Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának É\ összeköttetést teremtsünk. Gondolok itt Pécsre is, amely az egyik legfontosabb határszéli városunk, ahová ezidőszerint minden igyekezetünk mellett is csak négy-öt óra alatt tudunk elérni. Egyes olyan vonalakon, ahol nem állandó a forgalom, meg akarom szüntetni a vasúti közlekedést és közúti autókra, ott pedig, ahol a forgalmat megszüntetni nem lehet, vcuat helyett motorkocsikra akarom azt átterelni. Ez nagyon nehéz probléma, ebben látom a hátrányát az előnyök mellett annak, hogy a helyiérdekű vasutakat megváltottuk, mert tulajdonképpen forgalomnélküli, vagy elsorvadó forgalmú sokszáz vagy ezer kilométernyi vasútunk van most, amit persze most utólag könnyebb megállapítani. A menetrendet fokozatosan meg akarom reformálni. Itt gazdaságosabb üzemre törekszem. Rendkívül nehéz feladatok előtt állok, miután kettőt akar egyszerre a közvélemény, minden érdekelt és minden képviselő is a maga kerületének községei érdekében, hogy feltétlenül álljon meg ott minden vonat, de ugyanakkor kéri azt is, hogy legalább 10—15— 30%-kai gyorsabb legyen a közlekedés. Ha szabad egy szójátékkal élnem, valóságos »megállómánia« van az országban. (Derültség.) amellyel szemben rendkívül nehéz gyorsítanom a személyvonatokat. Megpróbáljuk most közvetett úton megoldani oly módon, hogy a gyorsvonatok menetrendjét javítjuk és azután velük párhuzamosan gyorsjáratú elosztó és gyűjtő motorokat járatunk, úgy, hogy nem kell annyi helyen megállnia a vonatnak, viszont akik kiesnek a meg nem állás folytán, a gyüjtőmotorok révén bekapcsolódhatnak a forgalomba. Ezt bevezettük próbaképpen most a budapest—tapolcai , vonalon, ahol ezen a réven igen nagy, több mint két óra időmegtakarítás volt elérhető. (Éljenzés.) Azt hiszem, nem kell külön aláhúznom, hogy a Máv.-nak idegenforgalomba való bekapcsolódását és tevékenységét nemcsak fenntartom, hanem minden eszközzel fokozni is akarom. Ugyancsak az idegenforgalom és a hazai utazóközönség érdekeit is szolgálja a villamosítás, amely egészen Hegyeshalomig be fog fejeződni az ősszel. Teljesen villamos vontatás fog már a tavaszi menetrendben megindulni, nem gőzzel vegyes vontatás. (Mozgás.) Ha szabad itt időznöm egy percig, (Halljuk! Halljuk!) ezzel szeretnék kissé foglalkozni, — mert^ sok szemrehányás hangzott el a villamosítással szemben. (Meskó Zoltán: Jogosan!) Arra nézve, hogy villamosítsunk-e, vagy nem, különbözők lehetnek a vélemények. En egyénileg — megmondhatom a t. Háznak — nem villamosítotj tam volna. (Helyeslés a balközépen. — Meskó Zoltán: Igaza van!) Lehet, hogy nincs igazam és csak utólagos bölcseséggel van telve a zsebem, mint ahogy az olasz közmondás mondja. Más persze a dolog olyan országban, amely majdnem ingyenes vízierővel dolgozik bár nálunk másképpen fel nem használható és így kárba vesző olcsó szénből fejlesztik az áramot. A döntő az, amit akkor igazán nem lehetett még előre látni ... a motor egészen hihetetlen fejlődést vesz és háttérbe szorítja a villamos vontatást. — lásd sínautóbusz vagy sínautó. Ha így áll a dolog, akkor talán nem helyes elektrifikálni. Az azonban egészen bizonyos, hogy a kétharmadrószben már befejezett elektrifikálást — és pedig meg kell mondanom: olcsón, gazdaságosan és a technika minden ismerőjének nagy elismerésére kétharmadrészben '. ülése 19BU május 15-én, kedden. 