Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

356 Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 193U május 14.-én, hétfőn. állapítanunk, hogy a mezőgazdaságnak kellett ezekben az időkben leginkább szenvednie. Ez érthető is, mert hiszen az elzárkózó gazdaságpolitika elsősorban a mezőgazdasági termények exportpiacait zárta el előlünk és így az értékesítés olyan nehézségekbe, sőt mondhatnám leküzdhetetlen akadályokba ütközött, hogy ennek a mezőgazdaság látta elsősorban kárát. Ezzel szemben az ipar kétségtelenül sokkal rugalmasabban tudja elszenvedni a gazdasági válságot, aminek részben az is az oka, hogy az iparnak inkább állott rendelkezésére a belföldi fogyasztópiac, amely, — ha le is romlott a belföldi fogyasztóképesség — mégis védett piaca lévén az iparnak, lehetővé tette azt, hogy az ipar, ha szerényebb haszon mellett is, de prosperáljon. Természetesen ez nem vonatkozik azokra az iparokra, amelyek túldimenzionált voltuknál fogva az exportra vannak elsősorban utalva. Elsősorban az úgynevezett mezőgazdasági iparra célzok, amelynek prosperitását természetesen éppen úgy megakadályozza a külföldi piacok lezárása, mint a mezőgazdaság prosperitását. Természetesen ettől az autarchikus gazdaságpolitikától a kereskedelemnek is igen erősen kellett szenvednie, mert hiszen az autarchikus berendezkedések és az egyre erősebben érezhető állami intervencionizmus politikája egyszerűen elsorvasztja az úgynevezett »szabadkereskedelmet«. Mélyen t. Ház! A régi konzervatív gazdaságpolitikusok a bajok legfőbb okának éppen a gazdasági liberalizmus megszűntét tartják és azt fejtegetik, hogy addig nem is jön rendbe a világ, míg újból teljes szabadkereskedelem és szabadforgalom nem lesz. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy egyre nagyobb azoknak száma, akik Európa szervezetlenségében keresik a bajok kútforrásait, s azt hirdetik és vitatják, hogy úgy a termelést, mint az értékesítést meg kell szervezni. Ezek azok, akik az irányított termelés és az irányított értékesítés mellett foglalnak állást. Kétségtelen tehát, hogy egészen új gondolatokkal kell a gazdaságpolitikában is megbarátkozni, mert hiszen a termelés irányítása az iparban például maga után vonja az ipari numerus clausus gondolatát is, amelytől pedig a konzervatív gondolkozású gazdasági politikusok erősen idegenkednek. A kereskedelempolitikában is azt látjuk, hogy az utóbbi években teljesen új irányokkal kellett megbarátkozni. Míg ugyanis a múltban a legnagyobb kedvezmény elve volt az irányadó és uralkodóelv a kereskedelempolitikában, addig ujabban egyre komplikáltabb és egyre szűkebb téren mozgó preferenciális szerződések, árucsere és kompenzációs megállapodások teszik csak lehetővé az egyes államok között az áruk kicserélését, sőt ezek a gazdasági megállapodások még különféle komplikált pénzügyi megoldásokkal is súlyosbíthatnak, mert rendszerint külön kiiring és fizetési módosításokat szabályozó szerződésekkel kombináltatnak. A kereskedelemügyi minisztériumnak ezekben a nehéz gazdasági időkben tehát azt kellett szem előtt tartania, hogy ez a minisztérium, ne legyen merev bürokratikus szerv, hanem a gazdasági élet kívánalmaihoz alkalmazkodva, annak olyan segítő orgánuma, amely mindig az adott helyzetet mérlegelve igyekszik a gazdasági életnek segítségére lenni. Éppen ez a szempont volt az, amely a múlt esztendőben arra késztette a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy minisztériumában egy átszervezést hajtson végre. így, mint legfontosabbat, megemlíthetem, hogy az összes közlekedési ügyök a minisztériumban egységes irányítás alá helyeztettek. Ezenkívül osztályok állíttattak fel azoknak a fontos gazdasági problémáknak kidolgozására, amelyek az újabb időkben keletkeztek. így felállíttatott egy új ipar- és gazdaságpolitikai osztály, nemkülönben új idegenforgalmi osztály állíttatott fel az idegenforgalom egyre nagyobb jelentőségére való tekintettel. Ez az osztály egységesen van hivatva irányítani az idegenforgalommal öszszefüggő összes ügyeket. Ebből is méltóztatnak látni, hogy a kereskedelemügyi minisztérium az adott viszonyok között, a takarékosságot továbbra is szem előtt tartva igyekszik a gazdasági élet kívánalmaihoz alkalmazkodni és igyekszik tényleg olyan hatósági szerve lenni a gazdasági életnek, amely minden kérdésben támaszául szolgálhat annak. Rátérve a kereskedelmi tárca költségvetésére, — mint már említettem — megállapíthatjuk általánosságban, hogy azt továbbra is a takarékosság jegyében állították össze. Ennek ellenére azonban a költségvetés, az adott lehetőségek határai között igyekezett figyelembevenni mindazokat a fontos problémákat, amelyek a kereskedelmi tárca körébe tartozván, megoldásra várnak és a költségvetés módot

1 talált arra, hogy mindazok a célok, amelyek a gazdasági élet vérkeringését vannak hivatva meggyorsítani, a költségvetés keretein belül, — sőt sok esetben azon túl is, külön beruházási és hitelakciók segélyével — megvalósíthatók legyenek. A minisztérium összkiadásai az elmúlt 1933/34. évi költségelőirányzat szerint a nyugellátások nélkül 41,154.000 pengőt tettek, ki, most pedig 39,660-000 pengő az előirányzat. Mintegy másfél millió pengő megtakarítást tapasztalunk tehát ezen a téren. A nyugdíjterhek az elmúlt évi 3,376.500 pengővel szemben az idei előirányzatban 3,342.000 pengőt tesznek ki; végre a nyugdíjaknál is tapasztalunk tehát némi csökkenést az elmúlt esztendőkkel szemben, amikor is ,a nyugdíjterhek eddig állandó emelkedést tüntettek fel. Meg kell említenem, hogy ezzel szemben a tárcabevételek kereken 500.000 pengővel magasabban íirányoztattak elő, amennyiben a múlt évi 6,150.000 pengővel szemben ma 6,634.000 pengős előirányzat található. Igen t. Képviselőház! A tárca alá tartozó egyes címeket nem szándékozom részletesen ismertetni, csupán azokkal a problémákkal óhajtok pár szóban foglalkozni, amelyekről feltehető, hogy a t. Házat különösképpen fogják, érdekelni. Egyebekben bátor vagyok utalni a költségvetés igen szép és részletes általános indokolására, amelyben minden olyan kérdés és probléma megemlítésre talál, amely a tárca keretébe tartozik. Külön ki kell azonban emelnem elsősorban (Halljuk! Halljuk!) & kereskedelemiügyi miniszter úr nagyszabású idegenforgalmi Programm ját, amelyről a közelmúltban már ;a miniszter úr is volt szíves a nyilvánosságot tájékoztatni. Itt a legnagyobb

1 eredménynek látom már azt is, hogy az eddig különböző helyekről irányított intézményeknek rendelkezésére álló összegeket sikerült egy kézben Összpontosítani, a propagandát is sikerült egységesíteni és így