Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
344: Az országgyűlés képviselőházának hogy nem lehet a vadászati haszonbért felosztani, mert nem lehet tudni, hogy az egyik vagy másik kisbirtokosnak, vagy törpebirtokosnak hány hold vagy hány négyszögöl áll a nevén. ,' ' • , • • Itt van azután a vadak által tett karok megtérítése. Ez olyan súlyos feltételhez van kötve a ma élő törvényben, hogy tulajdonképpen a vadkár megtérítéséről sohasem lehet szó. A fő vadak, a szarvas, dámvad által okozott károk megtérítendők, ha tenyészti őket valaki. Tudjuk, hogy a Kúria, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok egyaránt megállapították már, hogy hogyan iparkodnak kijátszani a tenyésztés feltételét, hogy rejtett tenyésztések hogyan történnek. Én azonban igen sokszor azt tapasztaltam, hogy a 13. §-ban felsorolt ragadozó vagy kártékony állatok okozzák igen sok esetben azt a kárt, amelyeket azonban a nagy világon senki meg nem térít, amely ese; tekben e törvény szerint meg kellene engedni a tulajdonosnak, hogy a dúvadat, a ragadozó vadat irtsák és ezek közt az állatok közt fel van sorolva a hörcsög, az ürge, a görény, a merény, a nyüst, a vidra és a vaddisznó. Ez teljesen lehetetlenné van téve. Nem akarok erős kifejezést használni, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy in fraudem legis, a törvény világos rendelkezését szembeszökően ki; játsszák akkor, amikor igen derék, megbízható gazdáktól is bevonják a fegyverviselési engedélyt, akiknek évtizedeken keresztül megvolt a fegyverviselési engedélyük, éppen azért, hogy a törvény intenciójához képest maguk háríthassák el a kárt. Ebben most meg vannak akadályozva, egyszerűen azáltal, hogy a fegyverviselési engedélyt bevonták tőlük. A sajtó is nagyon sokszor tárgyalta, — információm során magam is több helyen meggyőződtem arról — hogy a külkereskedelmi szerződéseknek az agrárollóra gyakorolható igen előnyös mérséklő, ha nem is megszüntető hatását kijátsszák, mégpedig olyképpen, hogy az általunk külföldre szállított agrártermények ellentételeként külföldről bejövő iparcikkeket tisztelt gyáripari kartelljeink megszerzik, mielőtt a külkereskedelmi szerződések még életbelépnének és az olcsóbb külföldi gyáripari cikkeket úgy árusítják itthon, mintha a hazai gyáripar állította volna elő. Ezáltal tökéletesen kikapcsolják azt az egészséges versenylehetőséget, amely mérséklőleg hatna a mi harci vámokkal — nem védővámokkal, de harci vámokkal — a versenyképességtől teljesen megfosztott gyáripari cikkeinkre. Az a tiszteletteljes kérésem, hogy olyan konstrukcióval történjék ezeknek a kompenzációs külkereskedelmi szerződéseknek megkötése és^ keresztülvitele, hogy az egészséges verseny és a gyáripari cikkekre gyakorolható csökkentő árhatás bekövetkezhessek. Legutóbb a jutakartellről olvastam és szakemberektől hallottam, hogy az olasz juta ármérséklő hatását a magyar jutakartell már ab ovo kiküszöbölte azáltal, hogy megállapodott az olasz exportáló, a velünk való relációban importáló céggel, hogy a bizonyos haszonrészesedés fejében Olaszországból behozandó terményt (Kállay Miklós földművelésügyi miniszter: Ők bezzeg tudják irányítani az értékesítést!) úgy fogja árusítani, mintha azt az itthoni kartell állította volna elő. Ezek voltak az én tiszteletteljes kéréseim. Arról győződtem meg, — illetőleg nem meggyőződtem, hanem korábbi meggyőződéseméi 75. ülése 