Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

440 Az országgyűlés képviselőházának ér, mint egy rossz ingatlanra bekebelezett zá­logjog. Azt mondottam, hogy ezt meg lehet csinálni, de a városoknak, a községeknek is hozzá kell járulniok ehhez és nem lehet ezt nagy összegekben megkezdeni, mert ez aján­déknak is felfogható és akkor ajándékban ad­tunk nem tudom hányszázezer pengőt az állam­nak és a közületeknek a pénzéből. Ezért bizo­nyos szerény keretekben, 120.000 pengős, — ugyanennyit adtak a városok — később 80.000-rel felemeltem, tehát Összesen 400.000 pen­gős keretben indítottam meg az akciót. Ez ter­mészetesen kitűnő alkalom volt a humornak és a szarkazmusnak érvényesülésére. A túloldal excellait ebben; azt mondották, hogy 240.000 vagy 400.000 pengővel lehetetlen felsegélyezni valamennyi magyar kisparost. Erre senki se gondolt. Nem is az a fontos, hogy a parlamentben melyik szónoknak van sikere, hanem az a kérdés, hogy az életben van-e si­kere egy tervnek, örömmel állapítom meg, hogy ennek a tervnek sikere volt az életben. Sokfelé járok az országban és látom, hogy mindenütt érdemen felül, az akció jelentőségén felül hálásak a kisiparosok és kiskereskedők azért az 50—100—150, maximum 200 pengőért, amelyet egy-egy érdekelt kap azért, hogy árut vegyen vagy hogy nyersanyagot vásároljon. Hálás ezért a kisiparosság és ami érdekes és igazolja az én jóvéleményemet a kisiparosság­ról: ezek a pénzek vissza is folynak, úgyhogy ez egy automatíce újra és újra ismétlődő ak­ció, mert a befolyó pénzeket ismét kiadjuk. Arra fogok igyekezni, hogy a hitelkeretet emeljem. (Helyeslés jobbfelől.) Ez is példája annak, hogy a szigorú gazdasági elvek módo­sulnak, mert pusztán józan megfontolások alapján ezt az akciót meg sem lett volna sza­bad indítani. A kisipar nyersanyagbeszerzésénél arra igyekszem, hogy a beszerzési árakat csök­kentsük. A szakoktatás és az ipari továbbképzést in­gyenes tanfolyamokkal segítem elő. Megtisztelő kritikában részesültem Fábián Béla t. képviselőtársam részéről, aki azt a szemrehányást tette nekem, hogy a kisiparos­ságért semmit sem tettem, de meghívtam a kis­ipari vezetőket és időnkint társalogván velük, nyájasságommal elértem azt, hogy nincs sem­miféle panasz. Tehát úgy fejezhetném ki ma­gam: elértem a kisipar terén azt, hogy a Sipka-szorosban minden csendes. Mondhatom, úgy érzem, hogy ez nagy dicséret, egyrészt mert túlbecsül engem, azt hiszi, olyan hatal­mam vagy ügyességem van, hogy nyugalmat tudok elérni cselekedetek nélkül, egy teljesen kétségbeesett és zajongó társadalmi rétegben, másrészt pedig azért, mert ha mégis bizo­nyos nyugalmat teremtettem, akkor kétségte­lenül azzal a sok konkrét cselekedetemmel, amelyet itt felsoroltam és amelyet még tenni fogok, értem cl ezt. A kisiparostársadalom talán rájött arra, hogy én azt, hogy állandóan fo­gadom őket, hogy mindenhová elmegyek az országban közéjük, hogy a munkabizottságok­ban hetenkint magam is tárgyalok velük, hogy önállósítottam a kisipart a gyáripartól és a magam vezetése alatt tartom, talán mégsem azért teszem, mert nem akarok semmit sem csinálni. Hiszen ha semmit sem akarnék csi­nálni, akkor ezeknek a mellőzése volna a leg­kényelmesebb! {Ügy van! jobbfelől.) Talán megérezte a kisiparos társadalom azt, hogy azért teszem ezeket, mert érzem, hogy ezért a társadalmi osztályért, ezért a foglalkozási 