Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-276
Az országgyűlés képviselőházának ifi kás élete különiben sem akkor kezdődik, amikor mi ottlátjuk üzletében, mert előzőleg már a vásárcsarnokban vagy a piacon jár és beszerzi szükségleteit. Aláhúzom a különös jelentőségét ennék a magyar kisipari és kiskereskedelmi társadalomnak. Aláhúzom ezt a jelentőségét nemcsak mint adóalanynak. Egyelőre ugyanis ez csak mint adóalany szerepel, mint aki igazán az utolsó csepp véréig teljesíti hazája iránt kötelességét. n Ennek jelentősége van politikailag és jelentősége van társadalmi szempontokból is, de sajnos, ennek a rétegnek sem társadalmi, sem politikai ereje nincs. Minthogy nincs társadalmi és politikai ereje és minthogy a kormányzattal szemben nem tud fellépni olyan agresszivitással, mint más rétegek, minthogy ennek a rétegnek nincs meg az a politikai hatalma, amely más osztályoknak megvan, vele szemben természetszerűleg a kormányzat lépett arra az útra, amelyen én a miniszter urat — mint a pénzügyi bizottságban már mondottam — mint igazán kiváló diplomatát tisztelem, aki ezen a téren rendkívüli képességekkel bír, amennyiben a miniszter úrnak Köszönhető az, hogy a nyilvánosság előtt a helyzet úgy fest, mintha ez a küzködő, kínlódó, vergődő magyar kisipar tényleg jobb időkhöz jutott volna. Azért látszik így, mert a miniszter úr most kethetenkint, vagy havonkint összejön azokkal a vezetőkkel, akik olyan szerencsés helyzetbe jutottak, hogy a felállított kisipari szervezetekbenh havi fizetést kapnak, — amiben természetesen a kisipar egyéb tagjai nem részesülhetnek^—• velük a miniszter úr elbeszélget, neki elsírják panaszaikat, elmondják bánatukat... (Müller Antal: Alig van ilyen azért! — Sándor Pál: Érdekes! Nem is tudtam, hogy ilyen talentumos! — Müller Antal: Tizenöt éve vagyok a kisiparosság egyik szervezetének élén, de soha egy fillért sem kaptam! — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársamról nem is mondottam, de t. képviselőtársam tudja, hogy vannak olyan kisipari vezérek, akik kapnak. Es van egy magyar közmondás, hogy akinek nem inge, ne vegye magára: t. képviselőtársamnak nem inge. A tényleges szituáció az, hogy mióta így alkottak meg a magyar kisipari szervezetet, kevesebb a bánat, kevesebb a jaj és a panasz. Helyzetük ugyan rosszabbodott, de a panasz csökkent. Megvallom egészen őszintén, ha tőlem függne, és a miniszter úr diplomáciai képességeit egészen más és sokkal nagyobb területen szíveisebben venném igénybe, hogy ott elérjünk eredményeket, mint ezekkel az emberekkel tszemben, mert ezeknek panaszát és siralmait szerény felfogásom szerint csak időlegesen lehet elhallgattatni, mert ez a bánat, ez a jaj és ez a panasz az én meggyőződésem szerint egyszer mégis fel fog törni s valószínűleg olyan módon, ahogyan az reánk nézve nem kívánatos. A miniszter úr, a t. Képviselőház és az egész ország tehát ne engedje magát megnyugtatni azzal a hangtalansággal, amellyel most a kisipar egyes oldalai részéről találkozunk. En is érintkezem a kisipar egyes rétegeivel és tudom nagyon jól, hogy ez a hallgatás nem a helyzet javulásának a jele. {{Müller Antal: Nem igen van hangtalanság! — Malasits Géza: Mindegyiknek korog a gyomra! — Elnök csenget.) Ha olvasok azokról az értekezletekről és olvasom azokat a sajtótudósításokat, amelyeket a lapok hoznak, mindenesetre egészen más hangot tapasztalunk ezen a téren, mint a milyent KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. '. ülése 19 3 U május lA-én, hétfőn. 