Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

374 Az országgyűlés képviselőházának sokkal szervezetlenebb és sokkal széttagoltabb lévén, semhogy ezt megoldhatná. Nem hinném, hogy helyes volna az az álláspont, hogy az export szervezése kizárólagosan átadassék az Ipok.-nak a kisipar hivatalos, törvényes szervéneik. Történjék ez is a kiviteli intézet keretén belül, de úgy legyen megszervezve, hogy módja legyen az autonóm kisipari szervnek magának is ingerenciát gyakorolni és ha a kiviteli intézet abból a sok pénzből, amit az államtól kap, ki fog hasítani bizonyos összeget a kisipari export céljaira, akkor bizonyos vagyok benne, hogy ebben a vonatkozásban is nagy eredményeket fogunk elérni. (Ügy van! jobbról.) T. Ház! A közszállítási rendeletet nem sürgetem a miniszter úrnál, mert ő már a bizottságban is szíves volt bejelenteni, hogy relatíve igen rövid időn belül ez a rendelet meg fog jelenni. Szeretném, ha ezt a nyilatkozatát itt, a nagyobb nyilvánosságot élvező Ház előtt is megismételné, mert ezt a rendeletet nagyon várja számos terimelőréteg, különösen pedig a kisipar, amely reméli azt is, hogy e rendelet során azok az indokolt elsőbbségben részesítések, amelyeket a kisipar élvez, csak még bővíttetni fognak. T. Ház! Az ipartstületek tekintetében volnék hátor egy-két észrevételt tenni. Szeretném, ha az ipartestületeknek a közigazgatási hatóságokkal szemben való jogát valahogyan kissé megerősítenénk. Az ipartestületek javaslattételi joga, sajnos, a legtöbb esetben elsikkad. Ez különösen az iparigazolványok kiadásánál van így, ahol nagyon indokoltan és nem — hogy úgy mondjam — kasztszellemtől, vagy a régi céhszellemtől vezettetve, közérdekellenesnek jelöl meg az ipartestület bizonyos igazolványok kiadását, az iparhatóság mégis nagyon sokszor mellőzd ezeket. Nem merek a numerus clausus álláspontjára helyezkedni, mert ez általában véve liberális gazdasági felfogásommal alig egyeztethető össze, de mégis úgy érzem, hogy az iparosautonómiáknak adni kellene valamilyen jogkört a tekintetben, (hogy saját foglalkozási águkon belül valamilyen módjuk legyen állást foglalni a tekintetben, hogy ne lehessen mindenkinek könnyen, szakképzettség nélkül az ő foglalkozásukba bejutni, mert ezzel nemcsak az illető szakmának, hanem a közérdeknek is kára támad. (Ügy van!) T. Ház! Beszéltek itt a kontár-kérdésről is. Ezzel a kérdéssel a miniszter úrral együtt, mint jogászok, hónapokon keresztül nagyon komolyan és — merem állítani — lelkiismeretesen. foglalkoztunk. Szörnyű nehéz kérdés ez. Állítom, bár mint jogász, egy kissé aggódom, hogy az igazi orvosság az volna, hogy az, aki tudva, szándékosan, talán kérkedve, vagy visszaesőén kontárral dolgoztat, vagyis a vétkes és bűntárs-publikum valamilyen módon felelősségre legyen vonható. Az igazságügyim niszterium álláspontja ebben a tekintetben az, hogy itt általános büntetőjogi szabályokat, a bűnsegédi részességet nem lehet megállapítani, vagyis ez azt jelenti, hogy külön tételes jogszabályokkal kellene jönni e tekintetben, hogy a vétkes publikum, — ismétlem nem azt, aki jóhiszeműen, kontárral dolgoztat — de legalább azokat, akik készakarva, tudatosan dolgoztatnak velük, bizonyos represszióban részesítsük. (Helyeslés jobbról.