19 3 U május 9-én, szerdán. ben még jobban megerősödtem a földmívelésügyi miniszter úr mai beszéde folytán — hogy a mezőgazdasági főtermelési ág és ezáltal az összes többi termelési ág érdekében a jövőben ebben az irányban fog működni, ezért a címet elfogadom. (Helyeslés jobhfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Sándor István! Sándor István: Igen t. Ház! Szerettem volna a földmívelésügyi tárca keretébe tartozó sok fontos kérdésről beszélni, szerettem volna a szakoktatásról beszélni, ahol a felvett tételt nagyon kicsinek találom és ahol különösen a felnőttek gazdasági oktatása érdekében sokkal kiterjedtebb tevékenységet tartanék szükségesnek. : Szerettem volna a kertészet címéhez is hozzászólni, kérve, hogy a miniszter úr azokra a vidékekre is terjessze ki az ültetésiben is a kormány segítő kezét, amelyek a maguk erejééből mér mintaszerűt produkáltak, ne csak azokra, amelyektől talán a jövőben várható ilyen. Szerettem volna azt is megmondani, hogy az a gyümölcs faültetés, ami történt, még egyáltalán nem lehet olyan veszélyes a túltermelés szempontjából, mert bár csakugyan nagyon sok gyümölcsfát elültettek, de statisztikát kellene készíteni arról, hogy mennyi gyümölcsfa fagyott el a télen és mennyi gyümölcsfát tett tönkre a nyulak és őzek vadászati joga. (Mojzes János: Ez a vadászati érem másik oldala!). Szeretném kérni a miniszter urat, hogy tegyen valami erőteljes intézkedést a gyümölcstermelés érdekében arra nézve, hogy egy-két hozzáértő tudós állandóan foglalkozzék a monilia ellen való védekezés kérdésének megoldásával. Ez a* gomba, amely benne van a növények fájában is, másképp ki nem irtható, csak akkor, ha a fa nedvkeringésébe tudjuk belevinni az orvosságot. Külső kezeléssel ez meg nem gyógyítható. Szerettem volna a földbirtokrendezésről is bővebben beszélni, mert hiszen fokozatos, de mindenesetre erőteljes földbUrtokreformra yan szükség azért, hogy a termelést és a kivitelt is fokozhassuk, a mezőgazdasággal foglalkozókat földhöz juttathassuk, a munkátlanok számát csökkentsük és az állam bevételeit ezáltal többféle úton-módon szintén fokozzuk. A mi bölcs házszabályaink azonban gondoskodnak arról, hogy bár a költségvetés részletes tárgyalását f törvényeink előírják, ma is például a földmívelésügyi tárca körülbelül tizenöt címéből csak kettőt vagy hármat tárgyalhassunk le. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak egyet!) A többi címek törvényerőre fognak emelkedni anélkül, hogy tárgyaltuk volna azokat. Kénytelen vagyok ezeknek a nagy kérdéseknek a tárgyalását mellőzni és egy olyan kérdésről beszélni, ^amelyet már kétszer idehoztam az igen t. Képviselőház elé, de amelyet még eddig nem volt szerencsém a miniszter úrnak szemtől-szembe előadhatni. Ez a kérdés a paprikakérdés. Abban a hiszemben és feltevésben hozom ezt ide, hogy a miniszter úr maga sincs ennek a kérdésnek bizonyos részei felől^helyesen és részletesen tájékoztatva, mert ha tájékoztatva volna, akkor egy vagy más i irányban r már feltétlenül intézkedett volna. j (Mojzes János: Ezek az adatok felpaprikázzák j a miniszter urat!). Egészen röviden és papri| kázás nélkül kívánok foglalkozni a dologgal, ha paprikaügyről van szó. Az elejét el äs hagyom és csak ott kezdem, hogy nem tartom megengedhetőnek sem gazdasági, sem közjogi szempontból azt, hogy miniszteri rendelettel eltiltsanak valakit attól, hogy a földjén ezt