Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 193% május U-én, hétfőn. 387 házát épít 80.000 pengő költséggel ínségmunka keretében. Felsorolhatnék még több példát is, annak a .túlbuzgóságnak jellemzéséül, hogy <a hatóságok, úgylátszik, olyan magas ínségadókat hajtanak be, hogy a járulékokból maradandó alkotásokat is végezhetnek. A városoknak ez az eljárása a kézművesiparosságra igen sérelmes és már közülök sokan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy visszaadják az iparengedélyüket, hiszen ínségmunkát akkor is kaphatnak. De nem lehet érdeke isem az államnak, sem a hatóságoknak, hogy ennek a becsületes társadalmi rétegnek elpusztítására törekedjék. Ezért kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a belügyminiszter úrral egyetemhen méltóztassék odahatni, hogy olyan rendelkezéseket adjanak ki a hatóságoknak, hogy azt be is tartsák. Tudomásom szerint most is van egy rendelkezése a belügyminiszter úrnak, hogy ínségmunka keretében mit lehet végezni, a hatóságok azonban ezt nem tartják he. Állandó a panasz az iparosság soraiban, hogy a miniszteri rendeletet a hatóságok ebben a formájában nem tartják be. Maga, a kereskedelemügyi miniszter úr úgyszólván majdnem minden beszédében megemlékezik a kézművesiparosságról és ő maga is nemcsak elismeri, de tudja is, hogy a kézn művesiparosság milyen rettenetesen nehéz helyzetbe került. Nem akarok arról beszélni, hogy a világháborúban a kézművesiparosság volt az, amely legtöbbet szenvedett, mert hiszen azt elvitték otthonából, ha félszemére vak volt, ha sánta volt, vagy nyomorék is volt, mert a hadisizereket gyár.tó nagy műhelyekben, nagy gyárakban ezeket alkalmazni lehetett. Ezek csak a legritkább esetben kaptak felmentést, ők csak a hadianyaggyárakban voltak nélkülözhetetlenek. A háború után ők voltak leginkább azok, akiken keresztül súlyos adókat, forgalmi és fényűzési adókat hajtott be az állam. De ezekről a dolgokról nem akarok itt részletesebiben szólni. Most, amikor egy nagy gazdasági átalakulás előtt állunk, bizonyos aggodalommal nézzük a kézművesiparosságot a súlyos közterhek és a még ma is magas kamatláb minden tartaléktőkéjétől, jobban mondva, forgótőkéjétől megfosztották. Nem tudom, hogy az az új gazdasági vagy termelési rendszer, melyet közgazdászaink a távolban látnak, milyen irányt vesz, de én azt hiszem és erről meg vagyok győződve, hogy a szövetkezeti eszme, a szövetkezeti gondolat lesz az, amely a ma lerongyolódott iparostársadalmat olyan termelési lehetőséghez vezeti, amelyből munkája után tisztességes megélhetést biztosíthat magának. Es én azt látom, hogy az utóbbi időben a kézműves iparosság terén a szövetkezeti eszmét és gondolatot nem azzal a szeretettel karolják fel. mint amilyen szeretetet úgy a kézműiparosság, mint a szövetkezeti eszme megérdemelne. Igaz ugyan, hogy az előző kormány az 1924:XVIII. törvénnyel a kézműiparosság hiteligényeinek ellátására és a szövetkezetek irányítására létesítette az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét és azt annakidején megfelelő anyagiakkal látta el. A kormány a törvény megalkotásakor egy kisebb összeget bocsátott a szövetkezet rendelkezésére, de azt évről-évre növelte, úgyannyira, hogyha az a hitelkeret, amellyel a szövetkezet rendelkezett, el nem veszett volna és ha a szövetkezetet olyan kezek irányították volna, amelyek kellő gondossággal jártak volna el minden esetben, akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ma a kézműves iparosságnak egy tőkeerős szövetkezet állna rendelkezésére. r Ha most a kereskedelmi tárca költségvetését nézzük, látjuk, hogy a háziipar és a kisipar hitelszükségleteire, az löksz, támogatására 800.000 pengő van felvéve. En nagyon szerettem volna, ha a kereskedelemügyi miniszter úr az löksz, támogatására nagyobb összeget állított volna be a költségvetésbe. Miután én a kézműyesiparosság boldogulását a szövetkezetekbe való tömörülésben látom és miután tudom azt, hogy az Ioksz.-ot a hanyag és bűnös vezetés következtében mintegy 10 millió pengő veszteség érte s ma ennek következtében alig van hárommillió hitelkerete, szeretném, ha mihamarabb egy tőkeerős központi szerv állna a kézművesiparosság termelésének szolgálatába. Én nem akarok most bírálatot gyakorolni a reorganizált Szövetkezet felett, mert hiszen itt a Képviselőház színe előtt kell hálás köszönetet mondanom Jakabff

y kormánybiztos úrnak azért, — hogy az ő szavával éljek — hogy az Ioksz.-ot tisztába tette, de mégis (bizonyos aggodalommal nézem a Szövetkezet ezidőszerinti tevékenységét. En ugyanis nem abban látnám az löksz, tevékenységének kimerítését, hogy első helyen való bekebelezésre s ötszörös biztosításra kölcsönöket folyósítson^mert ezt bármelyik r pénzintézet is — különösen normális gazdasági viszonyokban — megteszi, hanem abban, hogy bizonyos tekintetben a kézművesiparosság termelését irányítaná, hogy ahol szövetkezetre van szükség, szövetkezeti alapon, ahol pedig szövetkezetre nincs szükség, szövetkezet nélkül vezesse a kézművesiparosságot a helyes termelési útra. Különösen aggodalommal nézem, hogy régi szövetkezeteket szüntettek meg. Bár tisztában vagyok vele, hogy ezeknél a szövetkezeteknél is bajok voltak és vannak, — és ha szigorú fináncszemüvegen nézzük a dolgot, akkor megállapíthatjuk, hogy velük szemben máskép nem is cselekedhettek, — mégis úgy érzem, hogy azokkal az emberekkel szemben, akik évtizedeken keresztül a szövetkezetekben kifejtett tevékenységük után éltek, el lehetne tekinteni a szigorú fináncelvektől, mert hiszen ha az lofesz. könnyelmű gazdálkodás folytán tízmillió pengőt elvesztett is, lehetne a felelősségrevonást nemcsak itt a szerencsétlen kisembereknél, hanem más irányban is keresni. En nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezekkel a kisemberekkel szemben, akik a szövetkezetekben bajba kerültek, kíméletesen bánjanak el és ha esetleg a szövetkezettel kapcsolatban olyan tartozások merültek volna fel, amelyeket momentán viszszafizetni nem tudnak, egy hosszabb fizetési lehetőséget 'biztosítsanak nekik, hogy egyetlen iparos se mondhassa, hogy a Hadik János által vezetett szövetkezet koldusbotra juttatta őket. Az löksz, ügyeinek rendezése kapcsán az igazgatóság hozzájárulásával Jakabffy kormánybiztos úr a szegedi cipőgyárat a Szűcs testvéreknek eladta. Annakidején a lapok ezzel a kérdéssel sokat foglakoztak. En nem akarom ezt itt pertráktálni, de annak az óhajomnak adok kifejezést, hogy a kereskedelmi miniszter úr az löksz, teljes rendbehozatala után annak a 34 kisiparosnak, akik részben ennek a szövetkezetnek alapítói voltak, — és . igazán nem ők voltak azok, akik a szövetkezel tet adósságba verték — legalább az ő általuk 55