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) 276. ülése 19$ h május 14-én, hétfőn. Nekem az az érzésem, hogy akármennyire fázunk is ettől az intézkedéstől, ha a mostani viszonyok ilyenek maradnak és lia a kontárság ilyen őrült iramban növekszik és gyarapodik az egész országban, nem tudunk elzárkózni erősebb rendszabályok elől. Lehet bizonyos processziális rendszabályokkal, amilyeneket a miniszter úr is csinált, mint például a külön kontárbíróság felállítása, stb., eredményt fogunk elérni, igazi eredményre azonban csak a fenti módon juthatunk. Nagyon fontos kérdés itt az érdekképviseleti alakulatok hallatlan sokfélesége, amelyről már a miniszterelnök úr és a miniszter urak is ismételten beszéltek. A helyzet itt ebben az or szagban az, hogy ha valakit a hiúság bánt, ha valaki szerephez akar jutni, akár van rátermettsége, akár nincs, csinál magának egy érdekképviseletet. Egyenesen elképesztő az ilyen hiú, vagy túlambiciózus emberekre szabott tár sadalmi és egyéb szakegyesületek száma ebben az országban. (Ügy van!) Amíg ez csak ártatlan, hiú játék, addig legfeljebb a komikumot érdemelné meg, azonban nézetünk szerint éppen azoknak a foglalkozási ágaknak, amelyek nek érdekképviseletét ennyire szétszórja és széttagolja, hallatlan kárára van, mert ezek a testületek azután nagyon gyakran egymással csatároznak és azokat a belső erőket, amelyeknek a foglalkozási ágon belül egy irányban kellene jelentkezniük, egymással szembe fordítják. Ez egyébként is homlokegyenest ellenkezik azzal a fejlődési iránnyal, amely elől — az én megérzésem szerint — úgy sem fogunk tudni kitérni, mert az egyes érdekképviseletek, ha nem is a törvényhozáson belül formálisan, de mégis a közhatalom gyakorlásában előbbutóbb, mindig több és több jogkört fognak kapni. (Ügy van! jobb felől.) Itt a miniszter urat arra szeretném biztatni, — bár tudom, hogy nem könnyű itt a kérdés — hogy nyúljon bele erős kézzel ezekbe a magánérdekképviseleti szervezetekbe, (Ügy van! Ügy van! jobboldalon és a középen.) tegyen valamit, hiszen a miniszter úr nagy hatalom, ezer módja van indirekte, esetleg druce violance-szal, hogy ezeket a hallatlanul elszaporodott és — ismétlem — egymással csatározó, sokszor csak keretet képviselő és csak azért létező szervezeteket megszüntetni, hogy azok a vizitkártyára reá ne lehessenek nyomtathatók. T. Ház! Az építőiparról már nem beszélek, miután arról bátor voltam az előbb szólni. Van azonban a miniszter úrnak pár dicséretes bejelentése a törvényalkotás terén, amely örömmel tölt el bennünket. Megmondom egészen őszintén, mindnyájan hibáztunk, például a vásártartási jogok eljárásánál. Végtére is, a XX. század negyedik évtizedében élünk és bármenynyire is agráriusok vagyunk és bármennyire szeretnénk is minden nagy községünknek vásári jogot adni, itt olyan túlburjánzás mutatkozik, amely komoly ártalmára van az érdekelt iparos- és kereskedőköröknek. (Gyömörey Sándor: Az állatvásárok?) Nem az állat vásárok, hanem főképpen a kirakodóvásárok. (Zaj half elől. — Az elnök csönget.) Az állatvásároknál nincs érdekelve sem az ipar, sem a kereskedelem, legalább is az a kereskedelem, amelyet én kereskedelem alatt értek. (Zaj a balközépen. — Elnök csönget.) Én azt hiszem, hogy ez a kérdés a törvényi rendezésre annál inkább is megérett, mert ez a kérdés már több mint egy félévszázad óta egyáltalán nem érintetett. Nagyon szép tervnek tartom a nrmisztpr úrnak a város- és Tíözségfejlesztési tervét is. Itt azonban attól a nem egészen indokolatlan