Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

472 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 198'4 május 16-án, szerdán. tervezetek sikerhez nem vezethettek, mert nem vették kellőképp figyelembe a bajok igazi kútforrását és az érdekelt nemzetek természetes szükségleteivel, legyőzhetetlen érzelmeivel és történelmi hivatásával nem számoltak. Ezért kellett megbuknia Briand koncepciójának, egyúttal Tardieu tervezetének is, aki a Dunamedence népeinek preferenciális szerződésekkel, vámuniókkal való összekapcsolását proponálta a politikai határok megállapításánál elkövetett nagy igazságtalanságok megszüntetése nélkül, bár ezeknek az igazságtalanságoknak helyreállítását Millerand levele is határozottan ígéri. (Ügy van! balfelöl.) Azt hiszem, elérkezett végre az idő, hogy megértessük Európával, hogy a Dunamedencében élő nemzetek közös munkára való sorakoztatása ezeknek az igazságtalanságoknak megszüntetése nélkül lehetetlenség és addig nem is lehet pótolni azt a hatalmas gazdasági egyséiget, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia képviselt. Európa békéjének és gazdasági felújulásának egyetemes érdeke különösen követeli, hogy az a természetes földrajzi egység, amelyet a régi Nagy-Magyarország kép\iselt

, újból helyreállíttassák. (Ügy van! Helyeslés balfelöl.) Ha már most vizsgálat tárgyává teszem, hogy a magyar külpolitika e nagy kérdések megoldását mennyire mozdította elő, ellenzéki álláspontom ellenére is el kell ismerőiem, hogy azzal az állapottal szemben, amelybe Magyarország a békekötések idején került, számottevő javulás állt be, de egyúttal határozottan hangsúlyoznom kell, hogy külpolitikánk vezetésében sok súlyos mulasztás is történt. (Halljuk! Halljuk!) Több kedvező lehetőség kihasználását elhanyagoltuk és diplomatáink egyes lépései megfosztottak olyan erőtényezők megértő támogatásától, amelyeknek a magyar probléma megoldására döntő befolyásuk lehetett volna. (Halljuk! Halljuk!) Nincs magyar ember, aki ne venné örömmel és hálával azt a baráti közeledést, amely Olaszországgal való nemzetközi viszonyunkban bekövetkezett. Sajnálatos és következményeiben helyrehozhatatlan tévedésnek tartom azonban, hogy ez a közeledés akként történt, hogy a francia társadalomban és a francia köztársaság vezető államférfiaiban a magyar állam érdekei iránt már megnyilvánult és mindig növekedő szimpátiát beláthatatlan időkre vissza vetette. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Diplomáciánknak nem volt elég érzéke e politikai lépés időpontjának és különösen módjának szerencsés megválasztásához és ez a körülmény az európai politikában már-már előtérbe állított revízió kérdésének nagyban ártott, hiszen elemi igazság, hogy a revízió alapfeltétele Franciaország rokonszenvének megszerzése. Amikor mindent el kellett volna követni, hogy ennek a nagy gazdasági, politikai és kulturális hatalommal ellátott nemzetnek rokonszenvét megnyerjük, diplomáciánk akként járt el, hogy e rokonszenv megnyerésére az alkalmas pillanatot elmulasztotta. A londoni világgazdasági konferencia idején, múlt év júniusában, a restauráció kérdését, amely a revízióval elválaszthatatlan öszszefüggésben áll, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) a francia diplomaták mar megértő szimpátiával mérlegelték. Kormányunk tétovázó magatartása, amelyet másodrendű szempontok az ország megmentésének vonalvezetésénél tévútra vezettek, elmulasztotta a légkedvezőbb alkalmat az ország vitális érdekeinek megvédésére. Amikor pedig Franciaország megértő támogatásának biztosítására végre mégis történtek kezdeményező lépések, ezeknek előkészítése ismét a legkevésbbé szerencsés módon ment végbe. Ahelyett, hogy a francia társadalomban és közéletben megfelelő gyökérszálakkal rendelkező diplomatánk munkáját vették volna erősen igénybe, minden előkészítés nélkül akként történt ez, hogy a rendkívül súlyos természetű francianémet ellentétben a német felfogás mellett legjobban exponált tényezőnek jutott az a szerep, hogy számunkra a francia politika rokonszenvét megnyerje. Ezek olyan súlyos mulasztások, amelyek felett szemet hunyni nem lehet és amelyek miatt a kormány külpolitikai vonalvezetése iránt teljes bizalommal nem lehetünk. Szilárd meggyőződésem, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy kellő előrelátással meg lehetett volna gátolni a világháborúban velünk együtt küzdő Törökországnak a Balkán-paktumhoz való csatlakozását. Bár ez a csatlakozás Törökországnak Oroszországhoz és Olaszországhoz való viszonyára tekintettel magyar szempontból nem is veszedelmes, mert egyfelől az oroszromán, másfelől az olasz-jugoszláv ellentét miatt sem Jugoszlávia, sem Románia Törökország segítségére háborúban nem számíthat, diplomáciánknak mégis meg kellett volna akadályoznia Törökországnak az egyébként nem nagy jelentőségű Balkán-paktumhoz való csatlakozását. Különösen szeretném azonban, ha külpolitikánk nagyobb súllyal foglalkoznék lengyel barátságunk kimélyítésével. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elég egy pillantás Európa térképére, hogy e barátság döntő fontosságú jelentőségét megállapíthassuk, különösen ha látom azt a versengést, amely egyrészről a német birodalom, másrészről a franeia köztársaság részéről folyik, hogy Lengyelországot a maga politikai felfogásának megnyerje. Bármilyen nehéz is a megcsonkított magyar állam életküzdelme és bármennyire borús lett újra Európa égboltozata, szilárd meggyőződésem, hogy kellő előrelátással, mégis megoldáshoz segíthetjük a magyar problémát és ezzel Európa békéjének nagy szolgálatot tehetünk. Ez a meggyőződésem elsősorban az igazság nagy eszmei erején alapszik, mert ez az igazság minden akadályt áttör és az emberiség jobbjainak lelkén keresztül előbb-utóbb diadalra jut. Kormányunknak az eddiginél nagyobb mértékben és határt nem ismerő lendülettel kell újból és újból feltárnia a világ előtt, hogy azokat a fennen hangoztatott eszméket, amelyeket a győző államok a békeszerződések igazságtalanságának megalapozására hoztak fel, éppen ezek a békeszerződések és különösen az azok alapján keletkezett politikai berendezkedések valósággal megcsúfolták. Az olasz és osztrák barátság kiragadott minket a békeszerződések által reánk oktrojált izoláltságból. Anglia és Észak-Amerika hatalmas elméinek rokonszenve és ennek a népnek nagy igazságszeretete támogatni fogja elnyomott igazságunkat. Elvárjuk, hogy a francia nemzet, amelynek az igazság eszméje iránt mindig különös fogékonysága volt, támogatni fogja azt a törekvést, amely elnyomott igazságunk érvényesítésére irányul. A kisantant államainak végre be kell látniok, hogy népeik boldogulását és felvirágoztatását nem az erőszakkal szerzett zsákmány, hanem az igazság-