363 tapasztaltunk azelőtt (Mozgás.) és ez határozottan nem annak következménye, hogy a magyar kisiparosság gazdasági helyzete javult volna, mert állítom, hogy a magyar kisiparosság gazdasági helyzete rosszabbodott, hiszen a kisiparossság gazdasági helyzete természetszerűleg összeköttetésiben van az egész társadalom gazdasági helyzetével. Ha a polgári társadalom dolga rosszul megy, akkor rosszul megy a magyar kisiparnak és kiskereskedelemnek is. Ha a lateinernek és a gazdának nincs keresete, akkor nem dolgoztat & kisiparosnál és nem vásárol a kiskereskedőnél. A helyzet tehát nem javult, csak a panaszok csökkentek. Csak azért mondom ezt el, — amint elmondottam a pénzügyi bizottságban is — nehogy ezért a kormányzat most tényleg elhigyje, amit Görgey István t. képviselőtársam mondott, hogy a gazdasági helyzet javul, hogy ezt most mi valamennyien elhigyjük és elmenjünk mulatni. Az, hogy a kisiparosság részéről a gyűlések, az országos kongresszusok, vagy legalább is a panaszkongreszszusok megszűntek, nem jelenti azt, mintha helyzetük javult volna. 97. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy befejezésül még egy kérdéssel, az idegenforgalom kérdésével foglalkozzam. Az idegenforgalom három dologgal van összefüggésben., Az első kellék ahhoz, hogy egy országba elmenjenek az utasok, az, hogy az országban legyen mit látni. Nálunk van mit látni. Bármerre is jártunk, amikor ide hazaérkezünk, nem azért, mert otthon vagyunk, hanem objektíve is megállapíthatjuk, hogy ez a legszebb, ez a leggyönyörűbb város a világon, ennél szépségesebb, csillogóbb gyöngye Európának nincsen. (Sándor Pál: Ügy van! A világon a legszebb!) Ez a város megérdemelné azt, hogy minden utas, aki valami gyönyörűt, valami szépet akar látni, eljöjjön ide. Ennek a városnak népe az idegenhez kedves, szeretetreméltó, ennek a városnak vendéglői és szállodái alkalmasak arra, hogy az idegen itt jól érezze magát, Látjuk is, hogy ha valaki eljött ebbe az országba két napra, az ittmarad két hétig, és aki itt volt a városban és ennek a városnak életét, kultúráját, specialitásait, nemcsak cigányzenéjét, hanem minden kiválóságát és kvalitásait megszerette, az ebben â városban nem két napig, hanem két hétig marad. Hogy milyen nagy dolog és milyen nagyjelentőségű az idegenforgalom az ipar szempontjából, atekintetben csak Olaszországra, Svájcra és csak azokra az erőlködésekre akarok rámutatni, amelyeket ebben a tekintetben minden ország kifejt. Magyarországnak az első kelléke megvan: itt van mit látni. A másik két kellék az, hogy jó utak legyenek és az, hogy ha valaki be akar jönni ebbe az országba, ne legyen szüksége vízumra. (Ügy van! jobbfclől. — Temple Rezső: El kell törölni a vízumdíjakat!) T. Képviselőház! Nem akarok arról beszélni, hogy nemzetpolitikai szempontból milyen szörnyűséges hiba az, hogy a megszállt területek magyarjainak azért, hogy idejöjjenek ebbe az országba, amely az ő Mekkájuk kell hogy legyen, fizetniök kelljen. Mindig azt hallom, hogy a vízumdíjakat azért nem lehet eltörölni, mert ha ezeket eltöröljük, akkor a külügyi szolgálat elesik 1,800.000 pengőtől, Igaz, 1,800.000 pengő rettenetesen sok pénz s ezt különösen én találom soknak, aki akkor is, 52