Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának gyűlés együttnemléte esetén van jogosítva a miniszter ezt minisztertanács elé vinni. Kérdezem, vájjon elodázhatatlan szükség esete forgott-e fenn vagy az országgyűlés nem volt-e együtt, mert abban az esetben mindjárt a jogalap kérdése is előtérbe lép és kérdés, hogy egy minisztérium, egy kormány vagy egy kor mányelnök egyáltalában jogosultan adhatott-e ilyen megbízást annak a • tiszteletbeli főkonzulnak? Ez az első kérdés. (Erdélyi Aladár: Szakembernek!) Nem tudom, én innen olvasom. én semmiféle bővebb részletet nem tudok De méltóztassék meghallgatni, t. Ház, ez nagyon érdekes kérdés, mert éppen a mai Pesti Hírlapban van egy nagyon érdekes törvényszéki hír, amelyben el van mondva, hogy egy volt kir. ügyész kártérítési pert indított Darányi Ignác örökösei ellen azon a címen, hogy Darányi Ignác a hatásköre alá tartozó rutén akcióhoz helyettes miniszteri biztosul felkérte ezt a királyi ügyészt, és azt mondotta, hogy a munkálat elvégzése után újra királyi ügyészi állásba fogja tenni. Ö pert indított eziránt és most a bíróság keresetével elutasította. A bíróság a cikk szerint a következőket mondja (olvassa): »Az ítélet utal arra, hogy ha Darányi Ignác volt miniszter annakidején valamilyen kijelentést tett is, az csak jóakaratú támogatást jelenthetett számára, amelyből azonban jogokat származtatni nem lehet. Hangsúlyozta a bírói ítélet, hogy a felperesnek, mint jogtudó egyénnek, tudnia kell, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló természetű miniszteri ígéretnek jogi tartalmat tulajdonítani nem lehet«. {Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egészen biztos, hogy nem ígért semmit. Sosem ígért senkinek semmit!) Majd meg méltóztatik látni, hogy mennyit kell fizetni. Mindjárt ott fogunk tartani. Bár úgy volna! (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egész biztos, hogy nem ígért. — Zaj.) Azt mondja a bírósági ítélet a továbbiakban (olvassa): »A fennforgó esetben annál kevésbbé, mert a földmívelésügyi miniszternek nem is áll hatáskörében az, hogy egy ideiglenesen nyugalomba helyezett ügyészt reaktiválhasson«. Tehát, .ugyebár, fontos a jogalap kérdése. Amikor tehát én ennél az ügynél szót emelek, fel kell tennem a kérdést, hogy milyen volt az az ígéret, szóbeli volt-e vagy írásba van-e foglalva, egyáltalában mi történt, kikötötték-e a választott bíróságot, (Erdélyi Aladár: Urak között nem kell írás!) mert ennek nagyon súlyos és nagyon szomorú következményei lettek. (Erdélyi Aladár: Az országra!) Ennek az ügynek második etapja az, hogy a Károlyi-kormány beszüntette ezeket a munkálatokat, annak nem kellett, ellenben a Gömbös-kormány 1933. év január 19-én tartott minisztertanácsában választott bíróság elé utalta ezt az ügyet. Ez a választott bíróság 305.000 pengő részköltséget ítélt meg, mert az egész összeg, amelyről itt szó van, nem 300.000, hanem 900.000 pengő. Kitűnik ez a következőkből. (Erdélyi Aladár: Perköltség is volt!) A perköltségről itt már szó van. Felemlítettem, ugyebár, hogy itt van ez a 91.000 pengő és ha meg méltóztatik nézni az 1934/35. évi költségvetést, akkor rendkívüli kiadások címén — lehet ott is beszélni erről a kérdésről — az Alföld öntözésére vonatkozó tervezetekkel kapcsolatos kiadásokra 205.000 pengőt méltóztatik találni. Tehát a 91.000 pengőhöz jön még 205.000 pengő. Ez nem tesz ki ugyan együtt 305.000 pengőt, hanem csak kevesebbet, de ahhoz már hozzá lehetünk szokva, hogy nem pontosan egyeznek '69. ülése 193A május 1-én, kedden. 