Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 277'. ülése 1934 május 15-én, kedden. 455 iparosok nyomorúságos helyzetéről és Madai igen t. képviselőtársammal szemben bemutassam, hogy a városi kisiparosság helyzete sem különb a faluénál. Ezen a társadalmi rétegen tehát mind szociális, mind nemzeti szempontból, de az ipari termelés érdekében is mindenáron segíteni kell. Nem akarom egyenkint felsorolni a tételeket, miután mások már elmondották, csak párat akarok kihangsúlyozni. Az egyik az, hogy a kisiparos kétszer szenved, a kartelek által egyes iparcikkekben vagy félgyártmányokban indokolatlanul magasra szabott árak miatt: először akkor, amikor nem kap munkát, másodszor pedig akkor, amikor a rendelők azt hiszik, hogy ki akarják őket zsarolni, holott a kartell jövedelme miatt ki sem jön azzal az árral. A kartellárak letörése tehát nemcsak mezőgazdasági érdek, hanem a kisiparnak is eminens érdeke. A másik dolog, amire különösen fel akarom hívni a figyelmet azokon túl, amiket Madai igen t. képviselőtársam már előadott... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Sándor István: rögtön befejezem, ...mondom, ez a vidéknek a 'házadómentesség és a közj szállításokban való részesedés tekintetében való fokozott figyelembevétele, különösen pedig az, hogy amikor egyszer az állam hozzáfogott az adósságrendezéshez, akármilyen torz és szűk körre szoruló tmódon történt is ez a gazdaosztálynál, — mert hiszen 550.000 főnyi adós közül csak 88.000 részesíttetett benne — azért a többi társadalmi osztály keserűsége még nagyobb, mert ha pl. annak a kisiparosnak van egy házacskája ... Elnök: Ne méltóztassék újabb példákra hivatkozni, képviselő úr! Szíveskedjék beszédét befejezni. A képviselő urak egyáltalában nem veszik túlkomolyan az elnöki figyelmeztetést. A többi képviselő úr felszólalási jogának megóvása érdekében is kell a házszabályok idevonatkozó rendelkezését szigorúan betartani. Sándor István: Ha leülök, ezzel mutatom, hogy komolyan veszem. Nem fogadom el a költségvetést. Elnök: Szólásra következik! Esztergályos János jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! A múlt évben a költségvetés tárgyalása során voltam bátor a miniszter úr jóindulatát kérni a nyugdíjas postás-otthon érdekében. Jóleső érzéssel és egyben a miniszter úr iránti hálás köszönettel is állapítom meg. hogy az idén erre a célra bizonyos összeget felvett a költségvetésbe és így remény van arra, hogy ez a kérdés most már a megvalósulás stádiumába jut. Az érdekeltek nevében is hálásan megköszönöm ezt a miniszter úrnak és arra kérem, hogy ezt a jóindulatát a jövőben is tartsa meg, mert azt hiszem, hogyha egy-két éven keresztül legalább ugyanilyen összeget fog beállítani költségvetésébe, akkor ez a kérdés már meg is lesz oldva. Most engedje me^ a miniszter űr, hogv ismét egy kéréssel járuljak hozzá; remélem, ugyanúgv teljesíteni fogja, mint azt a másik kérést teljesítette. Itt a műszaki segédszemélyzetről és az üzemi kezelőt iszti személyzetről van szó. Ezek négv középiskolát végzett tisztviselők, akiknek állását 1884-ben rendszeresítették. Akkor az volt az elgondolás, hogy ezeket majd ki fogják képezni az összes postai szolgálatokra. Ezek be is váltak, egészen szénen teljesítették azt a szolgálatot, amelvre őket beosztották, később azonban az elgondolás megváltozott s kezdték őket leépíteni. Ma már ott tartunk, hogy 1290 ilyen alkalmazott van a kezelői szakon és 354 a műszaki kezelői szakon. Ezeknek előmenetele most teljesen meg van akasztva. Ok már nem zúgolódnak amiatt, hogy számukra már nincs tovább, hogy nem tudnak ebbe a státusba bekerülni, akik azonban már benne vannak, azok borzasztóan kellemetlenül érzik ezt a nehézséget, borzasztóan érzik azt, hogy nem tudnak előbbre menni. Teljesen megakadtak, úgy hogy öt év alatt, — amenynyiben a statisztika talán nem csal, — az egyik státusba összesen mintegy 182 kapott kinevezést, a másik státusba pedig valami 56. Most ezek az emberek, akik azelőtt a VII. fizetési osztályig tudtak feljutni, a VIII., IX., X., és XI. fizetési osztályban vannak. Nem akarom felolvasni, milyen arányban vannak ezek beosztva az egyes fizetési osztályokba, mert nem akarom ezzel az időt húzni; én csak felhívom a miniszter úr figyelmét erre és nagyon kérem, hogy amennyiben lehet, igyekezzék ezeken segíteni, mert ezek nem tehetnek róla, hogy később egy más elgondolás kerekedett felül. Nem lehet, hogy ezek most már teljesen megakadjanak, mert mindannyian családos emberek, akik becsülettel végzik a maguk kötelességét, elvégzik azt, amit egyetemet vagy középiskolát végzett embereknek kell elvégez^ niök. Nem kifogásoljuk ezt, mert tudjuk, hogy a mostani rohanó élet nagyobb kvalifikációt követel mindenkitől, különösen amikor itt van előttünk a diplomások kérdése, akik nincse

1 nek elhelyezve. A kormány ugyan most gondoskodott ezekről és egy csomó diplomás egész szép előmenetelben részesült, de most azokat sem lehet büntetéssel sújtani azért, mert annakidején abban az elgondolásban, hogy elő^ fognak menni ezen a pályán, erre. a szolgálatra vállalkoztak és, mint mondottam, most más elgondolás kerekedett felül. Én tehát arra kérem a miniszter urat, legyen szíves ezzel a problémával is foglalkozni. Hiszem, hogy meg fogja tudni találni a megoldást és ezek az emberek meg lesznek elégedve azzal a megoldással, amelyet a miniszter úr nyújt. (Helyeslés.) Egy problémával akarok még csak foglalkozni és ez a repülőtér kérdése. Aki külföldön járt, láthatta, hogy ha egy városba megérkezik egy repülőgéppel, ott gyönyörű repülőtér van. Aki pedig megnézi a mátyásföldi repülőteret, megrémül azon, hogy Budapestnek, amely idegenforgalmi szempontból olyan óriási fejlődésen ment keresztül, nincs repülőtere. A mátyásföldi repülőtéren egy sufniba érkezik meg az illető, ócska, rozoga fabódé az. Ez teljesen tarthatatlan állanot. különösen ha tekintetbe vesszük, hogy előkelő külföldiek szoktak repülőgéppel jönni, akik tudják, hogy milyen világvárosba jönnek és akkor megérkeznek a mátyásföldi repülőtérre. Évekkel ezelőtt azt voltam bátor proponálni, hogy a Cse^elsziget csúcsán építsek meg az új repülőteret. Erről a helyről meg van állapítva, hogy a vízi repülőgépek szamára is a legalkalmasabb, legjobb helyen fekszik, de legjobb a szárazföldi repülőgépek számára is; a várostól alig van ket-harom kilométerre, az utasok rendezett útvonalon tudnak bejönni, nem úgy. ahogy ez Mátyásföldön van. Azt kérem tehát a miniszter urtol, legyen szíves ezt a kérdést is a megoldás stádiumába juttatni. Azt hiszem, ez igen nagy előnyt jelentene idegenforgalmi szempontból,