2 77. ülése 19 3 A május 15-én, kedden. ágért tennie kell valamit a kormánynak (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) és megérezte talán a kisiparostársadalom azt, hogy egy gazdasági szakminiszterhez egyálta­lán nem is illő — mert már lírai természetű —• meleg szeretetem és igazi hajlandóságom van ezen sorstól sújtott társadalmi osztály iránt. (Müller Antal: Elismerjük az ellenzék ré­széről!) Itt említem meg azt, — talán kicsit hossza­san is beszélek már — (Halljuk! Halljuk!) hogy mik a teendők a háziipar terén. A háziipar ügyelnek irányítását meglehetősen kétségbe­esett helyzetben vettem át. Igen nagy összege­ket, százezrekre menő összegeket adtunk ki már az előző időkben, amelyek azonban nem sokat segítettek, (Lázár Miklós: Nem bizony!) amit megint nem hibaként rovok fel, csak kon­statálom, hogy így volt. Ügy érzem, hogy igen csekély eszközökkel, de lelkes és hozzáértő em­berek segítségével, — célzok itt az Iparművé­szeti Társulatra — sikerült elérnünk, hogy a háziiparnak olcsóbb nyersanyagokat, segélye­ket, exportkedvezményeket tudunk adni, ex­portpiacokat tudunk létesíteni és ami nagyon fontos, visszatereljük a háziipart a művészeti motívumokhoz és megakadályozzuk a teljesen művészietlen készítmények elterjedését. (He­lyeslés a jobboldalon.) A mellett több-kevesebb sikerrel igyekszem arra is, hogy a munkabérek nívóját is valamennyire emeljem. (Helyeslés haljelől.)'-' Bekapcsoltam ezt a népművészet kon­zerválásának, megmentésének és az idegenfor­galom fokozásának (kérdésébe. (Élénk helyeslés és taps.) Megmentettük a matyóhímzést a denaturá­lódástól, mert az nem volt igazi matyóhímzés. Megmentjük most igen csekély eszközökkel Halas városával együtt a halasi csipkét, (He­lyeslés jobbfelől.) felkaroljuk a Sárközt, felka­roljuk Kalocsát, ahol csodálatosképpen a tö­rök hódoltság után nem idegenajkúakat, hanem székelyeket telepítettek le, akik megőrizték cso­dálatos népművészetüket. Még sok mást tud­nék ^mondani, ahol megőriztük a népművészeti motívumokat. (Egy hang jobbfelől: Paulini Béla!) Helyesen méltóztatott Paulini Bélára hi­vatkozni: és bekapcsoljuk a magyar népművé­szetet a »Gyöngyösbokréta« révén és ezzel i<s az idegenforgalmat mozdítjuk elő. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csak mindezt Szteré­nyi kikapcsolásával, akkor nincs baj! — De­rültség a jobboldalon.) A népművészet terén ezek az eredmények — mert ha szerények is, azoknak merem ne­vezni őket — csak azért voltak lehetségesek, mert ezen a népművészeten keresztül valóban a magyar nép élő lelke lüktet, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ez megragadja az embere­ket, (17gy van! a jobboldalon) magamat is meg­ragadott és munkatársaimat, a Paulini Bélá­kat is ez inspirálja, akik semmiféle vagy csak igen csekély díjazásért, mindenek fölött .azon­ban lelkesedésből foglalkoznak vele, mert ér­zik, hogy ez ezredéves multunknak olyan ma­radványa, amelyet konzerválnunk és fejleszte­nünk kell. (Elénk helyeslés és taps a jobbol­dalon.) • Méltóztassanak megengedni, hogy ilyen lí­rai hangokra tévedtem, de azt hiszem, nagyon jól mondja valahol egy nagy német író: Ohne Begeisterung des Herzens und ohne Liebe ist nichts Grosses zu schaffen bringen. (Malasits Géza: Pénz nélkül nincs lakodalom!) A Ház i megítélésére bízom, hogy az én idézetem és a

Next

/
Thumbnails
Contents