Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 T. Ház! Tizenkét éve veszek részt a költségvetés tárgyalásában és a kereskedelmi tárcánál most már a hetedik kereskedelemügyi miniszter urat kérem arra, hogy az építőipari törvényt végre a Ház elé hozni méltóztassék. Ez a törvény végtelenül fontos és sürgős lenne. Az, hogy érdekellentétek vannak az egyes építőipari kategóriák között, természetes dolog és az iis természetes és magától értetődő, hogy ezeket az érdekellentéteket egymás között megszüntetni nem lehet. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Akkor mire jó a törvény?) De éppen a. miniszter úr hivatása az, hogy egy törvényben a maga részéről ezeket a hatásköröket prtecizírozza és meghatározza és hogy a kvalifikáció minőségét és a jogosultság mértékét egymással valamilyen arányba hozza. Mélyen t. miniszter úr, ha nem hajlandó erre, (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter : Nem!) akkor ez a kérdés nyitva marad még továbbra is (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: TJgy van) és ez a kérdés állandó vitáknak, állandó súrlódásoknak, állandó kari békétlenségeknek lesz tovább is forrása. A miniszter úr már tartatott egy ankétet errevonatkozólag. Ez az ankét méltán sorakozott az azelőtt tartptt ankétekhez, amelyeknek legnagyobb részén szintén szerencsém volt résztvehetni. Ezeknek az ankéteknek mindegyike magát ennek a viszonynak törvényben való szabályozását sürgősnek mondotta ki, ellenben egymás között megegyezésre jutni nem tudtak. Nagyon kérném a miniszter urat, hogy az építőiparnál a tervezésnek és a kivitelezésnek egymástól való elválasztását méltóztassék kimondani, mert közérdek az, hogy ne legyen egy és ugyanaz tervező és kivitelező. Amint lehetetlenség elgondolni más foglalkozási ágaknál, hogy például valaki ügyvéd és bíró, vagy pénztáros és ellenőr egy személy ben legyen, éppen úgy az építkezésnél is az, hogy valaki a tervezést és az építést együtt csinálja, inkompatibilis, mert ennek a kettőnek egymást ellenőriznie kell közérdekből. Ez tehát nem kari érdek, hanem közérdek. A miniszter úr figyelmét felhívom egy szintén akut kérdésre. Tudniillik ma a pangó iparban nincs lehetőség az utánpótlásra, arra az utánpótlásra, amelyet akár a szakoktatás, akár pedig az építőmesteri gyakorlat terén feltétlenül elő kell segíteni. Az utánpótlásról tehát gondoskodni kell. Ma ahhoz, hogy valaki egy ipari szakiskolába léphessen, szükséges bizonyos előgyakorlat. Ezt az előgyakorlatot ma körülbelül képtelenség megszerezni. Ahhoz, hogy valaki elvégezvén az építőipari iskolát, az építőmesteri vizsgát letehesse, háromesztendei utógyakorlatra van szüksége. Ezt az utógyakorlatot képtelenség elvégezni, mert ma nagyon kevés a munka és a lehetőség arra, hogy magángyakorlatot szerezhessenek azok, akiknek erre szükségük van. Ezért kell, hogy a kormányzat ebbe belenyúljon, és hogy a kormányzat legalább azoknál, akiknek ő ad munkát, az általa adott munkák keretén belül az ilyen gyakornokok, az ilyen építőmesterjelöltek érdekében a gyakorlati bizonyítvány megszerzéséhez szükséges gyakorlatot kötelezően rendelje el. Lehetetlenség, hogy ezen a téren utánpótlás ne legyen, és hogy évről évre kevesebben jelentkezhessenek úgy az ipariskolába való felvételre, mint az építőmesteri vizsgára abbói az v

