Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

342 Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 193A május 9-én, szerdán. kilogramm szalonnáért ma egy kétkezi földmunkásnak egy teljes napig kell dolgoznia. Tessék elképzelni, egy teljes napig kell dolgoznia, hogy egy kiló silány szalonnát megszerezzen magának. Engedelmet kérek, ezen a téren csinálni kellene valamit. Nem hinném, — anélkül, hogy támadni akarnék valakit — hogy a gazdatársadalomnak érdekében állana a városi lakosság fogyasztásának teljes összesorvasztása; már pedig e mellett az agrárpolitika mellett, amelyet pár szóval bátor voltam vázolni, elsorvad a városi fogyasztás, mert sem húsban, sem zsiradékban, sem tejben, sem tejtermékekben, sem lisztben a fogyasztás nem emelkedett, ellenkezőleg csökkent és az emberek óriási tömegei tengenek-lengenek, ez pedig meg fogja magát a jövőben bosszulni abban, hogy az állandóan éhes ember munkateljesítménye rendkívüli módon csökken. Itt szóba került ma, — Meesér t. képviselőtársam tette szóvá, — hogy Elliot angol földmívelésügyi miniszternek az agráriusok 10.000 font sterling nemzeti ajándékot adtak. En tovább megyek. A mezőgazdasági munkások nem adtak ugyan semmit a 10.000 fonthoz, mert hlszén nem telik erre, de mégis szükségesnek tartották ezt a minisztert üdvözölni részben azért, mert az agrártermelést rendkívüli^ módon kiszélesítette, ami nagy dolog Angliában, mert emlékszem reá, hogy 30—40 esztendővel ezelőtt a mezőgazdaság egészen alárendelt szerepet játszott Angliában és ma egy hatalmas nagy valami. Kétségtelen, hogy elbben a tekintetben Elliotnak vannak érdemei. De amiért a munkásság Elliotot üdvözölte, az olyan dolog, amiért itt Magyarországon minisztert legalább is, még nem üdvözöltek. Angliában járásonként bérmegállapító bizottságok vannak, amelyek megállapítják az abban a kerületben fizethető legalacsonyabb munkabéreket, megállapítják a munkaidőt. Elolvastam az angol földmunkások lapjának legutóbbi számát és abból megállapítottam, hogy a legmagasabb munkaidő Angliában egy héten 54 óra, de nem ritkaság a 48— 49—50 órás munkahét sem a mezőgazdaságban. A béreket nem akarom előhozni, mert hiszen ez az összehasonlításra bázist nem nyújt, csak megemlíteni kívánom, hogy Angliában a mezőgazdasági munkás lietilbére 37—54 shillingig terjed, amihez járul azután még egy bizonyos mennyiségű 'burgonya, bizonyos mennyiségű tejjutalék. Azt nem lehet eltagadni, hogy ezen a téren Elliotnak igen nagy érdemei vannak, ö ' azt mondotta, hogy ha az agrártársadalom igényt támaszt arra, hogy az állam szubszidiumokkal és egyebekkel támogassa, akkor az a munkásság, amely ott alkalmazva van, szintén igényt támaszt arra, Ihogy abból a haszonból, amely a mezőgazdaságra ezáltal háramlik, szintén részesedjék. Itt Magyarországon, sajnos, a munkásság, pláne a mezőgazdasági munkásság, soha isemmiféle kormány gondoskodásának tárgya nem volt. Elismerem, a Gömbös-kormány legalább beszél róla, de cselekedni ezen a téren eddig egyetlen egy miniszter sem cselekedett semmit. Három és fél millióra tehető azoknak a földmunkásoknak a száma, akik olyan munkabérek mellett dolgoznak, amelyek a puszta megélhetést is alig, hogy fedezik. (Mojzes János: Ötven, hatvan fillér a napszám!) Nem akarok számokkal jönni, hiszen az időm se engedi meg. Erre nézve legyen szabad csak megemlítenem, hogy dr. Kerék Mihály, a fiatal agrárgeneráció egyik tagja, a Magyar Gazdaszövetség titkára, nagyszerű tanulmányt írt a »Magyar Gazdák Szemléje« decemberi számában, amelyben kimutatja, hogy járásonként, fejenként 14 fillér, 12 fillér, de van olyan község is, még pedig Mád és Tokajhegyalja község, ahol 11 fillér jut a mezőgazdasági munkás családtagjainak egy napi megélhetésre. Bármilyen olcsó is legyen a vidéken a megélhetés, vagy hirdessék akármilyen olcsónak is vidéken a megélhetést, egy családtagot napi 11 fülérből csak olyan táplálékkal lehet ellátni, amely korántsem pótolja azt az erőt, amelyet valakinek a munkába oda kell adnia. Ha több munkaerőt adunk ki és ezt sem táplálékkal, sem pihenéssel, sem lakással, sem ruházattal nem tudjuk pótolni, akkor ennek nemcsak szociálisan, hanem szociálhigiénikusan is rettenetes következményei lesznek. Egy egész nemzedék hihetetlen elsorvadása lesz a következménye annak a munkabér uzsorának, amely Magyarország egyes vidékein divik. Nem akarok általánosítani, tudom, hogy minden társadalmi rétegben vannak jók és gonoszak, belátóbb és kevésbbé belátó emberek, a munkabérek tekintetében azonban áll az a Eairbanks-szabály, amely a pénzre áll, hogy a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt, a rossz munkabérek leszorítják a jó munkabéreket és az a jobbérzésű gazda, látván, hogy szomszédai mind kihasználják a konjunktúrát, mind kihasználják annak lehetőségét, hogy a munkabérek leszoríthatok, szintén utánamegy a többinek, mert a piacon neki is versenyeznie kell azokkal, akik silányabb munkabért fizetnek. Előttem szólott t. képviselőtársam beszélt arról, hogy a termelési költségeket csökkenteni kell. Okosan, számítással lehet csökkenteni. De akár az ipart, akár a kereskedelmet nézem, de főképpen a mezőgazdaságban látjuk, hogy a termelési költségek csökkentése alatt egyebet nem értenek, mint a munkabérek hihetetlen leszorítását. Ez az egész tudomány. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Kénytelen vagyok beszédemet befejezni, csak egy mondatot engedjenek elmondani. Nem szocialista mondja ezt, hanem egy önökhöz nagyon közel álló úr, Szekfű Gyula, akit valószínűleg mindenki ismer, és aki igen jeles, igen kitűnő^ történetíró. »Három nemzedék« című munkájában a következőket mondja. (Olvassa): »Az ország lakosságának körülbelül egyharmada sem munkaerejének kifejtéséhez, sem megélhetéséhez elegendő föld-, del, illetve kereseti lehetőséggel nem rendelkezik; ha megbetegszik, gyógykezeltetésre és orvosságra nincs igénye. Ha rokkantság vagy öregség következtében keresetképtelenné válik, egy egész életen át végzett becsületes munka után hozzátartozói kegyelemkenyerére szorul. S ha elhal, árvaságra jutott gyermekei a nyomornak néznek elébe.« T. Ház! Valóban ez a tragikus sorsa a magyar Tiborénak. Ezen segítsen a miniszter úr. Ezzel nemcsak a munkáson segít, hanem az egész magyar társadalmon, mert az egész magyar társadalom ereje növekszik azzal, ha a munkás keresőképessége javul. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bánó Iván! Elnök: Nincs jelen! A képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Következik?