azon működik, hogy Oroszország szomszédait pacifikálja és Oroszországnak szomszédaihoz való politikai, diplomáciai viszonyát tűrhetővé tegye. Ahogy ma a helyzet látszik, Lengyelország minden érzelmi kapcsolata mellett, amely Franciaországhoz fűzi, ama barátságának megóvása és fenntartása mellett, amely bizonyos erkölcsi szempontból is Franciaországhoz köti, fenn kívánja tartani szabad kezét és a jövőben mindig pontosan le fogja mérni a maga érdekeinek mértékén, hogy hová és milyen mértékben angazsálja magát. (Élénk helyeslés a középen.) A francia politika keleti orientációjának második csalódása a román politika változásásában rejlik. Tévedés azt hinni, hogy Romániában a háború befejezése és a háború óta eltelt tizenöt esztendő uralkodó francia érzelmű politikát hozott volna felszínre.^ Romániában nem felejtették el annak a román királynak politikai irányát, aki Karl-na'k nevezte maKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. gát, bár hivatalosan I. Carol volt a neve, és nem /elejtették el, hogy Ferdinánd királynak a háborúba való beieelegyedése az utolsó pillanatig kétséges volt, és hogy ő nevelt, r atyjával együtt, hatalmas, guvernementális román politikát, amely mindig Németország felé orientálódott. Ennek a politikának volt köszönhető azoknak a nagy német tőkéknek Romániába való bevonulása, amelyek még ma is ott élnek és működnek, ma is termékenyítőleg hatnak és a gazdasági ereken keresztül természetszerűleg politikai befolyásukat ma is érvényesítik. Hogy e pillanatban a francia politika erős, hogy Titulescu erőteljesen exponálja magát továbbra is a francia orientáció mellett, az kétségtelen és bizonyos, de mindig erősebb lesz a Vasgárda befolyása, amely tudvalevőleg erős német orientációt mutat és mindig erőteljesebbek lesznek azok a gazdasági ajánlatok Németország felől, amelyek a német tőkének Romániába való bevonulását állítólag lehetővé teszik. Jugoszláviának a francia politikához való viszonya sem olyan zavartalan, mint volt az elmúlt időiben. Igaz, hogy itt egy hatalmas ütőkártyát tart Franciaország a kezében, Jugoszlávia örökös félelmét Itáliától. Azonban egyfelől a francia mentalitásnak és a francia politikai életnek egyáltalában nem konveniál a Jugoszláviában jelenleg uralkodó diktatórikus politikai rend^ és tény az, hogy Jugoszlávia vezető államférfiai nem egyszer hangsúlyozzák, hogy nekik túlmessze van Franciaország és, sajnos, túlközel van hozzájuk Itália. Es végül a legnagyobb hatást gyakorolják Jugoszlávia mai állásfoglalására egyfelől a kedvezően folyó jugoszláv-német kereskedelmi tárgyalások, másfelől a kisantant teljes gazdasági csődje Jugoszláviát és Romániát, mint agrárállamokat illetőleg s az az elszomorító statisztika, amely az,t mutatja, hogy Benes úr minden törekvése ellenére, hogy szorosabbra fogja a kisantant gazdasági összefüggését, Jugoszláviának és Romániának agrár-exportja a harmadik ország, Csehszlovákia felé egyáltalában nem emelkedik. (Elénk helyeslés.) T. Képviselőház! A negyedik láncszem Franciaország keleteurópai politikájában, Csehszlovákia még aránylag a legszilárdabban és legerősebben áld. Egyrészt Csehszlovákia radikális belső politikája konveniál a francia politikának, másrészt Franciaország legrégibb kisantant-ibeli barátja, aki a kisantantot magát is létrehozta, Benes, nem engedi egy pillanatra sem ki a kezéből a vezetést és a kisantant nevében s a kisantant egységének hangsúlyozásával erőteljes franciabarát politikát kíván követni. Ezt a láncszemet is meglazítja azonban a kisantant gazdasági egységének az az előbb hivatkozott meglazulása, amelyet a statiszitka egy-két száma is jellemzően igazol. A statisztika kérlelhetetlen bizonyítékai azt igazolják, hogy hiába tartották Joachimsthaltól kezdve a legkülönbözőbb tárgyalásokat és létesítették a legkülönbözőbb megegyezéseket, amelyednek mind az lett volna a céljuk, hogy a három országot, az agrártermékeket fogyasztó Csehszlovákiát és az iparcikkeket igénylő Jugoszláviát és Romániát erős gazdasági szövetségbe tömörítsék, Magyarország, Ausztria és Németország sokkal többet fogyasztanak és sokkal nagyobb mértéiben veszik igénybe Csehszlovákia ipari termékeit, mint Jugoszlávia és Románia. 1929-ben 68