6. ülése 193^ május lU-én, hétfőn. 369 okból, mert képtelenség nekik a gyakorlatot megszerezniük. Az iparoktatásnál lévén, mély sajnálattal latom a költségvetésben az iparoktatás további elsorvadását. A miniszter úr kénytelen bejelenteni, hogy a nagykanizsai ipariskolát teljesen beszüntette, hogy a győri ipariskola faipari szakosztályát megszüntette, hogy a pécsi ipariskola faipari szakosztályát szintén megszüntette- Es ha a dolgok mélyére nézünk és őszintén vallomást akarunk tenni, akkor azt kell mondanunk, hogy igen sok még az olyan szakiskola, különösen a faipar terén, amely ma is csak erőltetéssel és csak kegyelemmel tartható fenn. A magam részéről ennek okát abban látom, hogy ma az ipari szakiskola elhibázott ipariskolai típus. A felsőipariskola helyes ipariskolai típus, mert a négy középiskolai vagy a négy polgári iskolai osztály elvégzése után mint természetes ipari továbbképzést nyújtja az ifjúságnak az ipari nevelést, és ezen munkája után az érettségi bizonyítvánnyal egyenlő értékű végbizonyítványt ad, a katonaságnál pedig karpaszomány viselésére való jogot biztosit. E mellett viszont olyan képesítést is nyújt, amely egy bizonyos iparágban önálló működésre ad jogosultságot. Ez egy olyan típus, amelyre a polgári szülők szívesen küldik gyermekeiket. De az az ipari szakiskola, amely semmiféle kvalifikációt nem nyújt ebben a tekintetben, csak tudást, a mai viszonyok között olyan típus, amely a magyar szülőknek az igényét nem elégíti ki. Tény az, hogy ma az ipari szakiskolád is négy polgári osztály után veszik fel a tanulókat, tehát igazán nincs ok arra, í hogy ezt a típust ne fejlesszük át mindenütt ! felsőipariskolává. Biztosítom a miniszter urat, | hogy éppúgy, mint a felsőkereskedelmi iskolák, I ezek a felsőipariskolák is jól és eredményesen | fognak működni és meg fognak felelni. Rendkívül sajnálatos az, hogy ennek a cimj nek költségvetési fedezete egyre csökken, már ! az egymillió pengő alá került, már pedig az j iparoktatás Magyarországon mégis csak fontoj sabb tényező, semhogy annak költségeit ilyen I fejlődésre alkalmatlan mennyiségre szállítsák : le. Én szeretném, ha a miniszter úr helyet adna ezen a téren egy frissebb, egészségesebb szellemnek. Az iparoktatás bevált sablon-nyomo! kon ment és folytatódott eddig, aminek jellem! zőjéül felhozom azt^ amit már egyszer emlí| tettem a miniszter úrnak, hogy minisztériumá: naií az iparoktatási szakosztályában is egy I nyugalmazott magyar tanár az, akit nélkülözhetetlennek méltóztatik ítélni; egy nyugalma, zott magyar tanár, aki egyáltalán nem szakj ember, aki sem ipari műhelyet nem ismer, sem ' az ipari oktatásnak szakrészét abszolúte nem ismeri, ellenben egy női ipariskolánál a magyar nyelv tanára volt. Ez a nyugalmazott úr ma is még mint az iparoktatási szakosztály' nak élő lexikonja és nélkülözhetetlen embere í szerepel. Mélyen t. miniszter úr, ezt a munkát bármelyik fiatal technikus jobban és erőteljesebben tudná ellátni, új ideákkal és új gondolatokkal. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ebben igaza van!) Kérem a minisz| ter urat, méltóztassék az iparoktatási tanácsot ! is egyszer végigvizsgálni. Méltóztatik tudni, ' hogy abban véletlenül sincs egyetlen aktív em! -ber sem, abban a saját koruknak régi dicsérői '• ülnek meg. (Derültség a baloldalon.) Egyetlen fiatalembernek sincs ott helye, és ez nyomja ! rá bélyegét magára az egész iparoktatásra. 1 (Eber Antal: Ügy se hívnák össze, ha fiatal-