429 befejezett villamosítást — abbahagyni és nem folytatni, teljesen észszerűtlen volna. Ezért mert ebben a stádiumban vettem át, a villamosítás befejezésére törekedtem, (Mozgás és zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nagyon örülök, hogy a rendkívüli nehézségek ellenére igen rövid idő alatt — másfél év alatt — teljes befejezésre tudom juttatni. Ehhez tartozik a Talbot-centrálé kérdése. A Talbot-centrálé kötött egy szerződést a fővárossal, amely — nem tudom most pontosan — négy-öt vagy hét év óta volt függőben. Rendkívül nehéz feladat volt, mert a bizalmatlanságnak és — ne tessék haragudni — a tudatlanságnak atmoszférája borította be ezt az egész kérdést, amelyet először elölről föl kellett gombolni, meg kellett tanulni, meg kellett tanítani és aztán meg kellett oldani. Ezzel a szerződéssel nem járt rosszul a főváros. (Zaj.) Az állam távolról sem járt olyan jól, de még az állam szempontjából is tolerábilis az eredmény. Az a fontos, hogy végre nyugvópontra juttattuk ezt a kérdést, mely ezzel lényegében meg van odva. Ez egy fekély volt, amelyet ki kellett operálni. Most a seb begyógyult. A fővárossal a legteljesebb egyetértésben fogunk eljárni, mert ezentúl a főváros képviseletében két megbízott bent ül a vállalat igazgatóságában. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A vállalat ügykezelése a legnagyobb racionalitással és takarékossággal folyik. (Zaj. — Farkas István: Olcsó lesz-e az áram? Azon van a hangsúly!) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Erről gondoskodik a Közérdekeltségek Felügyelő Ható&ága, amely átnézi az összes aktákat. A Máv-nak az idegenforgalmat élénkítő ter vékenységéhez tartoizik az inkább esztétikai érzéseket kielégítő tevékenység. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ha most méltóztatik ezt az ominózus fővárosi összeget megkeresni kívánni, akkor beszédemet hosszú ideig nem is folytathatom. (Elénk derültség a balés a szélsőbaloldalon.) Az a tevékenység, amely az Államvasutak állomásainak kicsinosítására. virágdíszítésére, az államvasuti személyzet kifogástalan ruházkodására tartozik; méltóztassék meggyőződve lenni, rendkívül csekély, eszközökkel óriási hatással van a külföld^ idegenforgalom ideirányítása tekintetéiben. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A leggazdaságosabb üzemvitelre és az észszerű takarékosság érvényesítésére kell törekednem és ezen a téren továbbra is messzemenő intézkedések történnek: a párhuzamos munkákat kiküszöböljük, az ügykezelést egy-. szerűsítjük, meggyorsítjuk, kereskedelmi szellemet vezetünk be, ami nem frázis, hanem tényleg megtörténik. (Buchinger Manó: Ezt mondják húsz év óta!) Ezt nem mondjuk húsz év óta, hanem a Magyar Királyi Államvasutak vezetősége tíz év óta gyakorolja. Megint azt mondom, hogy mielőtt kritizálni 'méltóztatik, méltóztassék eljönni és tíz. perc alatt elolvasni a megcáfolhatatlan konkrét adatokat. Schraffl úr, a svájci vasutak igazgatója, aki itt volt. de mindenki, akivel erről beszéltem, a szakértők mind kalapot emeltek és mondhatom, egy vasútja sincs a világnak, — felelősségem tudatában aláhúzva mondom ' ezt — amely többet tett volna ebben az irányban, rendkívüli önfeláldozással — mert saját embereinek nyugdíjbakergetésével stb., tehát fájó szívvel, szociális szempontok nehéz megóvásával — mint 60*