31 azok a számadatok, amelyekről szó van. (Erdélyi Aladár: Csekélységre nem nézünk!) Ami a legfontosabb ebben az. ügyben és ami engem a legjobban érdekel, a következő. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincsen jelen, de remélem, hogy el fogja olvasni a beszédemet és alkalmat fog keresni, hogy megnyugtasson engemet és megnyugtassa a törvényhozást is. Mert ime itt van ez a főkonzul úr, (Erdélyi Aladár: A nevét, mert az olyan szép!) akit egyáltalán nincs szerencsém ismerni, de a Magyar Hírlapban megjelent Ruttkay Udo egy nyilatkozata, (Erdélyi Aladár: Udo!) amelyben elmondja a megbízás történetét. Elmondja azt, hogy Spanyolországban találkozott gróf Bethlen Istvánnal és akkor hosszas rábeszélésre vállalkozott ezeknek az öntözési terveknek elkészítésére, amelyekre nézve ugyancsak a Magyar Hírlap megállapítja, hogy már annakidején, 1920-ban foglalkozott a minisztérium ezzel a kérdéssel, kiadta ezt egy szakértői bizottságnak, amely megállapította, hogy az öntözési tervek kivihetetlenek, főleg az alföldi vízrajzi viszonyok miatt. Kivihetetlenek azért, mert ha ezeket a terveket felhasználnák tárolásra és öntözés céljaira, abban az esetben éppen a nyári időben lehetetlen volna a gabonaszállítás. Tehát a terv kivihetetlen és azt egy szakértői bizottság a maga részéről elutasította, amely bizottságban pedig mérnökök, egyetemi tanárok voltak. Akkor jött ez a barcelonai magyar királyi főkonzul úr és felajánlotta szolgálatait, vagy hiszen nem tudom, hogy történt, (Erdélyi Aladár: Rábeszélték!) de az tény, hogy megtörtént és ő elmondja, hogy gróf Károlyi Gyula kormánya úgy találta, hogy nincsen pénz erre a munkára, és felszólította, hogy munkáit szüntesse be. Azután azt mondja, (Erdélyi Aladár: Annyira benne volt, hogy nem tudta a munkát félbehagyni!) hogy (olvassa): »En természetesen munkám honorálását kértem. Már Gömbös Gyula volt a miniszterelnök, amikor megállapodtam a kormánnyal, hogy választott bíróság fogja a likvidálás feltételeit megszabni. Ez a választott bíróság különböző bizottságokat hallgatott ki és ez a bizottság megállapította, hogy nekem több mint 900.000 pengő jár.« Es itt jön a fontos kérdés. (Tovább olvassa): »A bizottság megállapításait a kormány elfogadta, és megegyezés jött létre, amely szerint a 900.000 pengőt részletekben kiutalják nekem. A 900.000 pengőből még 300.000 pengő van függőben. Ezt az összeget havi részletekben kapom az államkincstártól. A zárszámadásban bizonyára csak azért szerepel ez a kisebb összeg, mert ez van még függőben, ez a 90.000 pengő és az a 205.000 pengő, amely be lett állítva a földmívelésügyi budget-be. A választott bíróság kimondotta, hogy ha a viszonyok megváltoztával a tervek realizálódnának, és én a munkát megkapom, a már folyósított kifizetéseket terhemre írják, (Mozgás a baloldalon.) ha pedig a tervek nem realizálódnának, akkor a megítélt összeggel az ügy lezáródik.« (Zaj a baloldalon.) En már feltettem azt a kérdést, ki volt-e kötve egyáltalán ez a választott bíróság? (Farkasfalvi Farkas Géza: Kik voltak azok?) Átadom majd mélyen t. képviselőtársamnak a lapot, nem személyi kérdéseket csinálok. Ez a választott bíróság tehát ebben a nyomorult világban 900.000 pengőt kivihetetlen tervekért megítélt ennek a férfiúnak, aki előterjesztette a maga igényét. (Farkasfalvi Farkas Géza: Hány nyomorult gazdának az utolsó borjúját