Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

330 Az országgyűlés képviselőházának teljesen nyugodtan ezt a földmívelésügyi miniszter úrtól, mert pozitív meggyőződésem, sőt mondhatnám adatom van arra, hogy ezt a bár kétségtelenül bizonyos pénzügyi lebo

: nyolítást igénylő kérdést a Tejszövetkezeti Központ a szövetkezetekkel meg tudná csinálni, úgyhogy ezt a szövetkezetek és azoknak tagjai meg sem éreznék. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Közérdekből történhetik meg tehát az a bizonyos első lépés, amelyet én minden körülmények között szükségesnek tartok ahhoz, hogy a további lépések során azután elérkezhessünk ahhoz a ponthoz, ahol egy nézeten leszünk a földmívelésügyi miniszter úrral a tekintetben, hogy a tejforgalom felszabadítható legyen. A tejkérdésre vonatkozólag csupán egy megjegyzést kell tennem egyik előttem felszólalt képviselőtársamnak a beszédére. Holitscher t. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy a fogyasztókhoz tulajdonképpen nem is kerül olyan drágán a tej, mert bár a tejért 32 fillért fizet meg a fogyasztási tej árában literenkint, vajban ellenben, ahol csak 8—10 fillérrel értékesül a tej, sokkal olcsóbban jut hozzá, átlagárban tehát 20 fillér körül fizeti a fogyasztó a tejet. Bocsánatot kérek, ha ugyanaz az illető fogyasztja mind a kettőt, akkor talán helytálló volna ez az álláspont. Igaza lenne képviselőtársamnak, ha mindenki, aki egy pohár tejet iszik, ennék hozzá vajas kenyeret is. Minthogy azonban tudvalevőleg más az együknek fogyasztója, mint a másiké, ezt a kalkulációt nem tartom helyesnek. A tej fogyasztói árának csökkentését feltétlenül szükségesnek tartom. Ez az a bizonyos pont, ahol remélem, hogy a szabad forgalom fogja megteremteni azt az árat, amely mellett a fogyasztó is és a termelő is megtaláljaa maga számítását. Legyen szabad megkísérelnem kitérni a földmívelésügyi miniszter úr beszédével kapcsolatban egyes kérdésekre. Olyan sok problémát hozott fel, hogy mindezekre kitérni nem lehet, néhány kérdéssel azonban feltétlenül foglalkoznom kell. Néhány felszólaló képviselőtársam már szóbahozta a szérum kérdését. Nagyon nagy köszönönettel veszem tudomásul azt, hogy honorálják azt az akciót, azt a munkát, amelyet ezen a téren a földmívelésügyi miniszter úr kifejt. Nyiltan rá kell azonban mutatnom arra a nagy bajra, amely az országban — azt hiszem — majdnem mindenütt megvan és ez az, hogy rendkívüli hanyagság történik a sertésvészek fellépésének 'bejelentése során. Merem állítani, hogy a szérum olcsóbbítása, a szérumnak a gazdákhoz ingyen való juttatása még nem lesz elegendő addig, amíg ez a legnagyobb szigorúsággal keresztül nem vitetik és szigorúan nem büntettetik meg az az illető községi elöljáróság, vagy gazda

v aki tudva, nem jelenti be a történt megbetegedést. Minthogy a, költségvetésben és a földmívelésügyi miniszter úr beszédében azt látom, hogy ő együtt érez azzal a gazdaközönséggel, amely az ország pillérét képezi, a költségvetés címét elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénes i'ay-Dinich Ödön jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: Tisztelt Képviselőház! Bekapcsolódva igen tisztelt barátom, Imkey Pál képviselőtársam beszédébe, a tejrendeletre vonatkozólag megállapítom, hogy az nem síkévá, ülése 19

SU május 9-én, szerdán, xült és az igen tisztelt miniszter urat felkérem, hogy ezt a rosszul sikerült rendeletet vonja vissza. A lényeg az, hogy azok, akik a legjobban rá vannak utalva, olcsón jussanak^ tejhez. Ha az egész gazdatársadalmat megsegítette volna ez a tej rendelet, akkor talán a fogyasztók is könnyebben belenyugodnának ebbe, legalább is nyugodtabban fizetnék a magasabb tejárat, de amikor megterhelik az ország szegény lakosságát, a becsületes, dolgozó munkásosztályt úgyhogy Budapesten a kannatejért 32 fillért, a palackozott tejért 44 fillért kell fizetni, akkor azt is meg kell állapítanom, — 18 éve vagyok képviselő, inem szoktam gyanúsítani, nem szoktam személyeskedni, objektive állapíthatom meg — hogy ez a tejrendelet legfeljebb pár kiváltságos! ember érdekét szolgálj a, a gazdák 10%-ának az érdekeit, ezek között legnagyobbrészt az új földesurak, a tej arisztokraták érdekeit, A kisgazdatársadalom továbbra is 5—6 filléreket kap országos átlagban. Teljesen érthetetlen és megengedhetetlen, hogy az ország lerongyolódott dolgozó százezrei nem juthatnak tejhez abban a mértékben, amint ezt családjuk és gyermekeik egészsége megkívánná. Ez közegészségügyi kérdés is mindamellett, hogy mezőgazdasági kérdés. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: A szabadforgalom idején úgy volt, hogy ezek szállították Budapestre a tejet,-én elvettem a kontingenst tőlük!) A miniszter úr javított a hibákon, de azokat nem tette teljesen jóvá. A helyzet az, hogy Magyarországon a napi termelés 4 millió liter. Ebből Budapestre jön 400.000 liter, amiből fogyasztási tej 200.000, az ipari tej szintén cca 200.000 liter. A fogyasztási tejnél a kannatejért a fogyasztó 32 fillért fizet, a palackozott tejért 44 fillért. A termelő kap ma a fogyasztási tej után 18*5 fillért, az ipari tej után 8 fillért, de levonják belőle a szállítási költségeket. Itt is csak az ország gazdáinak körülbelül 10 %-a van érdekelve, ennyien kaptak kontingenst, akik pedig nem kaptak kontingenst, azok még ennyit sem kapnak. Ha a tejet olcsóbbá tennék, a fogyasztás ezáltal növekedne. A mai időkben igen lényegesi volna, hogy szociális intézkedésekkei védjük meg ezt a szegény népet, amely önhibáján kívül került ebbe a szerencsétlen válságos helyzetbe és ezen a szegény népen való segítés egyik módja volna az is, ha a tejet olcsóbbá tennénk. Amikor egykéről és egyséről beszélünk, . amikor kifogásoljuk, hogy Isten tudja miféle machinációk történnek csak azért, mert az emberek félnek a gyermekáldástól, akkor igen tisztelt miniszter úr, Magyarországon, amely ország a tüdőyész hazája, — hiszen nálunk magyar betegségnek mondják a tüdő vészt — gondoskodnunk kellene arról, hogy a szegény néposztály, a dolgozó milliók olcsón juthassanak tejhez. Ezt könnyen meg is lehetne csinálni, olcsó tejet lehetne a pestieknek is adni és ezáltal a gazda ist talán többet kapna, nemcsak a kiváltságosak kapnának kontingenst, akik ezen az állami lutrin nyertek, hanem a gazdatársadalom éppúgy nyerne rajta, mint a munkásosztály. Arra kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy ezt a tejrendeletet vonja vissza és a tej szabadforgalmát állítsa vissza. Az idő f rövidségénél fogva csak rapszodikusan beszélhetek. Sajnos, a házszabályok rendelkezései miatt tegnap este a. vitát lezárták és