Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
318 Az országgyűlés képviselőházának ; szempontból is, hogy én a tejet a magyar mezőgazdasági üzemből nem engedem kiemelni, akármilyen jelszavakkal harcoljanak is ezért. (Erdélyi Aladár: De a tenyésztő kapja az áratl) Igen, a tenyésztő. (Mikecz István: Ezt mondta!) A tejet nem engedem a magyar föld és a földbirtokosok kezéből kivenni. Ez a2 alfája és a sine qua non ja a magyar szarvasmarhatenyészet fennmaradásának. Abból a magyar szarvasmarhatenyésztő nem fog meg* élni, ha azt mondják, hogy neveljen jó üszőket és majd itt a fővárosban a 20—25 literes tejeket lefejik, és azután az üszőt a vágóhídra küldik. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Ez helyes!) A tejkérdéssel kapcsolatban (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) egészen röviden rá akarok mutatni arra, hogy amikor úgyszólván az egész magyar nemzet — nemcsak a gazdatársadalom — egységes a búzakérdésben, csodálom, hogy ezt az egységet nem találjuk meg a tejkérdésnél is, amely nemcsak ugyanolyan fontos, mint a búzakérdés, hanem mellékvonatkozásaiban ennél összehasonlíthatatlanul fontosabb. Mert ha a tej termelési értéke körülbelül eléri a búza termelési értékét, ez még nem fejezi ki ezt a számot, mert ezt kifejezi a vágóállatnak, a borjúnak az értéke, az egész termelésünk fenntartásához elkerülhetetlenül szükséges trágyának az értéke, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) az igavonásban rejlő érték. Mindezek a kérdések a tejkérdést a legnagyobb magyar problémává teszik. Ezért nagyon kérem t. képviselőtársaimat, hogy amikor itt vagy kint foglalkoznak ezzel a kérdéssel, úgy foglalkozzanak vele, mint az egyik legnagyobb magyar problémával. (Helyeslés a jobboldalon.) En leszögezem itt, hogy igenis, szívesen visszatérek a szabadforgalom rendszerére, (Helyeslés a baloldalon.) ha biztosítani tudom azt a minimális tejárat, amely alá nem engedem leszorítani a magyar tejtermelést, (Petrovácz Gyula: Ez is nagyon helyes!) elsősorban az úgynevezett ipari tejtermelést, és másodszor, ha megkapom Budapest székesfőváros hozzájárulását ahhoz, hogy nem ragaszkodik az úgynevezett üzemi tejhez. (Zaj.) Eztiatkétisüine qjuia nont kell felállítanom a magam részéről, amely nélkül a szabadforgalom rendszere nem valósítható meg. (Petrovácz Gyula: A főváros nem ragaszkodik hozzá! — Farkas Elemér: A főváros követeli! — Ernszt Sándor: Ki ragaszkodik ehhez 1 — Felkiáltások a jobboldalon: A főváros! — Ernszt Sándor: Dehogy kérem, ez tévedés! — Igmándy Aladár: A képviselő úrnak fogalma sincs a dologról! — Farkas Elemér: A polgármester ragaszkodik hozzá! — Ernszt Sándor: Tévedés! Ez sohasem állt! — Igmándy Aladár: Fogalma sincs róla! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem, a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Rassay Károly: Budapest nem ragaszkodik ehhez!) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nekem a polgármester mondta! (Magyar Pál: Miért támadnak úgy neki a képviselőtársamnak 1 ! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folyton zavarni a tárgyalást, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Zaj. — Petrovácz Gyula és Farkas Elemér közbeszólnak.) Kérem Farkas Elemér és Petrovácz Gyula képviselő urakat, maradjanak csendben. Nem lehet így tárgyalni, ha a képviselő urak foly75. ülése 1934- május 9-én, szerdán. ton beszélnek. Ha a képviselő urak továbbra is zavarják a tárgyalást, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az állattenyésztés kérdésével is akarok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! — Zaj. — Farkas István közbeszól.) Elnök: Kérem Farkas István képviselő urat, ne tessék újra kezdeni! Már csend van! (Derültség.) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az állattenyésztés kérdésénél hivatkozhatom arra a tenyészállat-akcióra, amelyben nemhogy kölcsön alakjában, — ahogyan a képviselő urak ezt még jobban kifogásolják — hanem ingyen 1579 tenyészbikát osztottunk szét ebben az évben a községeknek, továbbá 600 tenyészkant és nem tudom, hány darab más állatot. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a sertés-kérdésnél óhajtok még egy pillanatra megállni, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) egy érdekes dologra mutatva itt reá, arra, hogy a múlt évben megindítottuk az úgynevezett propagandaoltásokat, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mert állandóan kérdés tárgya, hogy lehetséges-e Magyarországon a sertészvész elleni kötelező oltást bevezetni. (Egy hang a baloldalon; Nagyon jó volna!) Nagyon ellentétesek a vélemények e tekintetben, úgy az állatorvosi szakkörökben, mint a gazdák köreben is, és ezért arra határoztam el magamat, hogy propagandaoltásokat fogok végeztetni. (Helyeslés.) Ezeknél senkit sem kényszerítenek, hanem mindenki önként vállakozik, de viszont akinek csak egy sertése volt, azt kártalanítottam azért, mert sertését erre a célra rendelkezésre bocsátotta. 25 vármegye 61v7 községében és 4 törvényhatósági városban összesen 319313 sertést oltottak be. Ez elég tekintélyes szám volt ennél a propaganda-oltási kísérletnél. Ér; dekesek a számok, gazdatársaimat érdekelni fogják. (Halljuk! Halljuk!) A vészmentes udvarokban beoltott sertések között a veszteség 093, tehát nem egészen 1%. (Az elnöki széket Ozettler Jenő foglalja el.) A fertőzött udvarokban beoltott sertések között a veszteség 8-8 százalék volt. Ugyanazon községek ugyanolyan udvaraiban, ahol nem oltottak, tehát a vészmentes és fertőzött udvarokat együttvéve, a veszteség, 33-88% volt Ezek az adatok azt mutatják, hogy ezen a téren tényleg lehet eredményeket elérni, és nem hiszem, hogy a mi népünk ellenállásával máskép meg tudunk küzdeni, mint ezen az útori továbbhaladva. A megmentett sertések száma is érdekes, mert eddig összesen — tehát nemcsak a múlt évibm — meigmeaitetett 106.000 sertés. Ha ezeknek darabját csak 30 pengővel számítjuk, akkor is 3 millió pengő jön ki, aminek háromnegyed része, — az oltási költségeket leszámítva — megmentett nemzeti vagyonnak számít. Ezen az úton akarok tovább haladni. (Helyeslés.) Itt említek meg még egy kérdést, amelyet egyik baloldali képviselőtársam vetett fel, hogy tudniillik az osztrákok milyen olcsón tudják adni a szérumot. Azt hiszem, Mojzes képviselő úr említette ezt meg. Én ingyen több szérumot osztok szét évente, mint amennyit ezen olcsó áron az osztrák kormány juttat egész Ausztriának. Ausztriában nagyon cse kély a szérumfogyasztás, mert ott inkább az orbánc és más betegségek vannak elterjedve,
